Brassai Hunor: „hiszek az igazságban és a következetességben” – INTERJÚ

Az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezete nem tartozik a legsikeresebb politikai alakulatok közé – idén egy egész jó listával rukkoltak elő, ennek a harmadik helyén található a fiatal Brassai Hunor, akit egyébként sokan az erdélyi politika egyik nagy reménységeként tartanak számon. Ő válaszolt most a Nethuszár kérdéseire…

A Nethuszár egy interjúsorozatot bocsájt útjára, amelyben igyekszünk minél több olyan jelöltet bemutatni, akik, sikerük esetén, először nyernek mandátumot. Alanyainkat megpróbáltuk minden pártból megkörnyékezni, volt, aki visszautasította, de a többség szívesen fogadta megkeresésünket. A jelöltek nagyrészt ugyanazokat a kérdéseket kapták meg, egy-két kérdést szabtunk csak át az illető helyzetének megfelelően, az interjúk e-mailben készülnek, visszakérdezésre így nem volt módunk, de valamennyire azért mégiscsak sikerült emberközelbe hoznunk egy-két jelöltet.  A kérdéseket Ghonzó, Kakassy Szilárd, Felcser V. Örs és Dantes állították össze.

– Mi vesz rá arra egy mai fiatalt, hogy tanácsosnak jelöltesse magát? Úgy értem, annyi szép szakma és hivatás van még az életben, miért épp politikusnak készülsz?

– Igazából sosem készültem politikusnak. Elég sokáig én is csak a méltatlankodó tömeg falában voltam egy tégla, majd arra döbbentem rá, hogy hiába javaslok, tanácsolok bármit, mégis a saját gondolataimat, jobbító szándékomat én tudom a legjobban eljuttatni a nagyközönség elé, még ha első pillanatban rémisztő is ennek a felvállalása. Így ennél a válaszútnál két lehetőség állt előttem: vagy nem mondom többé, vagy megfelelő módon csatornázom ezt a továbbiakban. Különben is, a focit azok játszák, akik a pályán vannak.

– Hogyan és mikor találkoztál a politikával, mikor kezdett el foglalkoztatni a közélet?

– A politika mint olyan mindig is foglalkoztatott, de, amint már mondtam, porondra lépni nem nagyon akaródzott, így csak aktív figyelője voltam ennek a csodavilágnak. Egyetemista koromban (kommunikáció és közkapcsolatok szakot végeztem a Sapin) jött szembe egy remek alkalom arra, hogy kicsit betekinthessek a rendezvényszervezés világába. Valami megmozdult Vásárhelyen, körvonalazódni kezdett a Forgatag. Aktív egyetemistaként, aki még ebédszünet előtt kész megváltani a világot, én is csatlakoztam ehhez a varázslathoz, és igyekeztem hasznos kis eleme lenni az akkori stábnak. A munka magával ragadott, a backstage-ben dolgozóként érdekes előadókat, művészeket ismerhettem meg, alkalmam nyílt belesni a kulisszák mögé, és ahogy ez lenni szokott, a fesztivál lejárta után olyan űr marad az emberben, amit csak nehezen bír betölteni. Többet akartam. Így az akkori Forgatagos csapat jórésze nem széledt szét, hanem tovább kerestük egymás társaságát. Kezdetben csatlakoztam a MINTA ifjúsági szervezethez, majd pedig a nagyfiúkhoz, a Néppárthoz is, ahol tárt karokkal vártak. Így, visszagondolva, az egész politikai pályafutásomat egy fesztivál-önkénteskedéssel kezdtem. Érdekes hová vezetnek az egyetemi alkalmi munkák …

 –  És mikor döntöttél úgy, hogy elindulsz a politikussá válás rögös útján?

