Nemcsak háború: népirtás! A deportált ukrán gyerekek és a ruszki propaganda

Denácifikáció, nácitlanítás – az orosz agresszió fából vaskarika alibije, erre hivatkozva indította meg Oroszország a teljes körű invázióját Ukrajna ellen – legalábbis így olvassuk ma a mainstream médiában. A valóság azonban ennél is szomorúbb: a nacitlanítás, az ukrán néplétének tagadása már a 2014-es krími invázió, majd a donbászi „kicsi zöld emberkék” által elkövetett polgárháború-kirobbantás előtt is teret kapott az orosz nyilvánosságban és a különböző putyinista világmagyarázatokban.

Mára viszont szintet léptek a ruszkik, és egyre gyakrabban lehet arról olvasni, hallani az orosz állami sajtóban (más már nem is igazán létezik Oroszországon belül), hogy a cél az ukrántalanítás, azaz az ukránok teljes felszámolása, megölése, az ukrán gyerekek deportálása, kultúrájuk eltüntetése, nyelvük felszámolása stb. Az álhírek és a horizonttágító gondolkodás sajtójának román éllovasa, a Veridica portálon Marin Gherman tollából megjelent alapos elemzés ismertetője következik, de nem azelőtt, hogy ne tágítsuk az értelmezési mezőt egy kis kontextussal.

NYELVTÖRVÉNYI KONTEXTUS:

A magyar sajtó évek óta foglalkozik a kárpátaljai magyarságot sújtó nyelvtörvénnyel, egyébként nagyon helyesen. Sajnos a magyar „sajátos bezártság”, a környező népek történetei ismeretének hiánya miatt nem értjük az ukránokat sem. Holott, amikor Kijev arról beszél, hogy az ukrán nyelvtörvény nem a magyarok, hanem az orosz elnyomás ellen irányul, akkor nem értjük ennek a lényegét.

Nem értjük, mert nem tudjuk, nem ismerjük, a magyar köztudatból kikopott az orosz elnyomás milyensége. Míg Magyarországon az iskolákban kötelező volt az orosz nyelv oktatása (és az ország zöme ezt nem vette komolyan!), addig Ukrajna, vagy épp a jelenlegi Moldvai Köztársaság területén élő románok nem voltak ilyen szerencsések – anyanyelvük a totális tiltás alá került, hasonlóképp jártak a csecsenek vagy a tatárok is.

Moszkva értett, és mai napig ért ahhoz, hogy felszámoljon, eltüntessen népeket, azok nyelvét, kultúráját, identitását – ezen a téren a nácik vizet sem vihetnek a Kreml parancsnokainak, származzanak ők a cári, a szovjet vagy épp a jelen időkből. „hamarosan az egész világon oroszul fognak beszélni” – mondják az elhurcolt ukrán gyermekeknek az átnevelő táborokban, ahol a külvilággal nem tarthatják a kapcsolatot, szüleikkel nem beszélhetnek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, lévén a nyugati jólét és szellemi világ elkényelmesített minket, hogy ez csak amolyan politikai-fanatikus elszólás.

Ismételjük el ezredszerre: NEM AZ!

A Szent Ruszijá cikkünkben alaposabban ismertettük már a világ oroszosításának szent küldetését, amit majdnem minden (gyakorlatilag mindegyik) orosz uralkodó magáévá tesz – ennek katonai-politikai manifesztuma zajlik ma is, és zajlani fog a jövőben is.

Ruszijá tehát a szovjet időktől (vagy inkább már előtte is) tudatosan és szenvtelenül használja a nyelvfegyvert a nem oroszok megtörésére, eltörlésére, Moszkva hatalmának kiszélesítésére – az ukrán nyelvtörvény egy erre adott reakció, hogy ez most jó vagy rossz, az már kérdés, ahogy az sem célja jelen írásunknak, hogy megvizsgáljuk, hatásos-e egyáltalán.

Azonban ne feledjük:

egy olyan népről beszélünk, amely a Holodomor révén már elszenvedett egy oroszok által elkövetett népirtást, egy olyan államról beszélünk, amely 1990 után sem tudott igazán függetlenné válni, az utóbbi 30 évben zömében Moszkva bábjai vezették az ukrán államot, majd 2014 után a Kreml nyílt katonai hadjáratba kezdett ellenük, miközben tagadták a donbászi polgárháborúban való részvételüket (kicsi zöld emberkék – emlékszünk még?).

