A közelgő önkormányzati választások kétségkívül legnagyobb kérdése, hogy mi lesz Marosvásárhellyel. A találóan csak frontvárosnak nevezett településen közel fele-fele részben élnek románok és magyarok, ráadásul nem volt az túl rég, amikor még mi voltunk többségben. Egy hosszú, de alapos, és a bevezetőt leszámítva igazán érzelemmentes elemzés esélyekről, taktikákról és egyebekről – akinek nincs türelme végigolvasni, az annyit jegyezzen meg: minden vásárhelyi magyarnak el kell mennie szavazni!

A helyiek viccesen úgy szokták megfogalmazni, hogy karácsonykor és húsvétkor mai napig magyar többségű a város – ekkor ugyanis hazajönnek az elszármazottak. Marosvásárhely ugyanakkor több szempontból is stratégiai jelentőségű városa az erdélyi magyarságnak, épp ezért józan ésszel felfoghatatlan, hogy eddig miért nem fordítottak kiemelt figyelmet rá az illetékesek, mi több, miért hagyta a helyi magyarság, annak elitje, hogy a városi RMDSZ húsz éven keresztül összejátsszon Dorin Florea polgármesterrel, ezzel egyre csökkentve a magyar életteret, hozzájárulva az amúgy sem túl alacsony mértékű elvándorláshoz, a magyarok általános rosszkedvéhez, a klikkesedéshez, a gáskászellemhez való igazodáshoz, ahhoz, hogy a táttájizmus elfogadott gyakorlattá váljon a Poklos-parti Városházán.

A kérdés több mint adekvát: tíz éve Orbán Viktor vezeti Magyarországot, és az biztosan elmondható kormányáról, és magáról a kormányfőről is, hogy a határon túliaknak csak kérni kell, és megadatik. Más szóval: közösségünknek soha ilyen erős hátszele nem volt Budapest felől – ezt viszont a vásárhelyi politikai elit mindeddig nem (vagy inkább: ezt sem?!) tudta kihasználni. Mindezt úgy, hogy Marosvásárhely ad otthont Erdély legnagyobb lélekszámú magyar közösségének, és ez máris megmagyarázza, hogy miért neveztük stratégiai jelentőségűnek a várost.

Ehhez még hozzátehetjük, hogy Vásárhely Székelyföld nyugati kapuja, az egykori Terra Siculorum fővárosa, a székely vidék megannyi kulturális, gazdasági, politikai áramlatának csomópontja, legalábbis addig, amíg Fodor Imre el nem veszti, illetve Dorin Florea meg nem nyeri a polgármesteri széket. Ez 2000-ben történt.

Húsz éve!
Két évtizede.

Akinek akkor született gyereke, az ma már egyetemre jár, és hiába sikerült a Sapientia egyik karát Marosvásárhelyre csábítani, az akkor fogant csemete ma nagyobb valószínűséggel találja meg helyét Kolozsváron, vagy Budapesten, esetleg valamelyik nyugati nagyvárosban, mint otthon, Marosvásárhelyen.

A város, amelynek eddig nem sikerült

Az elmúlt 30 évben nem sikerült Marosvásárhelyt azzá tenni, ami valójában: székely fővárossá, a magyarság központjává, mi több, ezt a szerepet végképp elvette előle Kolozsvár, az erdélyi főváros, és nem is csinálják rosszul.

Még próbálkozás is kevés volt: az említett Sapientián kívül talán az Erdély TV Marosvásárhelyre költöztetése nevezhető valamiféle sikernek, miközben nyolc éve nem sikerül megnyitni a magyar konzulátust, a város kulturális élete haldoklik, a joggal népszerű és szakmailag is kiváló Művészeti Egyetem sikereiből alig érzékel valamit a vásárhelyi magyarság – még a meglévő energiákat sem sikerült becsatornázni a város magyar életébe, nemhogy újakat kialakítani.

