Még egyszer: NEM proxyháború! Értem?

Kisebb vihart kavart a magyar közvéleményben a The New York Times grandiózus hosszúságú cikke, amelyben a szerző, közel 300 névtelen forrást felhasználva, részletesen mesél arról, hogy miként segítette Amerika az ukránokat a háború ideje alatt.

És, ahogy az lenni szokott, újra bekerült a közbeszédbe a „proxyháború” kifejezés. Ami, természetesen újra és újra nem igaz, a foglalom nem valódi értelmében használt képről van szó, amit amúgy az oroszbarátsággal nem vádolható magyarországi portálok is használnak.

Akkor foglaljuk össze még egyszer: miért nem proxyháború?!

Azért, mert az orosz hadsereg lerohanta a szuverén és független Ukrajnát. A proxyháborúk pedig nem arról szólnak, hogy a reguláris hadseregek a maguk valójában vannak jelen a háborús területeken. Proxyháború például a jemeni hadszíntér, ahol Irán és az ő ősellensége, Szaúd-Arábia vívja egymással regionális harcait, ugyanakkor hadseregeik HIVATALOSAN nincsenek jelen Jemen területén.

Az ukrán-orosz háború viszont akkor sem proxy, ha az egyik felet, jelesül az ukránokat segíti Amerika. Egyrészt ezt nem titkosan teszi, hanem előre bejelentett módon, az ehhez kapcsolódó vitákat a széles nyilvánosság előtt folytatja le, legalábbis ezek nagy részét, mert nyilvánvalóan nem fognak katonai terveket a sajtóban kiteregetni a Kreml legnagyobb örömére.

Amerika segítheti Ukrajnát saját érdekében (meggyengíteni az oroszokat), illetve szerződésekből kifolyólag, mint például a Budapesti Memorandum, de egyik esetben sem válik proxyvá a háború attól, hogy az USA ezt teszi.

A proxyháború lényege, hogy valaki mást használsz arra, hogy megvívja azt a harcot, amit neked kéne. Ukrajna esetében ez aztán végképp nem áll fent: az orosz invázió egyszerűen arra kényszeríti őket, hogy védekezzenek, az ország vezetése pedig deklaráltan a szuverenitás megőrzésére és az elfoglalt területek visszaszerzésére törekszik. Senki sem kényszerítette őket erre, ellenben a Nyugat számtalanszor próbálta őket erről lebeszélni – nem véletlenül nem küldtek fegyvereket a háború első szakaszában.

Mikor lenne proxyháború?

Ha az orosz hadsereg összepakolna és kivonulna Ukrajnából, az ukrán hadsereg pedig hivatalosan is befejezné a harcokat, ennek ellenére úgy az oroszok, mint az ukránok által támogatott nem reguláris csapatok tovább lődöznék egymást, akkor igen, akkor proxyháborúról beszélhetnénk, de ekkor is csak részleges proxyháborúról – hiszen az ukránok otthon vannak, így harcuk, ha nem is reguláris erőkkel vívják, továbbra is honvédő harcnak tekinthető. Hasonló játszódott le 2014-től kezdődően a Donbászi medencében, amikor a Kreml tényleg proxyalakulatokat vetett be az ukrán állam ellen, miközben mindezt tagadta és „fellázadt parasztokról” beszélt a nyugati közvélemény előtt.

Akkor miről ír a New York Times?

A NYT, és nyomában a magyar média egy Netflix-thrillerre hajazó riportban számol be az Ukrajnának nyújtott katonai és titkosszolgálati segítség mindennapjairól. Attól, hogy a CIA célpontok beazonosításával segíti az ukrán erőket, nos, ettől még a háború nem lesz proxy – Amerika sosem tagadta, hogy katonai és hírszerzési támogatást nyújt Ukrajnának, maximum egyesek számára csak most válik világossá, hogy ez nem abból áll, hogy virágokat osztogatunk a németországi katonai bázisra érkező ukrán tábornokoknak.

És akkor honnan ez a proxyzás?

Miért NEM proxyháború?

Mivel Európában nyolcvan éve nem volt háború, így a szakirodalom felfedezése mellőzött opcióvá vált újságírói körökben. Az orosz propaganda pedig, felismerve a rést a pajzson, különböző módon és fórumokon terjeszti ezt a narratívát, ezzel igyekszik aláásni a nyugati egységet és az Ukrajna iránti elkötelezettséget – nem minden siker nélkül, ezt tegyük hozzá.

A módszer sem új, sőt, igazából nagyon régi, Evgeny Messner nevéhez kötődik, aki a myatezhevoyna révén megalkotta a lázadás-előállítás nyakatekert, de kifejező szóval leírható hibrid háborús fegyvert, amelyet ő maga még a tankoknál is fontosabbnak tartott. Ennek a myatezhevoynanak része a proxyzó narratíva, ahogy sok egyéb is, de erről is írtunk már korábban, úgyhogy és végül is: nincs új a nap alatt.

-örsh-

Felhasznált/ajánlott irodalom:

Dr. Geraint Hughes: Is the war in Ukraine a proxy conflict? – King’s College London

Candace Rondeaux, David Sterman: Twenty-First Century Proxy Warfare: Confronting Strategic Innovation in a Multipolar World – New America

Rory Cormac, Richard J. Aldrich: Grey is the new black: covert action and implausible deniability – Oxford Academic International Affairs

Jyaacov Bar-Siman-Tov: The Strategy of War by Proxy in Cooperation and Conflict – Middle East Institute, Coluzmbvia University, The Hebrew University of Jerusalim

The U.S. and Russia in Ukraine: A Proxy War? – Carnegie Middlew East Center

Evgeny Messner: The Theory of „Subversion-War” (Myatezhevoyna)

Armand Goşu: Propagandă şi manipulare – strategia militară a Rusiei – Dilema Veche nr. 577

Războiul hibrid. Perspectiva conceptuală rusă – Intelligence SRI

 

(Nethuszár)