Járványügyi intézkedések egy diktatúrában! (Pamflet)

Már hónapok óta megy a nyavalygás a társadalom egyes szegmenseiben a járványügyi intézkedésekkel kapcsolatban. Sírtak a karantén miatt, sírnak a maszkviselésért, utána sírtak a kézfertőtlenítő ,,maró” hatása miatt. Az embernek az az érzése, hogy gyakorlatilag bármilyen intézkedéseket foganatosít az állam, mindig lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. A legutolsó hullám a vakcina ellen irányul (nincs is vakcina még), visszatérő motívum a maszkellenes mantra. (Nem kapunk levegőt, oxigénhiányos lesz az agyunk stb.) Egyesek odáig merészkedtek, hogy diktatúrát kiáltanak és ,,népirtásért” akarnak vezetőket felelősségre vonni. Álljon itt az alábbi írás, amely megmutatja, milyen is egy diktatúrában, hogyan kezelne egy ilyen helyzetet egy valódi ,,Bölcs Vezető”…

Első hét: 

Az erősen iparosodott társadalom gyakorlatilag a mezőgazdaságra és gyárakra épült. Az ENSZ-szankciók miatt folyamatos az élelmiszerhiány, az üzemanyaghiány, nincs internet, az egészségügyi ellátás gyakorlatilag a ,,hályogkovács” szintjén mozog. Na, és megérkezik az országba a koronavírus:

A drága népet mégsem lehet magára hagyni. Az egészségügyi miniszter, aki a Bölcs Vezető unokatestvére rögtön munkához is lát. Semmilyen egészségügyi végzettséggel nem rendelkezik, de hát minek is az. Az ilyesmi megy érzésből is…

Nyugati mintára karantént rendel el, de ezt kicsit felturbózza azzal, hogy éles lőszert ad a hadseregnek, és kiadja a tűzparancsot. Aki kiteszi a lábát az utcára lelövik, mint a kutyát. Tévé este 8-ig van. A Bölcs Vezető iránymutatásai után mars aludni…amúgy is elveszik az áramot.

Második hét:

Bár nagyon menő, ahogyan a karantént kezelik az országban, a vezetőség kénytelen visszaengedni dolgozni a gyári munkásokat és a mezőgazdaságban dolgozókat, ha nem akarja, hogy népe éhen haljon. Maszkot és kézfertőtlenítőt sajnos nem tud adni nekik, de elrendeli, hogy aki tüneteket produkál, azt vigyék egy elkülönítő táborba, ha esetleg belehal, akkor tömegsír és mész. Elvégre nem ismerhetjük el az imperialisták előtt, hogy nem tudunk védekezni egy piszlicsáré járvány ellen.

Harmadik hét: 

20. század közepén gyártott gépekkel és eszközökkel elkezdik a koronavírus elleni vakcina fejlesztését. Pár nap alatt el is készül a vakcina, viszont az első 1000 ,,önkéntes” alanyból 850 belehal, 150 nagyon rosszul van. Nem baj, ahogy a bölcs mondás tartja: ,,csináld újra, bukj el újra, a végén sikerülni fog”.

Negyedik hét:

A fertőzöttek száma az egekben, a halottakat már teherautóval hordják és égetik. Teljes hírzárlat van érvényben. A tévében ez idő alatt úttörő népdalokat játszanak, és megtekinthető a Bölcs Vezető tavalyi, imperialista országokba tett kirándulása. Minden hír arról szól, hogy az állam sikeresen veszi fel a harcot a járvány ellen…(igaz a szomszédok fogynak, de biztosan nyaralni mentek).

Ötödik hét:

Imperialista nyomásra sajnos vissza kell vonni a tűzparancsot. Helyette bevezetik azt, hogy akit elkapnak az utcán, azt egy igazságos tárgyaláson elítélik 20 év kényszermunkára. Az elit számára létrehoznak egy magánkórházat. Ennek költségeit az aranytartalékból fedezik.

Hatodik hét:

Gyakorlatilag már nem is érdemes karanténba zárni az embereket, annyian meghaltak. Aki túlélte, az dupla műszakot kell vállaljon, mert a termelés nem állhat le. Az ország népe segélycsomagokból eszik, amelyet a hadsereg oszt ki, fejadagra.

Hetedik hét: 

Az országból kiszivárognak a hírek a nyugati sajtóba. A hadügyminiszer (a Bölcs Vezető féltestvére) ekkor nagyon jó ötlettel áll elő: bemondják a tévében, hogy a vírust az imperialista nyugat küldte az országra, hogy térdre kényszerítsék a nemzetet. Nosza, el is kezdődik a fegyverkezés, tolják is ki a raktárból a több évtizedes múltra visszatekintő harckocsikat, és a Szovjetunióból megmaradt és felhalmozott atomrakétákat.

Nyolcadik hét: 

A nyugati világnak elege lesz az ámokfutásból, az ENSZ és a NATO seperc alatt megszavazza a légicsapást az ország ellen. Kitör a forradalom…A Bölcs Vezetőt és családját menekülés közben elfogja a tömeg és meglincseli. A katonai vezetők kapnak az alkalmon, és elosztják maguk között a megmaradt állami vagyont. Az ország romokban, a lakosság fele meghalt a járványban, akik életben maradtak, gyakorlatilag a mínuszról kell kezdjék az újjáépítést.

Természetesen a cikk csak a képzelet szüleménye, és sarkított is. A mondanivalója talán annyi lenne: próbáljuk meg értékelni azt, amink van. Próbáljunk meg örülni, hogy a kormány nem tekint feláldozható, járulékos veszteségnek minket. Próbáljunk meg alkalmazkodni. Van mit enni, ha esetleg el is kapjuk a vírust, a döcögő egészségügyi háló még mindig felfoghat. Rendelkezésre áll korlátlan mennyiségű maszk és kézfertőtlenítő. Akik most a ,,levegőhöz való jogukért” tüntetnek, biztosan az elsők lennének, akik felemelnék szavukat egy maszk/fertőtlenítő/gyógyszerhiány esetén. Próbáljuk meg inkább a félig tele poharat szemlélni, és tenni arról, hogy maradjon legalább félig tele.

Dantés

Nethuszár