Az egykori MaMű (Marosvásárhelyi Műhely) emléke már csak az elszármazottakban él, Szörtsey Gábor nevét alig ismerjük néhányan a középkorú fiatalok közül, nincsenek már HétFák, elárvultak a Cementlapok, holott ezzel a címmel még értékes lapot is adtak ki lelkes vásárhelyiek – és a szívfájdalmaim közül akkor mg mindig csak néhányat említettem meg.

A történet azonban úgy látszik fordulóponthoz érkezett

Soós Zoltán személyében sikerült olyan jelöltet állítani, aki nagy valószínűséggel idén behúzza a polgiszéket. Ez egyrészt a jelölt érdeme, ezt ne is vitassuk el: Soós, különösen az előző jelöltek fényében, igazán nem az estabilishment tagjának számít, ami nagy előnynek bizonyult számára. Másrészt a konjunktúra is kedvez: annyi a román ellenjelölt, mint égen a csillag, mint mezőn a fűszál, mint a Kombinátban az ammónium-nitrát.

Marosvásárhely tehát arra készül, hogy váltani fog: egyrészt váltani fog a Florea-féle gáskászellem jegyében folytatott városirányításról valami modernebbre, eredményesebbre. És váltani fog román polgiról magyarra, ebben pedig még románok szavazataira is támaszkodhat Soós Zoli, ha minden igaz.

Ha minden igaz

– és ez nagy kérdés. Soós Zoli ugyanis egyetlen esetben vesztheti el a választásokat. Amennyiben a román jelöltek összeállnak mint a puliszka, akkor esélyei nagyban csökkennek. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ma, Marosvásárhelyen egy magyar polgijelölt, milyen esélyekkel vág neki a mérkőzésnek, és melyek a szóba jöhető forgatókönyvek, nem árt, ha tartunk egy kis kampánymatek-leckét, azaz, megnézzük a korábbi választásokon miként alakultak a szavazatok, azaz:

MIT MUTATNAK A SZÁMOK?

2004: FLOREA VS. KELEMEN – A HÍRES 2000-ES BUKÁS UTÁNI ELSŐ VÁLASZTÁS

Eredmények polgin:

Florea: 48556

Kelemen: 34625

Különbség: 13,931 – tizenháromezerkilencszázharmincegy!!!!!!! Florea javára!

Magyarán, úgy veri el Florea a magyar jelöltet, mint jég a határt! Ekkoriban még kétfordulósak a helyi választások, de Floreával szemben még annyi esélye sincs a magyar jelöltnek, hogy kiharcoljon egy második kört – 56 százalék fölötti eredménnyel Florea első körben győz. Legkésőbb innen kezdve viszont tudni lehet: van egy jelentős számú magyar réteg, aki Floreára szavaz!

A listák is önmagukért beszélnek: az RMDSZ-en kívül más magyar párt listát ugyan nem állít, de független tanácsosi jelöltként indul két magyar fiatal: Ráduly Levente és Ölvedi Zsolt. A számok így néznek ki:

RMDSZ lista (35134) +Ráduly szavazatai (1347)+ Ölvedi szavazatai (961) = 37,442

A magyar polgijelölt, Kelemenre leadott szavazatok viszonya a magyar listás szavazatokhoz képest lesújtó: mínusz 2817!

A kép még ennél is borúsabb, ha csak az RMDSZ lista szavazatait nézzük, mivel Kelemen ekkor ofisöl is az RMDSZ jelöltje. Az ember ugye azt várná, hogy legalább a sajátjai megszavazzák, de nem:

mínusz 509 szavazattal zárja a voksok költségvetését az akkor EGYETLEN magyar polgiinduló.

2008: FLOREA VS. BORBÉLY LÁSZLÓ

Florea: 40241

Borbély: 34374

A különbség: 5,867 Florea javára – a helyzet ugyanaz, mint 2004-ben, nincs is szükség második fordulóra!

A listák:

RMDSZ: 30931

MPP: 2191

Borbély mínusz RMDSZ-lista=plusz 3,443

Borbély az első olyan jelölt, aki TÖBBET kap, mint az RMDSZ lista!

