Exkluzív! Gálfi Árpád a Nethuszárnak: „soha nem leszek román polgármester!”

A Nethuszár a szokásos pimaszságával képletesen szólva benyitott Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármesterhez (valójában e-mailen kerestük meg), aki épp arra készül, hogy újabb mandátumot szerezzen a város élén. Exkluzív interjú azzal az emberrel, akiről ma Erdély-szerte beszélnek: a „POLGI”!

 – Buna seara, domn’ primar secui! Beszél még magyarul? Csak azért kérdem, mert úton-útfélen azzal vádolják, hogy „román párt” jelöltjeként Ön román polgármesterré válik, vagy valami hasonló… És román polgármesterként mi lesz az első magyarellenes intézkedése? Igaz, hogy betiltja a kürtőskalácsot?

– Jó estét kívánok. Tudja? Én értem a viccet általában, de amit az utóbbi hetekben műveltek a politikai vetélytársaink, az már egyáltalán nem vicces. Egyesek szerint tragédia, siralmas, mások szerint egyenesen szánalmas az a vergődés, amit végig kellett nézzünk. Egyrészt azért, mert üzeneteikben úgy tüntetik fel, hogy önmagában románnak lenni, vagy román pártban indulni bűn, ezzel nem a Dan Tanas féléket minősítették, hanem egy egész nemzetet, másrészt, mert pont ők kényszerítettek arra a pályára, hogy egy vegyes pártban induljunk, aminek egyébként nem Bukarestben van a székhelye, mint az Uniunea Democrata a Maghiarilor din Romania-nak (hogy hozzájuk hasonlóan nevezzem meg a Romániában bejegyzett pártokat), hanem Marosvásárhelyen. Azért ez is sokat elárul…

A kérdésére válaszolva: soha nem leszek román polgármester, így román polgármesterként intézkedéseket sem tudok majd hozni.

 – Tisztázzunk egy kérdést, ami sok ember fejében megfordult: miért kötött ki Gálfi Árpád a POL-ban, hogy zajlott ez az egész történet?

  – Nagyon sok fórumon, beszámolóban, interjúban, rádióban, sajtóban elmondtam. Ez egy hosszú történet. Nehéz lenne pár mondatban válaszolni rá. Röviden csak így tudnám elmondani: Valakik azt hitték 2016-ban, hogy a bábjuk leszek. Nem jött össze nekik. Eldöntöttem, hogy én az elnyert bizalommal élni szeretnék, és nem visszaélni. Nem szolgáltam ki az egyéni üzleti érdekeiket és előbb a saját pártomból távolítottak el, majd minden úton megakadályozták, hogy egy új pártot bejegyeztessek. Így maradt a POL. Ez volt az egyetlen alternatíva. Végül is Szabad Embernek lenni a legjobb…

 – Gyerekkoromban Székelyudvarhely volt az erdélyi központ, legalábbis nekünk, vásárhelyiek számára: ott ettem először gombócos fagyit (a Nefejelcs cukrászdában), és akkoriban, a kilencvenes évek elején-közepén, ha udvarhelyi barátnőd/pasid volt, akkor startból nyolc fokot ugrottál elő a vásárhelyi társadalmi ranglétrán. Aztán jöttek a hírek Udvarhelyről, hogy a maffia kerítette hatalmába a várost, hogy ártatlan fiatalokat csak úgy megverhetnek az utcán, minden következmény nélkül, az ingatanmaffia ügyei stb. Mi történt Udvarhellyel, hogy látja Ön az elmúlt 30 évet?

– Őszintén? Úgy látom ezt a kérdést, hogy ha a politika nem keveredett volna össze már a 90-es évek elején a maffiával, az alvilággal, akkor esélye sem lett volna az alvilágnak, hogy meghatározó szerephez jusson, akár még a döntéshozatalban is.

Aztán megjelent egy közösségi ember, egy „őrült”, amilyen én vagyok, és nem adta fel. Addig mentem, addig tapostam, ameddig kivívtam a közösségemet veszélyeztető roma családokkal szemben az igazunkat. Több, mint 90 peren vettem részt, közel 100-szor hívtak be kihallgatásra. Ha én is meghátráltam volna, akkor az a család, amelyik fenyegette közösségünket, és lopta, rabolta, félelemben tartotta közösségünket, ma is szabadlábon garázdálkodhatna.