Ukrajnának ideje sem volt megerősödni, máris szembe kellett nézzen azzal a veszéllyel, hogy a moszkvai nagytestvér a szó szoros értelmében az életére tör. Különösebb katonai-védelmi képesség nélkül, egy korrupciótól sújtott országban aligha maradt más ellenfegyver, mint az oroszok elleni nyelvtörvény – hisz maguktól az oroszoktól tanulták el a receptet. Mindezeket nem árt szem előtt tartani, amikor ISMÉT az ukrántalanításról esik szó – és erről egyre gyakrabban esik szó – az orosz állami sajtóban.

Putyinizmus 2.0: a nácitlanítás következő szintje az ukrántalanítás

Rosztiszláv Iscsenko, a Russia Today állami sajtókonglomerátumhoz tartozó Ukraina.ru portál szerzője arról ír, hogy nem lehet megjósolni: Oroszország el tudja majd foglalni egész Ukrajnát vagy kevesebbel kell majd beérnie, épp ezért – így a szerző – a jelenleg elfoglalt területeken teljes ukrántalanítást kell végrehajtani

Iscsenko szerint az összes ukrán nyelven beszélőt potenciális terroristának és radikálisnak kell tekinteni, Ukrajnát pedig darabokra szakítani, majd ezeket a darabokat részenként integrálni az orosz államba. Ha maradna egy kis ukrán autonómia – magyarázza a szerző –, akkor ott nyomban nyelvi jogokat kérnének, ezt pedig semmiképp sem szabad megengedni.

Érdemes megjegyezni, hogy ezen a nyáron az orosz sajtó egyre gyakrabban használta a „poszt-Ukrajna”, illetve a „maradék-Ukrajna” kifejezést, a háború utáni Ukrajnával kapcsolatban, és ezeken a „területeken” kell megtörténnie az ukrán nyelv eltörlésének, egy olyan háború utáni időszakban, amely Oroszország nácizmus felett aratott győzelmével egyenértékű. Addig pedig a jelenleg elfoglalt területeken kell ennek megtörténnie. Magyarán: ezekben a cikkekben, írásokban amellett érvelnek a szerzők, hogy az ukrán gyerekek deportálása, az ukrán nyelv betiltása az iskolában szükséges lépések, akárcsak az ukrán nép orosz megszállás elleni tiltakozásának megtörése.

A propaganda-gyár beindul:

2022. április 4-én a RIA Novosztny premierként írt arról, hogy a nácitlanítást ukrántalanításnak kell követnie, és ebben a periódusban szaporodtak meg a hasonló jellegű írások az orosz állami sajtóban, a Moszkva által ellenőrzött Krím-félsziget sajtójában, vagy épp az állami hírügynökség, a TASS oldalán elmélkedtek arról a különböző putyinista szerzők, hogy az ukrán népet el kell törölni.

Az ukrántalanítás első célpontjai: gyerekek, helységnevek, politikai szimbólumok

Az ukrántalanítás egyik módszere a még az orosz barbár hordák stílusához hozzászokott hírfigyelő számára is különösen kegyetlennek számító gyerekrablás. Az EBESZ május elején közzétett jelentése szerint Oroszország megszegte a gyerekek alapvető jogait a deportálásokkal, a cselekmény pedig háborús bűnnek tekinthető, egy orosz (!!!) hivatalnok szerint viszont mintegy 700.000 (leírom: hétszázezer!) ukrán gyereket deportáltak az Orosz Föderáció területére. Igaz, Grigor Karasin (az Orosz Föderáció Tanácsa külügyi bizottságának elnöke) szerint ezek a gyerekek a bombázások elől menekültek az orosz területekre, nagyvonalún elfeledkezve arról az aprócska tényről, hogy a bombázásokat elkövető entitás nem más, mint maga az orosz hadsereg. A lélekszám azért is érdekes, mert az ukrán hatóságok addig „csak” 30.000-re becsülte az elrabolt gyerekek számát.

