Miért hiányzik a kommunizmus Erdélyből?

A kommunizmus erdélyi eltűnésével együtt, mintha az önálló, önszerveződő erdélyi magyarság is eltűnt volna. Legalább is nagyjából ebbe az irányba indul el Borbély András kutakodó-kötekedő esszéje, amely a Transtelexen jelent meg, mi pedig szemlézzük, mert érdekes, és gondolatébresztő írás, amiből ma erőst hiány mutatkozik tájainkon.

Bár az írás sok megállapításával lenne vitatkoznivalóm, és van olyan is, amivel mélységesen egyetértek, ez most mellékes, mert alig akad manapság mélyenszántó, igényes publicisztika, amely ráadásul arra készteti az olvasót, hogy gondolkodjon, cáfoljon vagy igazoljon, de, – és talán ez a legfontosabb -, utána olvasson annak, amit az írásban lát, hall, tapasztal, főleg, ha a szerző hivatkozik is az erdélyi irodalom egy-két nagyjára.

Részlet az írásból:

„Hiányzik a gondolat, ami Trianon óta meghatározó és döntő jelentőségű – volt. Az a gondolat, amely így vagy úgy – transzilvanista, népi demokratikus, népfrontos, nemzetiségi, romániai magyar, erdélyi magyar, néptestvériségi vagy épp huszita alapon stb. –, de az erdélyi magyarságot egy önelvű, ha tetszik autonóm, különös, a maga mindenféle hiányosságaival és ellentmondásaival együtt is teljes, egységes politikai és kulturális szubjektumként (közösségként) igyekezett elgondolni, elmondani és megcselekedni.

Nem arról beszélek, hogy mi volt valójában (ami inkább társadalomtudományi kérdés), hanem hogy minek és mivé akarta látni magát, hogy mire törekedett, bárhogy volt is ez hol „illúziós”, hol meg „realista”, vagy másegyéb. Az önismeretre és annak aktív kulturális és kritikai gyakorlataira gondolok, amit régebben úgy mondtak, hogy nemzetiségi és társadalmi önszemlélet.

Nos mára minden ilyesminek úgyszintén írmagja veszett. Még a teljesen naiv és ködös „őselvű”, „gyökeres”, „autochton”, „eredetvadász” autonomista fantáziák is jórészt mintha eltünedeztek volna, vagy betagozódtak valami egészen másba: a revizionizmusba. Ami – nekem sem világos még, hogy miként – talán összefügg azzal, hogy a kommunizmus sincs elgondolva, hogy annak is vége. Ha ki tudnám bontani most ezt, talán fény derülne a társadalmi tudattalanunk egy rejtélyére, arra, hogy a kommunista hipotézis démonikus-szellemi árnyéka, inspirációja nélkül nem lehet elgondolni az önelvű erdélyi magyar politikai közösséget sem. Csak még nem tudom kibontani.”

A teljes írást elolvashatjátok ITT.

A Nethuszár SZEMLE rovatában olyan, a magyar sajtóban megjelenő anyagokat igyekszünk bemutatni, amelyek gondolatébresztő, témaválasztási, stílusbéli stb. mivoltuk miatt valamiféle értéket képviselnek ebben a nagy bábeli zűrzavarban, ami az információs szupersztráda bedugulásával keletkezett.

(Nethuszár)