Arra viszont a politikus urak nem számítottak, hogy a mutyizást nekik sem fogom megengedni, és ha kell, velük is szembe megyek. Erre nem számítottak. Aztán amikor megtörtént, akkor egész Udvarhely láthatta, hogy mi történt, miben sántikálnak. Hiszek Istenben. Hiszem, hogy előbb-utóbb úgy is az igazság fog győzni.

 – Szász Jenő. Udvarhelyen megkerülhetetlen személlyé vált, miközben alig találok olyan udvarhelyit az ismerőseim között, aki szeretné őt. Tulajdonképp egyet sem. Hogy látja Ön, mit tett vagy nem tett az MPP egykori elnöke, és hosszú ideig Udvarhely polgármestere? Miben látja Szász Jenő felelősségét, ha van neki?

– Szász Jenő rengeteg jót tett Székelyudvarhelynek. Aki ezt tagadja, az nem a valós világban él. Ezzel szemben elkövetett olyan hibákat is, amit a székelyudvarhelyi emberek többsége soha nem fog elfelejteni, így erősen kételkedem abban, amit Ön mond, hogy Szász úr megkerülhetetlenné vált Székelyudvarhelyen. Valamikor így lehetett, de mára ez már csak történelem. Akkor is, ha ezt Szász Jenő így akarja még elhitetni magáról Magyarországon az ottani politikusoknak.

 – Kampányából nekem, mint kívülállónak, az jön le, hogy Gálfi Árpád és csapata kontra a várost eddig irányító maffia – tényleg ekkora harc ez? És tényleg vannak összefonódások az udvarhelyi magyar pártok között?

– Önnek, mint kívülállónak, nagyon jól jön le. Tényleg… ez a harcra is érvényes, és az MPP és RMDSZ közötti összefonódásokra is érvényes.

 – A maffia megnevezés kapcsán: időnként helytállónak tartom, különösen, amikor tanácsosok mondanak le az őket ért fenyegetések miatt. Kapott Ön fenyegetéseket ebben a kampányban?

– Az egy nagyon sajnálatos időszak volt, amikor az említett tanácsosasszony lemondott mandátumáról. Azelőtt engem leváltottak az MPP helyi elnöki tisztségéből, kizártak az MPP-ből és látták, hogy rendíthetetlen vagyok. Talán ezzel is összefüggésben lehet az, hogy elkezdték a tanácsadómat, munkatársamat fenyegetni, zaklatni. Majdnem napi szinten. Magánéletéről küldtek fotókat, fenyegették, hogy minden lépését követik, tönkreteszik a vállalkozását, az életét stb. És meg is nevezték, hogy mit kellene tegyen ahhoz, hogy ezek ne történjenek meg. Azt írták neki, hogy álljon Szász Jenő mellé. Erről bizonyítékaink vannak és a rendőrségi feljelentésben is mellékelt a kollégám több oldalas bizonyítékot. Az ő felesége volt az a tanácsos asszony, aki lemondott februárban. Sajnálom, de egy hölgytől, egy kisbaba aggódó édesanyjától elfogadható, hogy feladja. Szerencsére a férje, a tanácsadóm, sokkal keményebb fából van faragva, és tudom róla, hogy soha nem fogja feladni. Addig fog várni, küzdeni, ameddig a tettesek előkerülnek. Akkor majd az igazságszolgáltatás dönteni fog.

Engem is nagyon sokszor és sokan fenyegettek, fenyegetnek. Az a baj, hogy egyesek azt hiszik, hogy egy közszereplőnek az életének ez a velejárója, ezt vállalni kell. Pedig nem igaz! Addig lesz ebben a tévhitben a társadalom, ameddig nem jön egy ember, egy csapat, félre nem söpri a maffiát az útból, és bebizonyítja, hogy ez nem egy természetes dolog, hogy ha vezető vagy, akkor fenyegetésben, félelemben kell élned. Ez csak a maffiának az érdeke. Senki másnak. És értsék jól. Ha azt látják, hogy ez valakinek az érdeke, akkor igen, az is a maffiához, alvilághoz tartozik.

  – Melyek az Ön legfontosabb elvei, amelyek mentén éli az életét?

– Engem arra tanítottak, hogy egyetlen dolgot kell nagyon megőrizzek. A becsületemet. Mert ha azt elveszítem, nincs az a pénz, amivel vissza tudnám vásárolni. Ezt igen ékesen bizonyítják azok a politikusaink, akik piszkosul meggazdagodtak, és most a fél vagyonukat feláldoznák, hogy becsületük legyen, de már senki nem hisz nekik. Nagyon jó azzal a tudattal feküdni, ébredni naponta, hogy egyedül a Jó Istennek tartozom, egyedül feléje kell elszámolnom. A magamfajta emberrel ez a világ, ami most működik, nem nagyon tud, mit kezdeni…

 – Nincs jó polgármester jó csapat nélkül – hogy és kikből alakult ki az Önt támogató tanácsosjelölti csapat, akik most szintén a POL színeiben indulnak?