Az MPP nem állít polgijelöltet, hogy ne kockáztassa a magyar jelölt sikerét, viszont állít listát. Ha a listás magyar szavazatokat nézzük, akkor a helyzet a következő:

RMDSZ-lista + MPP-lista= 33,122 –

ÉS AZ ÖSSZES MAGYAR LISTÁS SZAVAZATNÁL IS TÖBBET KAP BORBÉLY!!!! (amint azt alább látni fogjuk, 2016-ban ezt Soós már nem mondhatja el magáról!!!)

Érdekességként jegyzem meg: ekkor szavazunk először megyei tanácselnökre is. A városban Lokodi Emőkére leadott magyar szavazatok száma is megelőzi az RMDSZ megyei listájára leadott számokat. Magyarán, az eddigi legsikeresebb kombó: Lokodi megye, Borbély Laci város. És ez sem volt elég, ismétlem, Florea így is győz már első körben!!!

2012: FLOREA VS. FRUNDA – A legtöbb tanulsággal járó választás:

– ugyanis már van magyar ellenjelölt, Benedek Imre személyében. Van HÁROM magyar lista: RMDSZ, MPP, Néppárt – és Smaranda Enache is magyar szavazatokra hajt, a Néppárt az ő támogatására buzdítja híveit. Az eredmény több mint érdekes, inkább hideg zuhanyként értékelhető tanulságok:

Florea: 38757

Frunda: 28837

Különbség Florea javára: 9,920 – ez óriási. Florea persze győz első körben, ezt már mondanom sem kellene, de akad itt még érdekesség:

Frunda (28837) plusz Bendek Imre (1298) = 30,135 – ha két jelöltre leadott szavazatokat magyar voksnak számoljuk, a különbség Florea javára még mindig nagyon nagy! Sőt, Florea még akkor is nyer első körben, ha Benedek nem indul, és a szavazói mind Frundára szavaznak.

Frunda, plusz Benedek, plusz Smaranda Enache (2038)= 32,173 – és itt Smaranda ÖSSZES szavazatát magyar szavazatnak számoltam, ami ugye ad absurdum! Florea még így is bő hatezerrel vár rá mindenkire!!!!!

A listák 2012-ben:

RMDSZ-lista: 28382– majdhogynem megegyezik a Frundára leadott szavazatok számával, pontosabban: Frunda mínusz RMDSZ-lista=plusz 455 – tehát Frunda többet szerez, mint az RMDSZ-lista

Listás magyar szavazatok száma:
RMDSZ-lista (28382)+MPP-lista (1804)+Néppárt lista (1867)= 31,333

Frunda (28837) mínusz listás magyar szavazatok (31333)= mínusz 2496

Közel két és félezer magyar választott magának magyar pártot a listán, de nem szavazta meg Frunda Györgyöt.

Az egyetlen magyar ellenjelölt, Benedek Imre 1298 szavazatot kap, feltételezve, de nem megengedve, hogy ezek mind magyar szavazatok, akkor is marad közel 1200 olyan magyar szavazó, aki EGYIK MAGYAR JELÖLTRE SEM SZAVAZOTT a polgiválasztáson, miközben listán mindannyian magyar pártra voksoltak!!!

A 2012-es választás tanulságai:

Régóta beszédtéma már ekkor, hogy FLOREA VISZ EL MAGYAR SZAVAZATOKAT – a korábbi választások eredményein is látszik ez, de ekkortól már egész világos: Florea sikerrel szólítja meg a magyar szavazók egy részét, azokat is, akik listán amúgy magyar pártra szavaznak! Durva? Nagyon is!