– Igazából ez nem egy „döntöttem” típusú döntés volt, sokkal inkább az események sodrása volt az, ami ebbe a mederbe terelte az életem. Előbb Forgatagoztunk, majd MINTA-ztunk, ott meg kellett néha 1-1 moderátor, szóval beszálltam, majd pedig tisztújítás volt, vezetőségi taggá választottak, ezzel járt egy felkérés is, hogy legyek a vásárhelyi Néppárt elnökségi tagja az ifjúság képviseletében stb. Igazából nem látom, hogy hol volt az a vonal életem során, amikor még civilként keltem fel reggel, és politikusként feküdtem le este. Csak úgy megtörtént.

– Családod, barátaid, párod támogat céljaidban?

– Abszolút. Kezdetben főleg a családom köréből jöttek olyan kérdések, hogy biztos van neked gyomrod ahhoz, amit egyesek politika címszó alatt tesznek? De idővel belátták, hogy van abban igazság, amit mondani szoktam: a politika nem egy eleve mocskos dolog, vannak viszont mocskos politikusok, akik viszik a szakma hírét. Mindazonáltal az orvosokat sem ítéljük el egyetemesen, csak mert van köztük, aki tartja a zsebét, sem a villanyszerelőket, mert a szomszédom éppen az, és nem veti meg az alkoholt… Úgy a családom, mint a párom büszke arra, amit csinálok, ugyanakkor legalább annyira büszkék arra, hogy ezt milyen színvonalon csinálom. Igyekszem mellőzni a nemtelen vitákat, a sárdobálást és az ingyencirkuszt. Keresem a párbeszédet mindenkivel, és nem csak felteszem a kényelmetlen kérdéseket, de a rájuk adott válaszokra is figyelek. Hiszem, hogy sokat tanulhatunk egymástól ebben a szakmában is, és nem feltétlenül a rossz példa eltanulására gondolok, amit egyesek nagy előszeretettel tesznek.

– Melyek a legfontosabb elveid?

– Hiszek az igazságban, a következetességben, és úgy általában véve a jobboldalinak nevezett értékekben. Ugyanakkor hiszek a viták erejében. Imádok vitázni, hogy kipróbáljam, kipróbálhassam mennyire állja meg az igazság próbáját a mondandóm. Hiszek ugyanakkor az egyszerűség erejében is. Székely ember vagyok, így nem vagyok híve a köntörfalazásnak. Amit nem lehet úgy megfogalmazni, hogy azt egy 6 éves gyerek is megértse, azt vagy mi magunk sem értjük igazán, vagy pedig baj van annak az igazságtartalmával.

– El tudod képzelni azt, hogy egy tanácsosi javaslat megszavazásakor szembe menjél elveiddel?

– Makacs ember lévén aligha. Többször is nekifutottam ennek a kérdésnek, más és más szituációkat magam elé vizionálva, de nem találtam olyan felmentő körülményt, ami kibúvót jelenthetne a lelkiismeretem alól. Röviden, NEM.

– Ha a frakciód szembe menne ezekkel az elvekkel, vagy a pártod menne szembe velük, akkor lemondanál tanácsosi mandátumodról, esetleg kilépnél a pártból?

– Érdekes kérdés. Megpróbálnék a frakción belül vitát kezdeményezni erről -mert ugye imádok vitázni- de, ha alulmaradok ebben a vitában, akkor valószínűnek tartom, hogy nem szavaznék a kérdésben.

– Tegyük fel, hogy valaki ajánl neked valamiféle előnyt, ha megfelelően szavazol – elfogadnád-e? És, ha lelkiismereted szerint amúgy is így szavaztál volna, akkor elfogadnád-e ezt az előnyt? És nem feltétlenül anyagiakra gondolok…

– Soha! Aki ismer, az tudhatja, hogy az anyagiak sosem tudták elcsavarni a fejem, és nem feltétlenül azért, mert multimilliomos lennék, enyhén szólva. Klisésen hangozhat, de számomra a rossz lelkiismeret terhe nagyobb problémát jelentene – legyen az bármilyen helyzetben -, mint amekkora eufóriát jelenthetne bármelyik anyagi juttatás.

– Ha megtudnád, hogy egy frakciótársad, párttársad kenőpénzt fogad el, mit tennél?

