Szoborkérdések: mit lehet, és mit nem a köztéri szobrokkal?

Ha van Erdélyt ízig-vérig megosztó vita, akkor az a köztéri szobrok sora. Ki legyen, milyen legyen, mekkora és miből, hova és miért – szinte minden aspektusába bele lehet kötni, és bele is kötnek. Hol az illetékesek, hol a polgárok, hol a politika, hol a szakma. Szántai János járta körbe a kérdést, izgalmas cikk, erőst ajánljuk!

Na de, addig is, amíg – ne adj Isten – egy szép napon beköszönt majd a köztéri szobrok szép új világa, itt vagyunk ezzel az egyesek által maradinak, avíttnak, ásatagnak tartott kultúremlékezeti szemlélettel, no meg a régi emberek köztéri szobraival. És időnként magasra is csap körülöttük az érzelmek, indulatok lángja. Mondok pár példát. A kolozsvári unitárius templom és kollégium közti… nos, egyesek szerint téren, szerintem résben ott álldogál 2019 óta Dávid Ferenc püspök első egész alakos szobra. Szép! Volt előtte egy buszmegálló. Hasznos! És lett belőle kis hercehurca, hogy szegény püspök szobrát szinte bebörtönözték oda, mint annak idején a hús-vér embert Déva várába. Eltelt pár év, a buszmegállót szépen megkérték, álljon picit odébb és minden el lett intézve. Néha beállok mellé a „térre”, elszívok egy cigit és beszélgetünk egyet a vallás, a hit szabadságáról, kételyekről, egyebekről. Nyilván el tudnám képzelni a szobrot máshol is, előkelőbb helyen, de így is jó, nagyon jó.

A teljes cikket elolvashatod, ha IDE klikkelsz!

(Nethuszár)