Az RMDSZ helyi vezetőiben, de a sajtóban is imitt-amott már ekkor lábra kap egy pletyka, amely szépen elhal, de mutatja a logikus gondolkodás irányát, amelybe az RMDSZ próbál elindulni: KELL EGY MAGYAROK ÁLTAL ÁLLÍTOTT ROMÁN JELÖLT! Így hangzott akkoriban a „pletyka” – erről azt tudjuk, hogy ilyen elhangzott, azt nem, hogy mennyire komolyan foglalkoztak ezzel. Viszont a gondolkodás iránya ekkor már jó – tényleg kell valaki, aki a Florea felé irányuló szavazatokat elviszi, akár néhány magyar szavazat kárán (ez nagyjából maximum 2500 olyan magyar szavazót jelent, akit a magyar jelöltek, pártok nem tudnak becsatornázni, viszont ellenjelölt hiányában Florea viszi el őket!!!), és ez a román jelölt nem lehet tagja a gáskának! Értelemszerű: ha tagja a Florea-féle bűnbandának, akkor nem visz el tőle szavazatokat, majd csendben visszavonul az utolsó száz méteren, ezzel még nagyobb kárt okozva az esetleges magyar jelöltnek.

Így érkezünk el a 2016-os választáshoz, amely az utóbbi húsz évben a legnagyobb sikert hozta el a magyaroknak, még ha nem is történt meg az óhajtott áttörés.

2016: köszönöm, jól vagyok, borotvaélen táncolok

Soós Zoli megszorítja Floreát, Dan Masca (POL) személyében van olyan román jelölt, aki megosztja a Florea szavazóit, bár a magyar véleményformálók egy része azzal támadja a listán úgy románokat, mint magyarokat is indító POL-t, hogy Soós esélyeit csökkenti, ez messze nem igaz. Mi több: a választási matekből egyértelműen kiderül, Masca indulása jelentősen hozzájárult Soós sikeréhez, miközben Soós Zoli úgy tudta megszorongatni Floreát, hogy a magyar listákra leadott összes szavazatot neki sem sikerült begyűjtenie! Azaz: a magyarok jelentős része listán magyar pártot választott magának, de polgin már nem Soósra adta a voksát. Tekintve, hogy a korábbi választások matekjéből egyértelmű, hogy Floreának van egy magyar szavazótábora, nem minden alap nélküli az a kijelentés, hogy a győzelemhez szükséges pár ezer magyar szavazat végül a jelenlegi városvezetőnél landolt. De lássuk inkább a számokat:

Polgármesteri eredmények:

Soós Zoltán: 25537

Dorin Florea: 27262

Dan Masca: 5882

Menjünk tovább, és nézzük az etnikailag biztos szavazókat, jelen esetben csak három párt szavazóit nézem, az egyszerűség végett.

RMDSZ lista: 24147

Néppárt lista: 2444

POL-lista: 6694

Amennyiben az RMDSZ listára leadott szavazatokat magyar szavazatnak számoljuk, akkor a helyzet az, hogy Soós Zoltán TÖBBET hozott, mint a Szövetség listája:

Soós mínusz RMDSZ lista= plusz1390

– ennyi olyan magyar volt tehát, aki semmi szín alatt nem szavazott volna az RMDSZ-re, de támogatta Soóst. (A belügyeket kevésbé ismerők számára: ez volt az a döntő érv az idén is, ami amellett szólt, hogy Soóst függetlenként kell indítani, holott mindenki tudja, hogy RMDSZ-es, 2016-ban függetlenként indult, és ilyenformán rávert az RMDSZ listára, amint az látható – igaz, utána visszaült a Szövetségbe /aminek vannak nagyon is racionális okai/, de ez már politikai kérdés, nem ide tartozik!)

Összes magyar szavazat listákon: RMDSZ+Néppárt=26591

Ennyi az összmagyar szavazat, miközben Soós, khm, mennyit is kapott, és hogyan is néz ki a matek?

Soós (25537) mínusz összes magyar lista (26591) = mínusz 1054

Azaz, AZ RMDSZ ÉS A NÉPPÁRTI LISTÁK MAGYAR SZAVAZÓI KÖZÜL 1054-EN DÖNTÖTTEK ÚGY, HOGY NEM TÁMOGATJÁK SOÓST!

