Érdemi eredmények nélkül: lezajlott a második orosz-amerikai tárgyalás

Tegnapelőtt lezajlott a második tárgyalási kör az Orosz Föderáció és az Amerikai Egyesült Államok képviselői között, amelynek során a felek ismét Ukrajna sorsát próbálták eldönteni, ki-ki a maga – és MAGA – ízlése szerint. Európát újfent nem hívták meg, valamiféle ukrán küldöttség jelen volt ugyan egy másik épületben, ahol az amerikaiak velük is tárgyaltak, vagyis inkább valós időben tájékoztatták őket az oroszokkal folyatott tárgyalások pillanatnyi állásásról. Nem igazán tudjuk, hogy mi történt, a kiadott közlemények soványak, tényszerű megállapításokat alig tartalmaznak, azt viszont látjuk, tudjuk, hogy a háború majdhogynem változatlan intenzitással zajlik tovább.

A hírek szerint úgy az orosz, mint az ukrán fél hajlandónak mutatkozik kidolgozni az energetikai infrastruktúra elleni támadásokra vonatkozó tűzszünet technikai részleteit. Emlékezzünk: a pár napja történt Putyin-Trump telefonbeszélgetés során ebben már egyszer megegyeztek a felek, viszont valamiféle fura oknál fogva eddig sem lépett életbe, hiába próbálta Donald Trump személyes győzelemként, amerikai sikerként eladni akkor ezt a közvéleménynek. A minapi szaúdi tárgyalásokon újabb tűzszünetféleségben állapodtak meg, ez a Fekete-tengerre vonatkozik, ennek értelme számomra egyelőre több mint rejtélyes: a mainstream média beszámolói alapján arról lenne szó, hogy a felek biztosítják a szabad kereskedelmi célú hajózást, nem küldenek hadihajókat a Fekete-tenger nyugati medencéjébe. Cserébe Amerika segíti az Orosz Föderációt a kikötők használatában és a szankciós nyomás enyhítésében, valamint mezőgazdasági termékeinek és műtrágyáinak a világpiacra juttatásában – mindezt egy olyan globális piacon, ahol a szankciók enyhítéséért Európával is tárgyalnia kell majd Trump elnöknek.

A Fekete-tengeri kérdés kapcsán érdemes megjegyezni,

hogy Ukrajna, bár elfogadta az egyezséget, egyértelműen jelezte, hogy amennyiben orosz hadihajó jelenik meg az ukrán felségvizeken, akkor azt országa elleni támadásként, a tűzszünet megsértéseként értékeli és ennek megfelelő lépéseket tesz majd. Ezzel Románia, Bulgária és Törökország nyert némi időt, kérdés mennyit és azt majd hogyan használják ki. Ugyancsak felmerült az Orosz Föderációval szemben kivetett szankciók egy részének feloldása, ilyen például a SWIFT bankrendszerbe való visszaengedése, melyre Amerika, a hírek szerint tett valamiféle halovány ígéretet, de biztosat erről sem lehet tudni, ez pedig szintén egy olyan kérdés, amit Európa nélkül nem lehet megoldani.

A hivatalos közlemények és a kiszivárgott hírek alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy áttörés nem történt, ezért eisze kár volt elutazni a napfényes Szaúd-Arábiába. Azt viszont látjuk, hogy az Egyesült Államok azon elképzelése, hogy üzleti szférából magával hozott tárgyalási módszerekkel ráveszi Moszkvát bármire is, nos ez kezd kudarcot vallani. A Trump-Putyin telefonbeszélgetés után az volt az amerikai álláspont, hogy első lépésként az energetikai szektor elleni tűzszünet lépne életbe, ezt követné a fekete-tengeri, majd egy általános tűzszünet és béke. Most pedig ott tartunk, hogy a fekete-tengeri tűzszünetről úgy állapodtak meg az oroszokkal, hogy még az első feltétel sem teljesült: Putyin vígan bombázza továbbra is az ukrán energetikai infrastruktúrát. És Putyin, azzal, hogy eddig tulajdonképpen semmi lényeges engedményt nem tett, semmiféle értelmezhető kompromisszumot nem kötött, most ott tart, hogy egyes szankciók feloldásának közelébe ért.

