Tényleg Putyin öl(et)te meg Navalnijt?

Amint arról már mindenki értesült, Alekszej Navalnij életét vesztette az Északi-sarkhoz közeli büntetőtelepen, ahova az orosz diktátor záratta be. A hivatalos közlemény szerint a reggeli séta közben összeesett, már nem tudták újjáéleszteni és meghalt.

A hivatalos közleményben azért akadt némi furcsaság, úgy is moshatnám, hogy nem korrelált minden szempontból a valósággal, erről szintén írtam már, klikk ide. Aztán tegnap tettem közzé a blogon a Hriszto Grozev oknyomozó újságíróval készült beszélgetés kivonatát, amelyben akadtak azért érdekességek. A fentiek tükrében a kérdés továbbra is ott lóg a levegőben: Putyin gyilkoltatta meg Navalnijt, vagy tényleg az történt, amit a hatóságok mondanak – és jegyezzük meg, mindkettőre van esély.

Azonban tisztáznunk kell a „meggyilkoltatta” fogalmát is: Vlagyimir Vlagyimirovics kétségtelenül nem az a szégyellős fajta, ha el akar tenni valakit láb alól, akkor a feladathoz tud embert találni, eszközei, hatalma megvan hozzá. Az is kétségtelen, hogy függetlenül attól, mi és hogyan történt a büntetőtelepen, Navalnij gyilkosa Putyin volt és marad! Előbb megmérgezte, majd börtönbe záratta, majd egy olyan büntetőtelepre helyeztette át, ahol a legmelegebb nappali hőmérséklet nem lépi át a mínusz a 30 Celsius fokot, mindezt úgy, hogy korábbi tárgyalásai során már egyértelműen kiderült, hogy Navalnijnak komoly egészségügyi problémái vannak. Jelen írásom tárgya azonban nem Putyin felelősségének kimondása, hiszen az egyértelmű, világos, mint a nap – arra keresném inkább a lehetséges válaszokat, hogy vajon Putyinnak milyen motivációja lehetett MOST, hogy Navalnijt örökre elhallgattassa. Szüksége volt erre?

Hriszto Grozev szerint közel voltak Navalnij kiszabadításához

Nos, a kép nem egyértelmű:

az orosz diktátor választásokra készül, és a biztos győzelmét ugyan semmi sem fenyegeti, a komolyan vehető elnökjelöltek vagy börtönben vannak, vagy halottak, vagy kizárták őket a versenyből, így nem állíthatjuk, hogy a Kreml urának annyira izgulnia kéne a kampány miatt. Ugyanakkor az biztos, hogy egy választásokat megelőző időszakban, történjen az akár egy orosz diktatúrában is, sosem tetszetős, ha olyan események történnek, amelyek komolyabb érzelmeket válthatnak ki a társadalom tagjaiból.

Innen nézve tehát Putyinnak nem állt érdekében Navalnijt MOST meggyilkoltatni (ami nem jelenti azt, hogy tervei között nem szerepelt volna a később!), mert az ezzel járó belpolitikai felfordulás, még ha nem is hatékony, még akkor is, ha nem jelentős és nem veszélyes a hatalomra nézve, csak plusz fejfájás, plusz munka, ráadásul komolyan számolni kell az érzelmi faktorral – például Navalnij halála olyanokban is részvétet ébreszthet, akik nem voltak a politikus feltétlen hívei stb. Némiképp közvetett bizonyítéknak tekinthető az, ahogy a hatóságok cselekedtek a haláleset után: titkolózás, holttest visszatartása, a temetés akadályoztatása stb. Mintha nem igazán tudták volna, mit kéne tegyenek ebben a hirtelen előállt helyzetben, ezért mindenki a by the book alapján járt el, beleértve magát Putyint is.

A diktatúrák örök sajátossága, hogy váratlan, nem általuk előidézett helyzetek idején képtelenek a helyzethez való alkalmazkodás kívánalmának megfelelően reagálni, és a bejáratott diktatórikus eszköztárhoz nyúlnak.

