Visszajöttünk a szabadságról!

Kedves olvasóink! Amint azt ti is láttátok, a Nethuszár nem frissült az utóbbi két hétben, ennek az a prózai oka vagyon, hogy elmentem szabadságra. Jó pár év után először, furcsa is volt, de ennél is furcsább az, hogy alig teszem ki a lábam az online influnszerek virtuális világából, máris cincogni kezdnek az egerek.

Pedig nem mentem messzire: idén, a koronavírus-járvány miatt a szabadság annyit jelentett, hogy a szobámból kimásztam az udvarra, és henyéltem egész nap, illetve játszottam a szomszéd gyönyörű agarával. Szóval, itt voltam, közel voltam, de mégis, elszabadult a pokol.

Amíg odavoltam, addig Udvarhelyen felforgatták a világrendet, sarkjaiból fordították ki a világot, vagy legalábbis a székely anyavárost, pedig nem is ők a Bolyaiak. Gálfi Árpád, akit sokan Erdély egyik legtisztességesebb polgármestereként tartanak számon, komoly huzavonák, és igazi székelyföldi hátbaszúrások után arra kényszerült, hogy a POL színeiben induljon, megy vele együtt a tanácsosi listán a város krémje, legalábbis abból a névsorból, mait a székely polgi kinyomott a Facebookra, azt a következtetést vontam le, hogy bizony, Székelyudvarhely krémje vele van. Erdély most azt pletykálja, hogy Gálfi „román párt”, illetve „vegyes párt” színeiben indul, ami igaz is, meg nem is, de a valóság azért ennél sokkal árnyaltabb.

Aztán itt van még ez a járvány: két hétnyi szabim alatt végig azt hallgattam a híradókban, haveroktól telefonon, hogy elszabadultak a számok, mi lesz itt, mi lesz velünk, Úristen… Ezúton szeretném felhívni a figyelmét ezen megkésett észbekapóknak, hogy a Nethuszár úgy május 15-én, az első lazítások bejelentésekor, mint a júniusi második lazítási hullámkor megírta, megmondta, postagalambbal és pixelekkel telekürtölte a világot azzal, hogy senki se adja fel az óvatosságot, mert a járvány nem ért véget, mi több, komolyan fennáll a veszélye annak, hogy berobban a cucc! Nem egyszer írtuk azóta: ha lehet, dolgozz otthonról továbbra is. Nem egyszer írtuk le: ne menj teraszokra sörözni, se nyomulj tömegben, hordj maszkot továbbra is, moss kezet, ha kell, ha nem, ne nyúlj a pofádhoz óvatlanul stb. Sajnos a déli megyékben nem olvasnak Nethuszárt, ők ezt nehezen értik meg, most pedig tombol a járvány, miközben mégiscsak negyven fok van árnyékban. Mindez azt jelenti, hogy csak idő kérdése, és:

• betör Erdélybe is a hullám, itt is óriási számok lesznek

• és ez még csak a kezdet, az őszi lehűlés, csapadékos időszak majd erre az állapotra tesz rá egy lapáttal, vagy inkább kettővel.

Szóval, a közelgő karantén nem kérdés, köszönjük meg a jogi abszurdistáknak, köztük az ellenzéki PSD-nek, akik olyan konteókat toltak legnagyobb parlamenti pártként az amúgy sem túlműveltségükről híres popornak, hogy kész káosz lett, senki sem tart már be semmit, mintha ezzel kibaszna a kormánnyal vagy az ellenzékkel, és nem elsősorban saját magával, de hát na… Romániában élünk, és ez lefoglalja minden percünket, mondta volt a híres buddhista dákógéta bölcs egy derűs szombaton a kukurúziai kocsmában, és a jelenlévők mind helyeseltek, miközben nyelvükkel tolták át a csikket szájuk egyik sarkából a másikba a millió légy által ellepett klasszikus kockás asztalterítő fölött.

A közelgő karantén rémképe a politikai osztályt is megérintette, akadtak már olyan nem is túl alacsonyan szálló hangok, akik szerint az egész önkormányzati választást el kéne halasztani, ami az amúgy sem rendezett állapotáról híres országunkat, melyben komolyabb választási lehetőség híján élnünk adatott, olyan káoszba süllyesztené, ami a mostanit is felülírja, pedig a jelen sem túl gyenge, ebben egyezzünk meg. A pontot a i-re a PSD teszi fel ismét, amelyik bizalmatlansági indítványt nyújtana be a kormány ellen, vagyis be is nyújtják, az ALDE és a Pro Romania már jelezte, hogy megszavazzák, az RMDSZ inkább arra hajlik, hogy nem, ami egy évtizedes barátság végét is jelentheti, vagy ki tudja mit, mindenesre a bukaresti káoszban nem egyszerű kiigazodni Hunoréknak sem, de most mintha tényleg jól csinálnák, pedig kevesebben vannak, mint anno domini a spártaiak.

És az RMDSZ csúcsvezetőségének nincs könnyű dolga: miközben a román–magyar kapcsolatok az 1987-es mélypontnál is lentebb süllyedtek köszönhetően a szász Klausnak, úgy kéne csinálni a dolgokat, hogy azért minden esély ne ússzon el, de Hunorék nem tudnak ezerszázalékosan erre koncentrálni, mert a Szövetség másodosztálya, a helyi politikusok ligája olyan élet-halál meccset vív egymással, és mindenki mással, hogy csoda, ha megússzuk bérgyilkosság nélkül az idei kampányt.

