Gyurcsányi mélységekben a székelyudvarhelyi ellenzék

Fura szórólapokra bukkantak postaládájukban ma az udvarhelyiek: egy román lobogó színeiből összeálló papíroson, „városi konzultáció” címen két „kérdést” intéznek a lakókhoz, egyik hitványabb, mint a másik, ráadásul az uszítás, gyűlöletkeltés stb. fogalmát is kimerítik.

A Kárpát-medencei magyar politikában utoljára Gyurcsány Ferenc süllyedt oda, hogy szórólapokon riogasson a románokkal, ráadásul az udvarhelyi szerzők még őt is alulmúlták, abban a tekintetben mindenképp, hogy simán hazudnak, akkor is, amikor kérdeznek, ráadásul – nagy valószínűséggel – a pszichológiatudományából ismert projekció betegségbe is beleesnek, amikor olyasmivel vádolják Gálfi Árpád jelenlegi városvezetőt és polgármesterjelöltet, amit ők maguk bizonyíthatóan elkövettek már korábban. És nem is egyszer.

Mi is történt most?

A hivatalosan ismeretlennek tűnő elkövetők a következő szórólapokkal terítették be Udvarhelyt:

A szándék egyértelmű: kőkemény hazugságok árán lehetőleg megakadályozni Gálfi Árpádot abban, hogy elnyerje a polgármesteri széket, ami egy legitim politikai óhaj is lehetNE, ha nem épp ennyire siralmas eszközökhöz nyúlnának az ellenfelek, valamint, ha életképes alternatíva is mutatkozna, de utóbbi hiánycikknek számít a Küküllő-parti anyavárosban. Miközben Erdély magyar polgárai azt várják, hogy ezekben a nehéz időkben politikusaink világos utat mutatnak, reális jövőképet vázolnak fel érvek, programok és víziók mentén, addig Székelyudvarhelyen, a Gálfi Árpád polgármesterségét, illetve Rákossy Botond megyei tanácselnökségét ellenzők visszamennek az időben, hogy azzá váljanak, akik ellen korábban állítólag küzdöttek. Hogy jobban megértsük, miért hitvány és alávaló ez a szórólap, annak tartalma, és egyáltalán, ez a kampánylépés miért nem fér bele a székely etikába, vegyük sorjában a dolgokat:

MIÉRT HAZUGSÁG A SZÓRÓLAP TARTALMA?

Először:

a szórólap, így ebben a formában törvénytelen. Nem tüntették fel rajta a megrendelő szervezet nevét, ahogy azt sem, hogy melyik nyomdában készült, mindezt pedig a  romániai szabályozás kötelezőként írja elő választási kampányokban. Igen, akkor is, ha ez „közvéleménykutatás” és az idézőjelek jelentésére külön felhívnám a t. olvasók figyelmét! Adódik a kérdés: akik ennyire magasról szarnak a törvényekre, azok akkor is ezt teszik majd, ha kezükbe kerül a város irányítása?

Másodszor:

állításukkal ellentétben, a POL NEM ROMÁN PÁRT, sőt, még csak nem is vegyespárt! Bárki nyugodtan ellenőrizheti honlapjukon, saját meghatározásuk és alapszabályzatuk szerint „helyi reformista párt”, ami annyit tesz, hogy a helyi sajátosságokra koncentrálnak, a helyi problémák megoldását tekintik első- másod- és huszadrangú feladatuknak. Ebből kifolyólag az vád sem érheti őket, hogy veszélyeztetnék a magyar képviseletet, legyen az bármennyire absztrakt politikai fogalom. UGYANIS:

1.a POL nem indul országos választásokon (akkor ugye nem lenne helyi párt, így pedig aligha üthetné ki az RMDSZ-t),  és