– Kérdés nélkül etikai bizottság elé vinném az ügyét.

– Szerinted a tanácsosi mandátum mennyi időt fog elvenni a családodtól, párodtól? És, ha arra kérnének téged, hogy az ő kedvükért inkább mondjál le, akkor megtennéd?

– Szerintem egy jó képviselő (nem szeretem a tanácsos megnevezést. Tanácsot bárki adhat mindennemű következmény nélkül. Képviselni viszont az emberek bizalmából, ennek eleget téve kell!) a nap 24 órájában képviselő. Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy minden hajnali 4-kor telefonálgat a közüzemekhez, viszont bizonyos lemondással, áldozathozatallal jár. Ezt vállaltam úgy én, mint a párom akkor, amikor erre a feladatra vállalkoztam, s úgy érzem teljes mértékben támogat is ebben, amit ezúton is köszönök neki.

 

 

– Beszámolsz majd a közösségnek az elvégzett, vagy el nem végzett munkádról?

– Természetesen. A transzparencia az, amit még most is hiányolok a politikából. A vezetőink úgy tesznek, mintha ez egy túlmisztifikált boszorkánykonyha lenne, csak azért, hogy elriasszák a kíváncsiskodókat, ne kelljen a sikertelenségükről beszámolniuk. Ezt a ködöt el kell oszlatni, és erre látok is némi pozitív tapasztalatot az elmúlt évek alapján. Egyszerűen, közérthetően kell beszélni!

– Hány határozatjavaslatot szeretnél benyújtani a következő négy évben? És ebből hánynak kell megvalósulnia, hogy elégedett legyél?

– Nem számokban gondolkozom, hanem minőségi, és gyakorlatba ültethető tanácshatározat-tervezetekben. Le lehet tudni a 20-as kvótát már az első tanácsülésen, olyan piszlicsáré ügyekkel, amelyek érdemben semmin sem változtatnak, ugyanakkor henceghetünk vele, hogy bezzeg én már 20 határozattervezetnél tartok… nem ez a célom. Lehet, hogy lesz egy olyan határozattervezetem amire büszkébb leszek, hasznosabbnak látok (és remélhetőleg a városlakók is), mint az azt megelőző ötöt, vagy tízet. Különben az el nem fogadott határozattervezetek is beszédesek lehetnek bizonyos helyzetben, tehát a visszautasított javaslat is lehet jelzésértékű.

– Ha egy frakciótársad, és egy ellentétes frakcióban levő tanácsos törvénytelenséget követne el, jelentenéd mindkettőt?

– Alap. A szabály az szabály, senkinek nincs alóla kivétel.

– Ha pártbeli feletteseid törvénytelenségre kérnének, akkor megtennéd?

– Nem. Mindenki cselekedjen a saját lelkiismerete szerint!

– Meghívnád ismerőseid a tanácsülésekre, és szerinted mennyire fontos, hogy az emberek tudják mi zajlik a tanácsban?

– Korábban említettem a transzparenciát, amit nagyon fontosnak tartok, különösen a közéletben. Ugyanakkor csak akkor hívnék meg bárkit egy-egy tanácsülésre, ha őt érintő ügyek kerülnek napirendre. Tapsolni nem vinnék be senkit, viszont a kerékpáros klub elnökét például behívnám ha a bicikliutakról készülnénk stratégiát elfogadni, és amennyiben lehetőségem nyílik rá (pl. én vezetem az ülést) szót is adnék neki.

– Kommunikálnál a választókkal a közösségi médián keresztül?

– Igen. Úgy érzem, hogy a kampány alatt a rövid videóüzeneteken keresztül egy nagyon közvetlen csatornát sikerült kiépítenünk a vásárhelyiekkel. Ennek a fenntartásában hiszek, és nem a négyévenkénti újrafeltalálásban, csak hogy a választásokra újra felfedezhessük a szavazóinkat.

 

(Nethuszár)

Nethuszár