Vásárhelyen Porcsalmi vette kezébe az irányítást, legalábbis ezek az infók értek el hozzám a szabadság alatt, és ez némiképp meglátszik Soós kampányán, mintha élnének a fiúk és az a néhány lány, akikből a mozgósító videókba alig fér fel néhány, az csak illusztrációnak, megszólalni már nem engedik őket, de na, ez az én bajom, így jár az, aki a csajokat szereti, menjek a YouPornra, ha nem tetszik, tudom, tudom…

És Vásárhely úgy érte el az őszi politikai szezonindulást, hogy itt a legkevesebb idegeskedni való, ami nem semmi teljesítmény a Poklos-parti Chicagótól, tulajodnképp készülhetünk arra, hogy Soós megnyeri, húsz év után magyar polgija lesz a városnak, ezt már csak ők tudják elbaszni, viszont ismerve a vásárhelyieket, főleg az elmúlt húsz év tükrében, azért megvárnám az eredményeket. A többi helyszínen nem megy sehogy, és ami megy, az sem úgy, ahogy kéne. Besztercében a PSD listáin indulnak az RMDSZ jelöltjei, Hunyad megyében pedig a PNL adott nekik befutó helyeket – itt azért gondolkozzunk el egy pillanatra a POL kritikáján, mert nem biztos, hogy mindig onnan fúj a szél, ahonnan a magyar nóta hallatszik.

Összegezve: a Szövetség másodosztálya mintha minden megtenne, hogy a szavazásra hajlandó maradék magyarsággal is megutáltassa az RMDSZ-t, alig akad olyan jelöltjük, aki beszámolna arról, hogy mit is akar majd csinálni polgiként, abban a következő négy évben, amikor Románia 80 milliárd eurót puskázhat el!!!

De a világban is elszabadultak a górék, mintha tudták volna, hogy szabin vagyok: Szaúd-Arábia kibékült Izraellel, a hírt maga az amerikai elnök (ki más) jelentette be. Mi lesz itt, uram? Hamász harcosok fognak felolvasni a Tórából az újjáépített Salamon-templomban?

Belorussziában Lukasenkót (ez is helyes, akárcsak a Lukasenka) támadja a gyökkettő nagyságú ellenzéke, amúgy az egész tüntetésssorozattal megvárhatta volna, amíg hazamennek, de hát nem olvasta Gyurcsány-téziseket, csak az egykori pojáca-miniszterelnök 2006-os gyakorlatát ismeri, na, azt alkalmazta is: úgy szétverette, mi több, megkínoztatta szegény fiatalokat, hogy most az is Lukasenka ellen van, aki amúgy nem lett volna, például a kezéből etetett állami média, vagy a híres traktorgyár, onnan vásárolják az erdélyi gazdák is traktoraikat, ott most sztrájk van tehát, az alkatrészekre vigyázzatok, egyhamar nem lesz utánpótlás.

Magyarország húzott egy nagyon érdekeset, mi több, geopolitikailag is fajsúlyosat, de a szokásos kormány vs ellenzék perpatvarban ez elsikkadt: Orbán Vikor hazajött brüsszeli tárgyalásairól, nyilván mindenkit az érdekelt, hogy mennyi pénzt hozott, és mi lesz a jogállamisággal meg egyebek, de mondott egy nagyon érdekeset: Magyarország, többek között, sikeresen kilobbizta, hogy folytatódjon a balkáni államok európai integrációja. Hogy is mondjam? Ez nem fog tetszeni Putyinnak (Szerbia!), és nem tetszik Erdogánnak (Bosznia) – viszont hatalmas lépés a rég óhajtott összeurópai hegemónia megteremtése felé. Tessék ezt jól megrágni, ennek fontosságával még találkozni fogunk az elkövetkező években, főleg annak tükrében, hogy Trump már azért udvarol Putyinnak, hogy alkossanak együtt közös frontot Kína ellen. Az orosz elnök ezt a nagy nyilvánosság előtt visszautasította, amiből egyenesen következik az, hogy a valóságban ezt nagyon is komolyan veszik az oroszok, szerintem már megy az alku, hogy hány Facebook-posztot gyártsanak Trumpnak a kampányban…

Amerikában Joe Biden bemutatta alelnök-jelöltjét, aki fekete-ázsiai származású és nő. Kamala Harris személye azért érdekes, mert Joe Biden egyrészt idős, és nagy valószínűséggel csak egy ciklusra készül, így ő lehet a következő elnökjelölt, másrészt Joe Biden idős, és nem valószínű, hogy személyesen vinné majd az ovális iroda teendőit tehát: amennyiben Biden nyer, akkor de facto Kamala fogja irányítani azt az Amerikát, amelyikről egyelőre nem tudjuk, hogy miként fogja kezelni az elnökválasztás eredményét, legyen a győztes bárki is a két fél közül. Az idei esztendő nagy kérdése, hogy megússza-e Amerika polgárháború nélkül, illetve ami most van, az vajon már nem az?

És mindez csak a jéghegy csúcsa. Mondom, alig tettem ki a lábam szabira, máris feje tetejére állt a világ, de mindenki nyugodjon meg, visszajöttem, rendet vágok, és nem lesz itt kecmec többet.

Szóval, feleim, holnaptól gyertek vissza a Nethuszárra, kicsit színesebbé válunk, tájékoztatunk majd titeket a korona állásáról, arról, hogy mit jelentenek a számok, az önkormányzati választásokról, a közelgő Európai Parlamenti balhéról, az amerikai elnökválasztásról, a hátterekről és az előképekről, mindenről, amiről bírunk.

Kellemes maradék hétvégét.

Ghonzó

(Nethuszár)