Itt máris tehetünk két megállapítást:

1. Az, hogy Soós egymaga nem tudta az összes magyar pártra leadott szavazatot begyűjteni azt jelenti, hogy valami gikszer van – van egy olyan elutasítottsága a magyarok körében, amely nem túl magas ugyan, de valószínűleg eléggé erős, és az is tény, hogy a 2016-os kampányban ezzel nem számoltak a fiúk.
2. Az összes magyar pártra leadott szavazat sem lett volna elég a győzelméhez. A 26591 MAGYAR PÁRTOKRA LEADOTT SZAVAZAT MÉG MINDIG KEVESEBB, MINT A FLOREÁRA LEADOTT 27262 – EZ A TÉNY AZ IDEI KAMPÁNYRA IS INTŐ JEL KÉNE LEGYEN, azaz a sajátjai (RMDSZ) vagy a szövetségesei (Néppárt) körében volt egy olyan tábora, amelyik blokkolta őt. Nem áll meg a felelősség- és munkaelhárító tézis, amit sokan akarnak most hangoztatni, hogy Dan Masca indulása miatt nem nyert Soós 2016-ban!

A fenti számokból kikövetkeztethető, hogy Dan Masca legjobb esetben is nagyjából 1054 magyar szavazatot gyűjthetett be (feltételezve, de nem megengedve, hogy ezek a Soósnál hiányzó és egyértelműen magyar szavazatok közül egy sem volt érvénytelen, nem ment Floreára, vagy Papucra, vagy bárki másra!) ennyi ugyanis azon szavazatok száma, amelyekről BIZTOSAN TUDJUK, hogy magyar szavazat, és amelyekről azt IS biztosan tudjuk, hogy nem Soósra mentek. Amennyiben elfogadjuk tehát, hogy ezek mind Masca-szavazó magyarok, akkor a matek azt mutatja, hogy 4,828 román szavazatot is elvitt a POL jelöltje.

EGY TANULSÁGOKKAL SZOLGÁLÓ KÉRDÉS: MI LETT VOLNA, HA…?

Ha a Mascára ÁLLÍTÓLAG szavazó magyarok mind Soósra szavaznak, akkor:

Soós (25537), plusz Masca magyar szavazóinak száma (1054)= 26,591 különbség Florea javára: 671 –  azaz, hajszállal, de nyer Florea, de szögezzük le ismét, ITT MÁR DUPLA BECSLÉSSEL DOLGOZUNK, azaz: azt feltételezzük, hogy ez az 1054 mind-mind magyar szavazó, és ezek mind-mind Soósra szavaztak volna. Akkor most hajszálon múlott? Akkor, ha nem indul Masca, Zoli begyűjt valahonnan 700 voksot és megnyeri? LÓFASZT, MAMA – hogy idézzük korunk klasszikusát.

A helyzet az, hogy Masca indulása híján van ugyan 1054 felszabadult magyar voksunk, amennyiben tényleg igaz, hogy ezek mind Mascára szavaztak. Ha nem, akkor baj van, mert jóval kevesebb magyar voks szabadul fel, miközben, és itt ugrik a majom a vízbe, lesz 4,828 román szavazatunk, akik Masca híján vajon mit tesznek?

Ad absurdum:

amennyiben azt feltételezzük, hogy Masca összes magyar szavazója megfelel az 1054-es számnak, és Masca híján ők mind-mind Soósra szavaznak, akkor azt IS FELTÉTELEZNÜNK KELL, hogy Masca román szavazói MIND-MIND Floreára szavaznak. Ebben az esetben viszont a különbség így alakul:

Soós (25537) plusz Masca (1054) magyar szavazóinak száma = 26,591

Florea (27262) plusz Masca román szavazóinak (4,828) száma = 32,090

KÜLÖNBSÉG FLOREA JAVÁRA (Masca indulása nélkül!) = 5,499

Mennyi volt a különbség végül is 2016-ban? 1725!!!