Aligha csoda, hogy a világ közvéleménye egyre csalódottabban fordul Trump elnökhöz: hol vannak a reális eredmények? Miközben a Fehér Ház több alkalommal is porrá alázta Zelenszkij ukrán elnököt, rövid időre ugyan de felfüggesztették a Kijevnek nyújtott katonai és hírszerzési támogatásokat, Moszkva irányába Trump feltűnően visszafogott, mind intézkedések, mind hangnem tekintetében.

Hol mentek félre a tárgyalások?

Adódik a kérdés: miben tévedett Trump és tanácsadói köre? Szögezzük le: teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Trump valóban akarja a békét. Nem tudom, hogy ez a béke az ő fejében pontosan miből állna és mit hajlandó tenni ezért, abban viszont biztos vagyok, hogy az erőszak, a gyilkolás megállítása fontos neki. Azonban, mintha hiányozna belőle a világ első számú hatalmának vezetőjétől elvárt információs, tájékozottsági háttér. Trump ugyanis, saját, többször is elmondott szavai szerint, abból a premisszából indul ki, hogy Putyin is akarja a békét. Ez egy olyan premissza, amely meghatározza a tárgyalások amerikai koncepcióját, amely befolyásolja a mérlegelt és meghozott intézkedéseket, döntéseket.

És ez egy olyan premissza, amely hamis!

Korábban már írtam arról, hogy Moszkvának komoly érdeke fűződik a háború folytatásához. Először is: épp offenzívában vannak, miért állna le? Másodszor: ha nem is lenne offenzívában, a egy folyamatos defenzív állapotba való kerülés nem tűnik reálisnak jelenleg. Harmadszor: a háború végével Putyinnak egyből saját országa felé kell fordulnia, ahol a gazdaság erős zuhanórepülést mutat, és bár fenntartható még egy ideig az állami szektor megrendelései által, egy békével azt kockáztatja, hogy Oroszországban megnő az elégedetlenség. Ráadásul a béke megállítaná a hadigazdálkodást, ami olyan fiskális, gazdasági intézkedésekhez vezetne, amelyek keményen érintenék az orosz lakosságot. Végezetül: amíg folyik a háború, addig az orosz oligarchák sem mernek Putyin ellen fordulni, egy békével viszont ez nagyon hamar megváltozhatna: az oligarcha-osztály már túl sok vagyont költött Putyin háborús erőfeszítéseinek finanszírozására, amit visszavár. Ha nem Putyintól, akkor a következő orosz elnöktől.

Mindezek mellé kapta meg Putyin aduászként Trumpot:

mára nyilvánvaló, hogy az amerikai elnök úgy csipeget Putyin tenyeréből, mint egy jól betanított papagáj. Hízelgéssel, udvarlással, azzal, hogy látszólag komolyan veszi ajánlatait Putyin úgy táncoltatja Trumpot és úgy présel ki belőle engedményeket, ahogy azt korában valószínűleg még csak nem is remélte. Gondoltunk-e mi, közvélemény arra, hogy a világ első számú vezetőjének elnöke majd úgy ígéri meg a szankciós nyomás enyhítését Putyinnak, hogy cserébe semmit sem kap? Aligha!

Nos, ez pont arra veszi rá Putyint, hogy elmenjen a végsőkig, egész addig, amíg Trump már nem bírja idegekkel és kemény válaszlépéseket helyez kilátásba az Orosz Föderációval szemben. Addig viszont még sok van, és ennek Trump egója is akadály, mert ehhez Washingtonban is fel kellene ismerni, hogy Trump jóhiszeműnek nevezhető hozzáállása téves útnak bizonyult, ami azt jelenti, hogy a MAGA-tábor előtt kell bevallani: a törzsfőnök tévedett. Mivel ennek valószínűsége igen csekély, így Putyin joggal bízhat abban, hogy a háborús nyomást fenntartva még több engedményt csikarhat ki abból a Trumpból, aki az összes szövetségesével összerúgta a port, amivel szintén Putyin malmára hajtotta a vizet. Az orosz elnök szemszögéből nézve már csak azért is megéri tovább húzni a háborút, hogy az Európa-Kanada egyfelől, Trump Amerikája másfelől közötti árok szakadékká mélyüljön.

Itt tartunk most, és könnyen megállapítható: amennyiben Washington továbbra is abban a hitben ringatja saját magát, hogy Putyin békét akar és az egész problémakörből már csak a technikai részletek vannak hátra, akkor ebből előrelépés nem lesz, orosz erősödés viszont igen.

-örsh-

Felhasznált források: HotNews, The Guardian, TASS

(Nethuszár)