– Én azt vallom, hogy távolról sem értek mindenhez. Ezért olyanokat hívtunk a csapatunkba, akik a saját szakterületeiken az elmúlt években kiválóan bizonyítottak, letettek valamit az asztalra. NAGYON FONTOS! Nem politikusokból áll a csapat. Nem Gálfi Árpád mellé álltak, hanem a Gálfi Árpád által képviselt ügy mellé. Ezek fontos dolgok. Ahogyan az is, hogy nem csak a 24 jelölt, hanem egy több, mint 100 fős, a háttérből minket támogató szakember gárda áll mellettünk, akik egy aláírt protokollum szerint a következő négy évben vállalják a szakmai segítséget. Így akár azt is mondhatnám, hogy a POL-nak egy több, mint 100 fős tanácsosjelölt csapata van. Közösen döntöttük el, hogy a sok-sok támogató közül kik kerüljenek a 24-es listára, az előtérbe. De pontosan ugyanolyan fontos munkára számítunk a századiktól is, mint az elsőtől. Mert, ahogyan a szlogenünk is mondja: Van egy közös küldetésünk: A Város!

 – A Libertatea napilap közölt nemrég egy cikket az egy főre eső uniós források megyei rangsoráról: Hargita, Kovászna megyék az utolsó helyen vannak, de lassan a Holdról is látszik, hogy Székelyföld fejlődése megrekedt. Hogyan áll Udvarhely az uniós források lehívásának ügyében, és milyen volt a helyzet 2016 előtt, mielőtt Ön lett volna a polgármester?

– Az uniós csatlakozásunkat követően, a 2008-2016-os ciklusban RMDSZ-es volt a városvezetés. Csíkszeredával és Sepsiszentgyörggyel ellentétben, Székelyudvarhely az RMDSZ-es periódusban majdnem semmit nem hívott le a pályázati támogatásokként nyerhető forrásokból. 2016-tól a város eredményesen pályázott és több, mint 30 millió euró támogatásban részesült, amely értékre a fejlesztéseknek 2023-ra kell befejeződniük.  Értem én, hogy az RMDSZ szívesen költené el a kamrában talált pénzt, majd villogna vele 2024-ben, hogy mekkorát fejlesztett, de kérdem én: Miért nem fejlesztett 2008-2016 között EU forrásokból? Volt rá 8 évük. Ahogyan Ön mondja, hogy a Holdról is látszik, mi a helyzet, úgy én is mondom, csak a vak nem látja, hogy mire megy ki a játék az RMDSZ részéről. Én úgy érzem, erről kár is többet mondani.

 – Milyen tervei vannak, hogy a város több uniós forráshoz jusson, elvégre hamarosan megnyílik a kincstár, és Románia települései összesen 80 milliárd euróból gazdálkodhatnak a következő években?

– A meglévő 30 millió euró mellé, még legalább 50 millió eurót szeretnénk pályázni a következő ciklusban. Reális lehetőség van rá. Vannak előkészített anyagaink, tanulmányaink. Hiszem, hogy ha nem is az összes tervünket, de jelentős részét meg fogjuk valósítani ezen a téren is.

 – Húsz év múlva legyen Udvarhely 40 ezer fős város – tűzte ki programjának egyik pontjában. Megvalósítható ez?

Én azt gondolom, minden megvalósítható, ha az ember a közösség érdekeit tartja szem előtt és nem a saját érdekeit, ahogyan ezt sokaktól megszoktuk már a megélhetési politikusok közül. Hogy el lehet érni, arra már van példa, pont az Önök lapjában olvasható.

 – A POL-Székelyudvarhely weboldalán, ahol projektjeiket is ismertetik, közzétette saját könyvét, amiben leírja az Önt ért támadásokat, azt, hogy miként csapta be az MPP – az írásokat olvasva egészen ijesztő képet kapunk az udvarhelyi közéletről. Ugyanakkor az ott megfogalmazottak alaposan kimerítik a büntetőügyi eljárás alá eső cselekmények fogalmát. Tervez feljelentést tenni?