2.  Marosvásárhelyen, ahol nagyjából fele-fele a románok és magyarok aránya, a POL két magyar és csak egy román képviselővel rendelkezik a helyi tanácsban. Gyergyószentmiklóson, ahol a magyar lakosság aránya majdhogynem 100 százalék, a POL-listán csak magyarok szerepelnek, a helyi tanácsba is csak magyar ajkú képviselők jutottak be. Hasonló a helyzet Székelyudvarhelyen, ahol a POL-lista összes jelöltje magyar, élükön a polgármesterjelölt Gálfi Árpáddal, továbbá Hargita megyei elnökük, Bajkó László aligha nevezhető szuahélinek, ahogy a Maros megyei elnök, Pápai László Zsoltról, már csak a neve alapján is megállapíthatjuk, hogy nem a Nílus-menti falvakból került ide, és ennyiből már elég könnyen megállapítható, hogy Gálfi Árpád győzelme esetén sem kerül Udvarhely „román vezetés” alá, és

3. A párt elnöke, Dan Masca több alkalommal is felszólalt a székely autonómia mellett, ahogy anyagilag is támogatta a nemzeti régiókról szóló székely kezdeményezést, részt vett az Erdélyi Magyar Néppárt éves kongresszusán 2017-ben , így aztán aligha vádolható magyarellenességgel. Ráadásul évek, mi több, évtizedek óta azt halljuk vezető, és kevésbé vezető politikusainktól, hogy az autonómia kivívásához, és úgy általában a dolgaink jobbra fordulásához szükségünk van román partnerekre, mi több, elvileg Szász Jenő is ezért ment el Basescuhoz koccintani december elsején, és emiatt nem véletlenül akadt ki Tőkés László annak idején.

 

 

Hát, igen, ha a románok megtudják, hogy ilyen „partnerek” ezek a magyarok, akkor sok reményünk ne legyen.

Harmadszor:

inkább tegyük fel a kérdést: milyen vezetés alá kerülne Székelyudvarhely, ha következő polgármester Gálfi ellenfelei közül kerülne ki? A kérdés,és főleg a válasz, több mint aktuális, ugyanis, ha csak ennyire futja nekik a kampányban, hogy ellenfelüket hazugsággal, otromba gyűlöletkeltéssel próbálják lejáratni, akkor egyértelmű, hogy a város számára nem tudnak hasznosat nyújtani, nincs víziójuk, holott a projektmentes városirányítás felett egyrészt eljárt az idő, továbbá, az uniós költségvetés következő hét éves ciklusa nem engedi meg, hogy továbbra is lazázzanak a településvezetők, ami a fejlesztési pénzek lehívását illeti. Magyarán: ha tovább folyna ezen pénzek lenyúlása, akkor Udvarhely olyan mértékű leszakadást szenvedne el, amiből már nincs visszaút!

A HIPOKRITA POLITIKA DISZKRÉT BÁJA:

1. Dan Tanasa reinkarnációja Udvarhelyen, avagy, amikor az udvarhelyi székely feljelenti Gálfit Bukarestben, mert az autonómiát akar, és elszakítani Erdélyt Romániától

Van itt még egy „apróság”: Gálfi Árpád és csapata mindent megpróbált, hogy bejegyeztesse saját, Székelyudvarhelyért Párt elnevezésű politikai szervezetét, hogy ennek égisze alatt induljon a választáson. Az, hogy ez végül nem sikerülT, nagymértékben köszönhető azoknak, akik most hasznot próbálnak húzni a fenti szórólapból. Koszta Attila, Udvarhely-szerte ismert vállalkozó, a Cekend-tetőn található hulladékfeldolgozó egykori igazgatója, akit Gálfi azért mentett fel funkciójából, mert az udvarhelyiek már megunták, hogy a szeméttelepről érkező csurgalék fel-feltör az utcai kanálisokból, a népnyelv csak Koszta-kólának nevezte a kakabarna színű levet, ami Udvarhely utcáin rendszeresen megjelent, nos, ez a Koszta Attila a bukaresti bíróságon óvta meg Gálfi pártjának bejegyzését, ami jelentős visszhangot is kapott akkoriban a sajtóban, ugyanis az óvás szövegében olyan hajmeresztő állításokat tett az egykori főszemetes, miszerint Gálfiék autonómiát akarnak, elszakadni Romániától (ez utóbbi mostanra némiképp igaz lehet, a POL deklarált céljai között szerepel a Bukaresttől való adminisztratív-pénzügyi függetlenség elnyerése!), az egész szöveg inkább emlékeztet Vadim Tudor közepes minőségű esszéire, mint valami okos jogi szövegre, de, ahova az Isten nem adott, onnan nincs mit várni, tartja egy román mondás, hogy maradjunk a románoknál, annál is inkább, mert Dan Tanasat jobbról, járdán, padlógázzal előző Koszta Attila szövegét románul ismertetjük, íme néhány pikáns részlet:

