Hájfájv 7.: a vallási fanatizmus 5 szégyenteljes eseménye

Ugye emlékszünk a Mennyei Királyság c. filmből az epikus részre, amikor a főszereplő megjegyzi: – sok őrült lázálmát nevezték már a vallás nevében Isten akaratának. A mai részben azt az öt eseményt fogjuk vizsgálni, amely erkölcsileg és morálisan már ott és abban a korban sem állta meg a helyét jobb helyeken, nemcsak a 21. században. A szegénység és a tudatlanság mindig és mindenkor nagyszerű táptalajt biztosított a vallási fanatizmusnak, hogy azt fegyverként használva, az uralkodó réteg tele erszénnyel és megszilárdult hatalommal pózolhasson. Nézzük azt az 5 szégyenteljes eseményt, amely aljasságával és szörnyűségével kiemelkedik a történelem pöcegödréből. 

5. Keresztényüldözés – Néró rákeni a keresztényekre Róma felgyújtását

A kereszténység szárba szökkenésével elkerülhetetlen volt a Krisztus és a Császár-kultusz szembe helyezkedése. Néró császár uralkodása alatt gyakorlatilag a birodalom recsegése és ropogása volt hallható mindenhonnan. Mindamellett, hogy Néró önfejű és kicsinyes uralkodó volt, költőnek is képzelte magát. Nem volt különösebb tehetség, viszont a félelmen alapuló társadalom kénytelen volt éljenezni őt, ez még inkább elmélyítette művészi ambícióit. Bár semmilyen bizonyíték nincs rá, sokan úgy vélik, hogy a római tűzvész okozója Néró volt, mivel hőskölteményéhez szükség volt az ihletre. A tűzvész igazi oka – nagy valószínűséggel – az egymásra épített faházak lehetettek. Bár Néró próbált a plebsz kegyében járni, mégsem sikerült lemosnia magáról a bűnt, hogy az ő parancsára gyújtották fel Rómát. Kénytelen volt bűnbakot keresni. Megtalálta az újonnan alakult szektát, akik keresztényeknek nevezték magukat, majd rájuk fogta a gyújtogatást. A keresztényellenes intézkedések és mészárlások majdnem 300 évig jelen voltam a Római Birodalom területén, végül Constantinus császár zárta rövidre a kérdést a milánói ediktummal. A Néró által megkezdett keresztényüldözés áldozata lett Péter apostol is.

4. Keresztes hadjáratok – a gyermekek hadjárata

Jeruzsálemet szent városként tartja számon a keresztény hagyomány, mivel Krisztus életéhez és halálához szorosan kapcsolódik a város, mind kulturális, mind pedig vallástörténeti szempontból. Az izraelita vallás követői szemében szintén kiemelt szerep jutott a városnak, hiszen itt állt valamikor Salamon temploma, valamint a muszlimok hite szerint Mohamed próféta itt ment a mennybe. A három vallás zarándokai jól megfértek egymás mellett, egészen addig, ameddig I. Omár kalifa 638-ban el nem foglalta a várost. Bár a zarándokokat ezután sem üldözték, mivel hatalmas bevételt jelentettek a térségnek, a muszlim terjeszkedés 400 évvel később már kellemetlenül kezdte érinteni a Vatikánt. VII. Gergely pápa vetette fel előszőr a fegyveres úton való beavatkozást a szent föld védelmében a ,,pogányok” (muszlimok) ellen. Annak a realitása, hogy a Vatikán fegyveres hadjáratot vezessen nagyon távoli és elképzelhetetlen volt.

II. Orbán pápa viszont tovább fejlesztette az ötletet azzal, hogy nem csak a Vatikán, de egész Európa keresztény haderejét be kell vetni a szent ügy érdekében. De facto fegyveres zarándoklatot hirdetett. Több hullámban hirdetett az egyház Keresztes hadjáratot, egyre inkább elrugaszkodva a valóságtól és egyre extrémebb ötletekkel előállva. 1212-ben egy pásztorfiú jelent meg II. Fülöp Ágost francia király udvarában azt állítva, hogy Krisztustól hozott levelet, amelyben parancsot kapott, hogy gyermekekből álló csapatot vezessen a Szentföld felszabadítására. III. Incze pápa a IV. keresztes hadjárat kudarca után, valamint a mórokkal való összetűzések következtében sokat vesztett a népszerűségéből. Kapóra jött neki, hogy áldását adja egy újabb keresztes hadjáratra, amelynek a koncepciója szerint a gyermekek tisztasága sikerrel fogja visszaszerezni Jeruzsálemet. Elindult egy gyermekekből és szegény fiatalokból álló katonai alakulat a Szentföld fele – nem is kell mondani, hogy egy katasztrófával ért fel. Bár nem jutottak el az első ütközetig sem, nagyon sokan soha nem tértek haza, és életüket vesztették az út viszontagságai következtében.

