Halloween vagy halottak napja? Gyere ki, és játsszuk le örökre!

Újra közeledik a november, újra lejátszásra kerül a digitális világ árnyékbokszolói között az a harc, amit ugyanilyen hatékonysággal és odaadással vívnak meg a Canonosok vs Nikonosok, Audisok a BMW-sek ellen, és még hosszasan lehetne ezt a marhaságot sorolni. Azok számára, akiknek a világ nem csak feketéből és fehérből áll, akik tudják értékelni a kulturális és vallási sokszínűséget, elhoztam egy kis elemzést az ősz végére, hogy ízlelgessünk egy olyan alternatív valóságot, ahol megfér egymás mellett a töklámpás, és a megemlékezés felemelő vagy kesernyés csöndje.  

A rend kedvéért válasszuk el az ünneplés és a megemlékezés fogalmát. Tartalmilag az ünneplés fogalma egy vidám eseményt takar. Valamit megünneplünk, például egy születésnapot, házassági évfordulót, március 15-ét stb. A megemlékezés tartalma ezzel ellentétben szomorúságot, halált és fájdalmat hordoz magában, emellett még megemlékezhetünk eseményekről, amelyek valamiért eggyé váltak a történelmünkkel. A megemlékezésben nem jelenhet meg az ünnep, a mulatság és a vidámság, hanem az elcsendesedés és a merengés kell domináljon. Aki mást állít, az hazudik vagy egyszerűen nincs rend a fejében. Leegyszerűsítve: a költő születésnapján ünnepséget tartunk, a halálának az évfordulóján megemlékezünk…Fontos a jelentéstartalmakra rávilágítani, hiszen az alább kifejtett eseményekben szorosan jelen van mindkettő, ezért folyamatosan tudatosítanunk kell magunkban, hogy ne álljon elő egy skizofrén állapot.

A ,,nem ünneplem Halloweent, nálam halottak napja van” mantra nem csak buta megközelítés, hanem magában hordoz egyfajta elszigetelő magatartást, némi tudatlansággal is fűszerezve. Van akik megfejelik egy harmadikkal is, miszerint:,, nálam a reformáció ünnepe van”.

A Halloween gyökerei a kelta népszokásokig nyúlnak vissza. A hagyomány szerint ez a nap jelentette az óév végét, amikor a halottak szellemei visszatérhetnek az élők közé. Ezt azzal tudják kiküszöbölni, ha jelmezbe öltöznek és ricsajjal, mulattsággal visszaűzik őket a túlvilágra. A Halloween-ünnepség szorosan kapcsolódott az aratás, a termés megünnepléséhez is. A pogányhit szerint az élet az évszakok váltakozása köré szerveződik, erőteljesen jelen van a Napkultusz, ami életet, termést, meleget ad az emberek számára. A közhiedelemmel ellentétben a kereszténység terjedése egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A régi természeti/pogány és más hitvilágok túl mélyen gyökereztek az emberek lelkében ahhoz, hogy egy új vallás azt csak úgy felszámolja. A kereszténység befogadása nem jelentette azt, hogy az emberek szakítottak volna a régi hagyományokkal, szokásokkal és olyan berögzött rítusokkal, amelyek több ezer évre is visszavezethetők.

A megerősödő egyház természetesen nem nézte jó szemmel, hogy az emberek képtelenek szakítani a múlttal. 325-ben zsinatot hívtak össze, amelynek célja az volt, hogy meghatározza a keresztény ünnepek időpontját, lefektessék és egyetemessé tegyék a keresztény szokásokat, kőbe véssenek olyan dolgokat, amelyek évszázadokig/évezredekig meghatározhatják a keresztény lét megélését. (Csak zárójelben mondom, hogy ezen a zsinaton szavaztak arról is, hogy a nőnek van-e lelke – 1 szavazattal győztek az igenek).  A legfontosabb keresztény ünnepeket a pogány ünnepek köré szervezték ki. Nem véletlenül került Jézus Krisztus születésnapja a téli napforduló idejére, hiszen ez volt a legnagyobb pogány ünnep is, a Legyőzhetetlen Nap ünnepe (Sol invictus). Mindenszentek is ilyen megfontolásból kerülhetett november 1-ére, ezt követi a halottak napja, november 2-án, bár ezek sokkal később alakultak és formálódtak.

Mindenszentek (november 1.) napja a szenteké, akiknek nincs külön ünnepük a naptárban. Napszálltakor megyünk ki a temetőbe világítani, és a közhiedelemmel ellentétben nem a halottaknak világítunk, hanem az élőknek. Az egyházi tanítás szerint, bár megemlékezünk a halott szeretteinkről, a gyertya lángja minket emlékeztet arra, hogy van örök világosság. Tudatosíthatjuk magunkban a tényt, hogyha sötétségben élünk, akkor meg vagyunk hívva a világosságra. November 2-án megkezdődik a halottak napja, egyháztanilag a szenvedő egyház ünnepe, ahol imát mondhatunk az elhunyt, de még tisztítótűzben levő hívekért, az üdvözülésük reményében bízva. A temetőbe való kijárást és gyertyagyújtást sokkal inkább a hagyomány kategóriába sorolhatjuk, mintsem a kőbe vésett dogmák közé.

Ezt viszont véssük kőbe most jó mélyen, és ne feledkezzünk meg róla:

Október 31. – Halloween vagy Mindenszentek előtti nap, kelta hagyományokban gyökerező pogány ünnep, amely az angolszász országokban terjedt el sajátos formában, innen vették át más országok is.

November 1. – Mindenszentek ünnepe – azokat a szenteket ünnepeljük, akiknek nincs külön egyházi ünnepük + temetőbe megyünk emlékezni elhunyt szeretteinkről, és gyertyát gyújtani az élőkért.

November 2. Halottak napja – a szenvedő egyház ünnepe. Emlékezünk és imát mondunk azokért a hívekért, akik még nem nyerték el az üdvözülést.

Ez a három egymásra halmozódó esemény összefügg, és rámutat arra, hogy milyen vékony mezsgye húzódik az ünneplés és az emlékezés között. Ezek sokkal inkább összeegyeztethetők, és nem zárja ki egyik a másikat. Ennek a térben és időben egyaránt fontos időszaknak az esszenciája a lelki megélés, nem pedig a viaskodás azon, hogy a saját hitem szerint akkor most mi is van, mit ünneplek és mit vetek meg…

Edmond Dantés

(Nethuszár)

Nethuszár