 

A fentiek után aligha kell bármit is cáfolni abból a politikai üzenetből, miszerint Gálfival „román vezetésű” város válna Udvarhelyből, viszont kőbe is véshetjük ennek ellenkezőjét: amennyiben EZ az ellenzék nyer, akkor Udvarhelynek befellegzett!

AMIKOR NEM HABOZTAK ROMÁN PÁRT SZÍNEIBEN INDULNI UDVARHELYEN

Amikor Szász Jenő és az MPP ősi tagjai nem tudtak saját logó alatt indulni a választásokon, akkor ők sem haboztak „bebújni” egy román párt égisze alá. A 2004-es helyhatósági választásokon, az RMDSZ mindent megtett, hogy formálódó ellenzékét, a Magyar Polgári Pártot kiiktassa a versenyből a színmagyar településen, így aztán az MPP akkor jelöltjei a Partidul Actiunea Populara színeiben indultak, és nyolc mandátumot szereztek.

 

Ugyanabban az esztendőben tartott parlamenti választásokon az MPP-s harcosok szintén az Actiunea Populara jelöltjeiként „bontották a magyar egységet”!

ÖSSZEGZÉS:

Az udvarhelyi események egyre inkább kirajzolják azt a problémahalmazt, amire a Nethuszár is már számtalanszor rávilágított: az RMDSZ, mint „monstrum” nehezen szív fel új és kompetens arcokat, ráadásul a szervezetet átszövő különböző érdekhálók miatt erős a kontraszelekció is, míg a kisebb magyar pártok nem tudták betölteni reformátori szerepüket – idő előtt megmerevedtek, soraikban kiéleződött a kontraszelekció, a friss, és főleg a képzett MAGYAR fiatalok pedig őrületes tempóban fordulnak el a politikától. A helyi pártok megjelenése ennek a folyamatnak próbál gátat vetni. Az USR, mint „új párt” szintén gyanúsan méregeti potenciális versenytársát, a POL-t,  ám Dacian Ciolosék most váratlan helyről kaptak segítséget: Gálfi Árpád udvarhelyi ellenzékétől. Tegyük hozzá: a szövetség országos elnöksége és parlamenti képviselői, szenátorai mindez idő alatt élet-halál harcot vívnak, hogy a politikai válságban ne számoljanak fel minden olyan törvényt, ami egy kicsit levegőhöz engedi jutni a magyarokat – viszont ez a harc annyira leköti energiájukat, hogy a „hátországra” alig jut idő. Az évek óta felhalmozódott kompetenciaproblémák pedig most kezdenek el visszaütni, ami a Szövetség parlamenti eredményeire is hatással lehet. Eme logika mentén bátran kijelenthetjük, hogy a POL által teremtett versenyhelyzet, az ebből kialakuló erős településvezetői réteg sokkal inkább biztosít szilárd talajt az RMDSZ országos politikájának, mint 90 MPP-s koalíciós társ együttvéve.

A Kárpát-medencei magyar politikai térben utoljára Gyurcsány Ferenc építette arra politikáját, hogy románokkal riogatott, és gyűlöletet szított a társadalom különböző rétegei között. Nagy kár, hogy pont Székelyudvarhelyen fedezték fel újra a politikai boszorkánykonyha eme lejárt szavatosságú termékét.

Aki viszont nem akarja ezt megenni, az nyugodtan kérdezzen rájuk:
„és TI hogy akarjátok fejleszteni a várost?”

Ghonzó

(Nethuszár)

Kapcsolódó anyagok:

Balhé Udvarhelyen:magyar szereplő mószerolja Gálfit, hogy szeparatista a bukaresti bíróságon – FRISSÍTVE!

Új magyar párt alakul Székelyudvarhelyen!

Nethuszár