Így is elég hosszú ez a cikk, így abba bele sem megyünk, hogy, amennyiben ezt a becslést szakmailag elfogadható módon akarjuk megjeleníteni, akkor számolnunk kell a román és a magyar részvételi arányokkal – tudván azt, hogy arányaiban a magyarok kevesebben mennek el szavazni, mint a románok, így Masca szavazótáborából is több román menne el Floreára voksolni, mint ahány magyar Soósra, ezért a különbség még fentieknél is jóval nagyobb lehet.

A tanulság egyértelmű, a fentebb ismertetett pletyka politikai valósággá vált: kell és lett egy olyan román jelölt, aki, ha el is viszi azokat a magyar szavazatokat, amelyeket általában a magyar polgijelöltek nem gyűjtöttek be, azok nem Floreára mennek. 2016-ban Dan Masca, idén pedig Adrian Muresan, mindkét esetben a POL jelöltjei töltik be ezt a szerepet.

EZ MÉG MINDIG NEM ELÉG!

A 2016-os helyhatósági választásokon Marosvásárhelyen 128162 választó szerepelt a névjegyzékben, ebbe beleértendőek a flotant, meg egyéb, városban tartózkodó személyek is, ennek nagyjából fele ment el voksolni, pontosabban: 65197, ami 50,87 százalékos részvételnek felel meg.

Ha a város etnikai arányát követjük, akkor a választók nagyjából 45 százaléka lehet magyar ajkú, azaz: 57,672 magyar nemzetiségű választóval számolunk, és nem valószínű, hogy a valós szám ehhez képest nagyon eltérő lenne. Magyar listákra ugyanakkor, amint azt tudjuk 26591 szavaztak, ez viszont azt jelenti, hogy a magyarok 46 százaléka ment el szavazni 2016-ban! A román választópolgárok száma – most nem számoljuk a többi kisebbséget – tehát 70.490 – összeadva a román pártok listáinak voksait, azt láthatjuk, hogy 33,254 román ajkú ment el szavazni (a POL listájára leadott szavazatokból csak 3500-at számoltam románnak). Ez annyit tesz, hogy a román részvétel 47 százalékos volt, és alig haladta meg a magyart.

Ennek a jelentőséget akkor értjük meg jobban, ha ugyanezt a számítást elvégezzük a 2012-es választások esetében is:

Az választói névjegyzékben szereplő szavazók száma 2012-ben: 130156 fő.

Ebből 58,570 a magyar ajkú szavazó (a fenti 45 százalékos arányszámot követve), és a számolás egyszerűsítésének érdekében ismét mellőzük a többi kisebbséget, így tehát a román ajkú szavazók száma: 71,586. A magyar listák szavazatainak száma: 31,333. A román listák szavazatainak száma: 44,213 (a két romapárt listáira leadott voksokat nem számoltam ide!). A magyarok 53 százaléka megy el voksolni, a románoknál ez az arány viszont majdnem 62 százalék!

Könnyen látható: míg 2012-ben a románok nagyobb arányban mentek szavazni, lévén csak egy jelöltjük volt a polgin, addig 2016-ban már jelentősen csökkent a részvételi arányuk, majdhogynem egyenlő a magyarok részvételével – Dan Masca indulása pedig még meg is törte a lendületet, így lett aztán kevesebb mint egy százalék Soós és Florea között a különbség.

KÖVETKEZTETÉS: KÉT FELTÉTEL KELL MEGVALÓSULJON A GYŐZELEMHEZ

Ahhoz, hogy Marosvásárhelyen Soós Zoltán nyerni tudjon, a jelek szerint két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie:

1. Legyen egy olyan román jelölt, amelyik nem tagja a gáskának, amelyik sikeresen elviszi azon román szavazókat, akik jobb híján szavaznának a Florea-féle gáska jelöltjére, és
2. A magyarok minden eddiginél nagyobb számban menjenek el voksolni, de legalábbis nagyobb arányban, mint a románok!