3. Jim Jones – Népek temploma

Az újkori vallásszabadság megjelenésével egyre nagyobb teret kaptak a különböző szekták, gombamód kezdtek szaporodni a prédikátorok. A megváltozott állami törvények következtében már elég volt pár ember ahhoz, hogy vallást alapítson. A szektalét, annak káros és visszafordíthatatlan hatásainak iskolapéldája Jim Jones tiszteletes esete. Jones 1931-ben született Indianában. Fiatal korában is kitűnt spiritualista hozzáállásával, kiváló tanulmányi eredményeivel. Szembefordult apjával, aki a Ku Klux Klán tagja is volt, majd rövid időn belül metodista lelkész lett. Hamar elhagyta ezt az egyházat, mivel azok nem fogadtak be afroamerikaiakat, ez ellentétes volt Jones politikai és vallási nézeteivel. Megalakította saját egyházát ,,Népek Temploma” néven, és elkezdte a toborzást. Jones karizmatikus egyéniség, kiváló szónok és rendkívüli meggyőzőerővel rendelkező ember is volt.

A képességeinél csak saját egója volt nagyobb. Az egyre inkább szaporodó vallási közösségen belül már-már egyfajta krisztusi szerepkört kezdett magára ölteni és egyre hajmeresztőbb kijelentéseket tett, önmagát gyógyító és természetfeletti képességekkel ruházva fel. Mivel a társadalom előbb-utóbb pofon szokta vágni az önjelölt csodatevőket, vagy a Krisztus-reinkarnációkat, ezért Jones elhatározta, hogy a közösségét el fogja szigetelni a társadalomtól. Vásárolt néhány négyzetkilométernyi területet a Guyanában található őserdőben, majd egyfajta újkori Mózesként odavitte körülbelül ezer követőjét. Jonest gyanúsították gazdasági bűncselekményekkel is, valamint nem voltak alaptalanok a vádak, hogy a szektájában szexuális bűncselekmények történnek és tudatmódosító szereket is használnak. Az őserdőbe való kiköltözés híre eljutott az államokba is, ahol Leo J. Ryan kaliforniai képviselő elindult néhány újságíróval, hogy megnézze a helyszínt. Bár mindenki nagyon barátságos és vidám volt, mégis kaptak vészjelzéseket, és néhányan vissza akartak térni az államokba a szekta tagjai közül. Ez feszültséghez és nézeteltéréshez vezetett, majd némi alkudozás után elengedték őket. A reptérre viszont követte őket egy teherautó, ahonnan tüzet nyitottak a képviselőre, az újságírókra és a dezertőrökre…Mindenki életét vesztette. Jones ez után bejelentette, hogy vége van, és tömeges öngyilkosságot fognak elkövetni. Csupán a szavak erejével meggyőzte az embereket, hogy a gyerekeknek adjanak be mérget, majd ők maguk is éljenek vele. A végén Jones fejbe lőtte saját magát. A hatóságok már csak körülbelül 900 holttestet találtak a helyszínen. Pár tucatnyian élték túl, akiknek sikerült elbújni.

2. Az Iszlám Állam megalakítása

Szaddam Husszein kiseprése Irak területéről nem igazán jelentett megoldást a közel-keleti kérdésre. A szétesett és elszegényedett régió gyakorlatilag újjászervezésre szorult. Ezt lovagolta meg az iszlám fundamentalizmus, amely létre hozta az Iszlám Államot. Az elnevezés nem holmi szavakkal dobálózás. A régióban ugyanis valóban letették egy állam alapjait. Megszervezték a közigazgatást, a közrendet, az oktatást, a közélelmezést. Olyan mély gyökeret eresztettek a régióban, hogy terrortámadások formájában valószínűleg még évtizedekig fogjuk érezni a hozadékát.