Kis kitérő: a Nethuszár – jobbára egyedüliként – számolt be a gyerekek deportálásáról, a háború kitörése utáni hat-hetedik héten, illetve az ukrán emberjogi biztos akkori nyilatkozatáról, amely után – jó vatnyik szokásnak megfelelően – kaptuk a tagadó, oroszokat mentegető kommenteket. Mára már világos, hogy nemcsak igazat mondtak akkor az ukránok, és rájuk hivatkozva mi is a valóságot írtuk meg, hanem a helyzet annál is durvább, mint tudtuk, képzeltük. Aztán, ahogy a sosem létezett biolaborok, az Azov mélyén bujkáló amerikai tábornokok és a többi hutnyik/vatnyik toposz, úgy a gyerekek deportálása is eltűnt, már nem cáfolják, már nem tagadják, inkább hallgatnak róla. Ezen sem ártana elgondolkozni! Kitérő vége.

Az Orosz Föderáció területén aztán „diáktáborokban” ukrántalanítják ezeket a gyerekeket. Kijevi oknyomozó újságírók derítették ki (de a kevés számú hazakerült gyerekek vallomásaiból is ez a kép rajzolódik ki!), hogy ezekben a táborokban azt mondják a gyerekeknek, hogy szüleik elhagyták őket, esetleg nem is élnek már. Telefonjuk nincs és nem is lehet, a kamaszoknak pedig azt táplálják a fejébe, hogy Ukrajna már nem is létezik, valamint hamarosan az egész világon oroszul fognak beszélni.

A megszállt területeken is folyik az ukrántalanítás:

A megszállt területeken az orosz hatóságok nekiálltak az ukrán diákok átnevelésének – az oktatási rendszerből száműzték (megölték, elüldözték, elhurcolták stb.) azokat a tanárokat, akik nem voltak hajlandóak az új orosz program szerint oktatni.

„Az orosz tanterv és az orosz értékek jegyében oktatott diákok a Kreml propagandájának áldozataivá válnak pár év múlva”

– mondja Okszána Zabolotna, az Ukrajnai Oktatáskutató Egyesület elnöke.

A megszállt területek többségén az orosz hatóságok visszatértek a szovjet időkből származó utcanevekhez, egy sor helységnév pedig oroszosítva lett. Például Mariupol Központi és Déli kerülteinek a neve Október, illetve Iljicsovszk nevekre változott, az Iljicsovszk pedig igen, Leninre utal. Sőt, dacára annak, hogy a hivatalos orosz propaganda szerint Ukrajnát Lenin hozta léte (és ezt bűnként róják fel neki!), ez nem akadályozza meg abban az őket, hogy Lenin-szobrokat állítsanak fel a megszállt városokban, településeken.

Nácitlanítás, ukrántalanítás: az orosz expanzió fegyverei

Az orosz propaganda úgy mutatta és mutatja be a fenti eseményeket, mint „nácitlanítás” és „ukrántalanítás”, és ezekről győzedelmes hangnem számol be. A szuverén állam lerohanása, a gyerekek deportálása, a széles körű rombolás stb., mind-mind olyan szükséges cselekményként jelenik meg, amelyek elengedhetetlenek „Oroszország megmentésének” céljából.

Valójában, amit az Orosz Föderáció tesz, az ukrán identitás eltörlésétől kezdve a gyerekek deportálásán át a szélsőséges uszításig el, az a nemzetközi konvenciók szerint nem egyéb, mint népirtás.

A nácitlanítás, amely az ukrántalanítás szimbóluma lett jól mutatja, hogy mi a különbség a Nyugat által is támogatott nácizmus elleni küzdelem és az Orosz Föderáció úgynevezett nácitlanítása között – a Kreml számára ez csak egy újabb fogalmi fegyver, amelynek ernyője alatt gyilkos tevékenységét (legyen az katonai, közigazgatási, propagandisztikus vagy bármi egyéb) folytathatja, miközben annak valós természetét elrejti úgy a hazai, mint a vele szimpatizáló nemzetközi közvélemény elől.

FORRÁS:Veridica

Az anyagot ismertette, kiegészítésekkel ellátta és fordította:
Felcser V. Örs

(Nethuszár)