A jelenlegi konjunktúrában

értelmezve a két feltételt, azt mindenképp tudni kell, hogy a viszonylag sok a román jelölt, aki indulási szándékát jelezte. Azonban a POL jelöltjét, Adrian Muresant kivéve mindegyikük a Florea-féle gáska tagja.

Maior Claudiu, aki eddig Florea jobbkezeként volt ismert hatalmi pozícióból vezényelheti le a választásokat, ami jelentős előnyt biztosít neki. Mivel húsz éve ott van Florea mellett, így mindent és mindenkit ismer a városban.

Benedek Theodora, a kormányzó PNL jelöltje, de ugyanúgy a Florea-féle gáska tagja. Az elmúlt négy évben mindent megszavazott, amit Florea kért, semmiféle ellenzéki tevékenységet nem tud felmutatni, nincs is neki ilyen.

Marius Pascan, a Basescu-féle PMP színeiben indul, korábban szenátori mandátumot nyert a vásárhelyi körzetben, ami megegyezik a város területével, így neki elég komoly esélyei lennének, ha ő lenne a románok egyetlen jelöltje. Ugyanakkor korábban Florea egykori alpolgármestere, a magyarellenes Cuvantul Liber egykori zsurnalisztája, akinek vagyonhalmozása már több román újságírónak is szemet szúrt – így aztán Florea is tudhat róla egy s mást, amivel eláshatja, akárcsak Benedek Theodórához is lehet egy-két veszélyes szava, ha begorombul a fickó. 

Ebből köbvetkezően komolyan számolni lehet és kell egy olyan forgatókönyvvel, ami számunkra rémes is lehet: összeáll a puliszka a végére!

A BÚJTATOTT KOALÍCIÓ

Az sem kizárt, hogy hivatalosan lépnek vissza egy romáén jelölt javára a többiek, de sokkal valószínűbb, hogy a kölcsönös meg nem támadási szellem jegyében kialakul egyfajta bújtatott koalíció. Ennek megértéséhez szükséges ismerni a különböző kampánytechnikákat – ilyen például a saját szavazói adatbázis kiépítése és használata. Ne kapjunk a szívünkhöz, minden pártnak van ilyen adatbázisa, a posztkommunista szervezeteknek 1990-től, az utána alakuló pártok pedig szépen lassan kialakították a sajátjukét. Egyébiránt ez törvényes. Számunkra viszont akkor válik izgalmassá a történet, ha a három fajsúlyos román jelölt közül ketten arra biztatják majd tagságukat, szavazóikat, hogy listán a pártjukra, polgin viszont csak egyik jelöltre pecsételjenek. Hogy ez mennyire megoldható, azt jól mutatja a magyarországi választások (2006) esete, amikor az MSZP hasonló módon tolta be a parlamentbe az SZDSZ-t. Ne higgyük, hogy ezt olyan nehéz kivitelezni: elég egy megfelelő pillanatban elindított üzenet, ami majd végigrohan a hálózaton, elég, ha a többi jelölt mérsékli kampányát (augusztus 27-től jobbára minden az online térbe kerül, tilosak az óriásplakátok, plakátolni csak a kijelölt helyeken és a meghatározott méretben szabad, tilos a tollak, naptárak, öngyújtók stb. ajándékozása, és a járvány miatt nem jönnek szóba a koncertek, nagy tömegű kampányzárók stb.!), és mindehhez elég, ha valamilyen oknál fogva a magyarok részvételi aránya alulmúlja a kötelező minimumot.

Igaz, ekkor még mindig bízhatunk abban, hogy a POL jelöltje, Adrian Muresan elégséges számú román szavazatot nyel be ahhoz, hogy Soós győztesként kerüljön ki – lehet ez lesz az, ami majd eldönti a mérkőzést!

Azt viszont megállapíthatjuk: soha ilyen közel nem voltunk a győzelemhez! Kár lenne innen visszaesni!

Vagyis: IDÉN MÁR NYERNI KELL!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)