1. Malleus Maleficarum (Boszorkányok Pörölye)

A középkori boszorkányperek és boszorkányüldözés népszerű téma a 21. század filmes-sorozatos világában. Bár a természetfölöttitől való félelem végig kísérte az emberiséget minden korban, mégis egyházi hátszéllel érte el a csúcspontját. A boszorkányüldözés mértéke függött az aktuális pápa személyétől, az adott korszak szellemiségétől és a politikai vezetők beállítottságától is. Krisztus születése után 1100 évvel Könyves Kálmán magyar uralkodó kimondta és rendeletben tiltotta meg a boszorkányüldözést és a boszorkánypereket. Ezt tanítja a hagyomány, viszont ez nem teljesen igaz. A középkori latinban ugyanis két kifejezést használtak a természetfeletti, nőnemű varázslények azonosítására. Név szerint ez volt a „Striga” és a „Malefica”. Az eredeti Könyves Kálmán idézet ekképpen hangzott: „ A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.” A maleficákról szó sem esett, ezért Könyves Kálmány halálával ott folytatódott a boszorkányüldözés a Magyar Királyság területén is, ahol az előtte rövid időre abbamaradt, de térjünk vissza a tárgyhoz. A boszorkányüldözés nagy valószínűséggel sokkal hamarabb alábbhagyott és kihalt volna, ha nem kap egy olyan katalizátort, amely majdnem még 500 évre bebetonozta a mozgalmat, természetesen vallási hátszéllel.

Az 1480-as éveket írjuk. Németországban lefolytattak egy boszorkánypert, amelyben Heinrich Kramer (szerzetesi nevén Institoris) volt a kijelölt egyházi vizsgáló. Bár nagyon kevés adat maradt fenn a perről annyi bizonyos, hogy bizonyítékok hiányában a megvádolt személyt kénytelenek voltak felmenteni. Bár Institoris nagyon igyekezett, hogy a szerencsétlen máglyán végezze, az egyházi elöljárókkal ő sem tudott dacolni. Nagyon felkavarta őt ez az esemény és személyes küldetésként kezdte értelmezni a boszorkányokkal való leszámolást. Visszatért szülőfalujába és nekilátott megalkotni élete fő művét.

A Malleus Maleficarum névre keresztelt írás 1487-ben látott napvilágot, társszerző volt Jakob Sprenger. A mű részletesen ecseteli, hogy hogyan lehet felismerni a boszorkányt, hogyan kell perbe fogni, hogyan kell kivallatni és hogyan lehet elpusztítani. A rémisztő részletességgel és hatalmas terjedelemben megírt boszorkányvadász-biblia, ha pár évtizeddel korábban látott volna napvilágot, akkor bizonyára nem szed annyi áldozatot, és nem kíséri olyan sok szenvedés az útját. A balszerencsés véletlennek köszönhetően egy új találmány segítette Heinrich Kramer ügyét. A szélesebb körben éppen elterjedő nyomdagép forradalmi találmány volt, amelynek segítségével elkezdődött a sokszorosítás. Heinrich Kramer még megfejelte azzal is, hogy csellel és furfanggal ajánlásokat szerzett egyházi főméltóságoktól és egyetemi professzoroktól, ezeket gondosan beillesztette a Malleus Maleficarum lapjai közé. Nem is kell mondani, hogy futótűzként söpört végig Európán a mű. Nyomában több százezer, de talán több millió megkínzott és kivégzett szerencsétlen, akik valamilyen formában mások voltak, mint az átlagember. Erdélyben az utolsó boszorkányt 1752-ben végezték ki Marosvásárhelyen. Farkas Borbálát a jelenlegi Maros-híd környékén vetették alá vízpróbának, majd máglyán elégették.

Edmond Dantés

(Nethuszár)

Kapcsolódó anyagok:

Hájfájv: az 5 legkártékonyabb amerikai elnök!

Hájfájv: 5 találmány, ami megváltoztatta a világot

Hájfájv! 5 művész, aki túl korán hagyott itt minket!

Hájfájv (3.rész) – 5 sorozat, amely megváltoztatja a gondolkodásmódodat

HájFájv, a magaslabda: Öt felelőtlen választói magatartás

Hájfájv különkiadás – 5 ok, hogy TE is részt vegyél a választáson!

Nethuszár