Barabási Albert-László: „felégettük azt az egészségi tőkét, amelyért tavasszal megdolgoztunk”

Július végen, amikor hazaköltöztem Magyarországra, olyan üdítő volt újra normálisan élni. Az üzletek nyitva voltak, a belvárosi vendéglők tele, a Balatonon a ‘betelt’ tabla. És sehol egy maszk.

Egy hétbe telt, amíg újra hozzászoktam az újra megtalált szabadsághoz. Amikor amerikai barátaimmal beszéltem, néha büszkén, néha hitetlenkedve meséltem nekik a Magyar Csodáról, az életről, amely visszatért a normális medrébe. Július végén, napi 10-20 új fertőzéssel, a büszkeség jogos is volt. Viszont augusztus során felégettük azt az egészségi tőkét, amelyért tavasszal megdolgoztunk.

Két hete, amikor 100 új fertőzést regisztráltak, akkor már az nagy számnak tűnt. A tegnapi 500 számomra ijesztő. Ez azt jelenti, hogy durván 100,000 aktív fertőzött van közöttünk, 100 Magyarból egy. Vagyis naponta több tucatnyi egyén sétál el mellettem, aki ontja a láthatatlan vírust, és még nem tudja ezt magáról.

Ha szeretnénk iskolát a gyerekeinknek, és a munkahelyre való bejárás lehetőségét, és nyitott boltokat es szolgáltatásokat, színházt és mozit is talán, és ha nem szeretnénk, hogy újra szedje a vírus az áldozatait a szüleink között, talán van még rá esély.

Naponta elmegyek, vallat súrolva, több száz ember mellett, akin nincs maszk. Nemrég én is köztük voltam. Az új számok tükrében újra maszkot hordok.
Nem csak magamért, hanem érted is.

Barabási Albert-László
Forrás: a szerző Fb-oldala

(Nethuszár)

Nethuszár