– Mindent a maga idejében. Ha most bármit tettem volna, azt mondták volna, hogy kampányolok. A választások után is van élet. Akkor is, ha úgy tűnik, egyesek ezt teljesen elfelejtik és úgy kivetkőztek emberi mivoltukból, mintha a választások napján eljönne a világ vége. Bár lehet, hogy számukra az jön el. Annak a világnak a vége, amihez hozzászoktak.

 – Cekendi hulladékkezelő, vízszolgáltatás, a feljelentés a Városházán Ön által kiszúrt korrupciós közbeszerzés miatt – ez utóbbi kapcsán azért támadták Önt, mert román bírósághoz fordult, az üzleti ügy tisztázásának érdekében. Milyen ügyek ezek, melyek azok a részletek, amelyek torzítva vagy épp egyáltalán nem jutnak el a lakossághoz?

– Mocskos ügyek. De kivizsgálás alatt álló ügyekről nem szeretnék beszélni. Lehet, hogy több évbe, vagy akár egy évtizedbe is kerül, ameddig minden kiderül, de sok érintett személynek gyűlhet meg a baja ezek az ügyek miatt. Egyesek ezek közül most a leghangosabbak a riogatók között amiatt, hogy vegyes pártban kényszerültünk indulni. És hogy „súlyosbítsanak” a helyzeten, román pártnak nevezik azt a pártot, amelyiknek a tagságának a 90%-a magyar.

 – Kicsoda Ön? A Nyírő-regényekből megjósolt székely igazságharcos? Nem lehetne néha csak úgy „elengedni” egy-két ügyet, hogy a rókák is jóllakjanak?

– Nem hiszem, hogy egy napon lehetne engem emlegetni egy Nyírő hőssel. Ha mutat nekem egyetlen olyan falusi gazdát, aki egy-két tyúkját kint hagyja az udvaron, hogy az éjjel arra járó róka is jóllakjon, akkor megígérem önnek, hogy én is elengedek egy-két ügyet. De talán még akkor sem. Mert a gazda a saját tyúkjával azt tesz, amit akar, annak a rókának adja, amelyiknek akarja. De én nem a sajátomat őrzőm, nem a sajátommal sáfárkodom, hanem az önökével. A polgármesteri hivatalban önök a „cégtulajdonosok”. Én csak ügyvezető vagyok, ameddig a lakosság bizalmát élvezem. Hogy hagyjam a rókáknak az önét, az ön családjáét? Megdicsérne érte? Ezt nem értik meg sokan… Én nem az enyémet nem engedem ellopni, hanem az önökét.

 – Nem fél?

– Én hiszek Jézus szavaiban. Ő azt mondta, „ne félj csak higgy”. Akkor inkább hiszek. Nem félek.

 – Amennyiben polgármester lesz, és a POL pártnak az elnöke, Dan Masca, olyasmire kéri Önt, ami szembemegy Udvarhely érdekeivel, akkor megtenné?

– Soha senkinek a kérésére nem tennék Udvarhely érdekeivel ellentétest. Ez érvényes akkor is, ha a magyarországi politikusok kérnének ilyenre, akkor se tenném. Azért tartok itt, ahol tartok! De hiszem, hogy Dan Masca nem fog ilyet kérni tőlem.

 – Hogyan lett Önből politikus? Egyáltalán, politikusként tekint önmagára?

– Ha én politikus lennék, akkor úgy tudtam volna helyezkedni, hogy most semmilyen ellenszél nem fújna velem szemben a kampányban. Dehogy vagyok én politikus. Soha nem is akartam az lenni. Én ennek a városnak a jó gazdája, gazdálkodója szeretnék lenni és maradni.

  – Mi lesz az első intézkedése régi-új polgármesterként?

– Mi a csapattal már elkezdtük az előkészítő munkát. Mások még mocskolódnak a kampányban, mi már dolgozunk az első és legfontosabb intézkedéseken. Több van. Nem akarok hazudni. A több közül nem tudom, mi lesz az első.

 – Vasárnap választások, nincs már hátra sok idő…. ha megnyeri, akkor mi lesz az első cselekedete még a választások éjszakáján?

Remélem, hogy megnyerem. És ha megnyerem, félre fogok vonulni az eredményváró csapat zajából egy csendesebb helyre, ahol felnézhetek az égre és el fogom mondani, hogy KÖSZÖNÖM ISTENEM! Ha nem nyerem meg, akkor is ugyanezt fogom mondani. Mert én úgy is gondolom, nem csak a számmal mondom, amikor imádkozom naponta, hogy „Legyen meg a TE akaratod”. Bárhogyan alakul, elfogadom.

(Nethuszár)

Nethuszár