Navalnij utolsó napjai

Azonban van egy másik szempont is,

amikor Navalnij halálának okairól kezdünk elméskedni: Grozev szerint ugyanis a Navalnij kicserélésére irányuló tárgyalások már eléggé előrehaladott állapotban voltak, így Putyinnak, ha fontosnak tartotta Navalnijt, annyira fontosnak, hogy NE hagyhassa el Oroszországot, akkor lépnie kellett, méghozzá úgy, hogy a gyilkosság gyanújához egy plausible deny-t tudjanak neki szállítani. A novicsok pedig pont erre képes, úgy okoz szívleállást, hogy nyomai nem kimutathatóak a szervezetben – különösképp, ha a boncolást a hátságok emberei végzik el a haláleset utáni sokadik napon.

Mindezzel csak arra akarok utalni, hogy egy világvégén levő büntetőtelepen nem nehéz kivitelezni egy novicsokkal (vagy bármi hasonlóval) elkövetett mérgezést. Az okozott tünetek pedig még Navalnij kórlapjába is beillenek, nincs tehát itt semmi látnivaló, aki mást mond az ellenség, mehet a börtönbe.

Ha pedig a lehetőség ennyire adott, akkor Putyin miért ne élne vele?

Nos, mint mondtam, erre magyarázat lenne, hogy a választások előtt nem akart felhajtást, különben is, Navalnij már semmiféle veszélyt nem jelentett rá, az Északi-sarkhoz közeli büntetőtelepen, a saját családtagjaitól is elzárva még kommunikálni sem tudott a külvilággal, nemhogy valami hatalomra veszélyes eseményt megszervezni. Ezzel ellentétben állna az az indoklás, hogy nem akarta Navalnijt kiengedni az országból még egy fogolycsere keretében sem – támpont lehet a Tucker Carlsonnak adott interjú, amikor is az orosz diktátor Gershkovich kicseréléséről beszélt, meg sem említve Navalnijt, de erősen, szinte érzelmesen érvelve Kraszikov hazahozatala mellett. Kraszikov az FSZB egyik legeredményesebb külföldi ügynöke, ő gyilkolta meg Zelimkhan Khangoshvili csecsen ellenzékit Berlinben, jelenleg egy németországi börtönben tölti mindennapjait, az interjúból pedig egyértelműen kiderül, hogy Putyin szeretné őt otthon látni.

De vajon mennyire?

Annyira, hogy ezért még Navalnijt is szabadon engedné? Ezt nem tudjuk, holott ez az a válasz, ami sokkal közelebb vihetne minket a Kreml boszorkánykonyhájában kifőzött terv megismeréséhez. Ugyanakkor a lehetséges fogolycsere még mindig nem indok Navalnij meggyilkolására, sőt – amennyiben a Kremlben gondolkodnak, és azért nemcsak hülyék ülnek ott, illetve az FSZB-ben, akkor ők is tisztában voltak Navalnij értékével – elvégre a nyugati államok hajlandóak lettek volna egy elítélt gyilkost visszaadni Moszkvának Navalnijért cserébe, és ebből nyugodtan következtethetünk arra, hogy Navalnij, legalábbis amíg a fogolycserékről szóló tárgyalások zajlanak, többet ér élve a Kremlnek, mint holtan.

Összegezve:

akárhogy is, a jelenlegi információk alapján, akárhogy is elemzem a helyzetet, arra a következtetésre jutok, hogy Putyinnak inkább nem állt érdekében Navalnijt MOST tenni el láb alól, mint ennek az ellenkezőjét tenni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy később nem gyilkoltatta volna meg, ahogy azt sem, hogy nem felelős Navalnij haláláért – hiszen korábban már megmérgezte, azt pedig tudjuk, hogy hiába éli túl bárki is az idegméreggel való találkozást, szervezete maradandó károkat szenved.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)