Szakértő: Ukrajna már megkaphatta az engedélyt az orosz területek elleni csapásokra

Miközben a The Wall Street Journal éppen ma hozta ki a nyugati hírszerzési adatokra hivatkozással, hogy az orosz–ukrán háború katonai áldozatainak a száma elérte az egymillió embert (mindkét oldalon, halottak + sebesültek), jelenleg a közbeszédet meghatározó kérdés továbbra is, hogy megadják-e Ukrajnának az engedélyt a nyugati nagy hatótávolságú rakéták használatára – kezdi gyorselemzését Anton Bendarjevsy.

Véleményem szerint mindez csak egy mesterséges tematizálás, valójában generálisan ezeket a kérdéseket már meghozták. Az Oroszország által felállított vörös vonalaknak a lebontása fokozatosan történik, az úgy nevezett korlátozott, vagy kordában tartott eszkaláció révén. Gondoljunk bele: pontosan egy évvel ezelőtt még arról szólt a nyilvános vita, hogy Ukrajna megkapja-e egyáltalán az amerikai ATACMS rakétákat, azoknak is a kisebb hatótávolságú, 160 km-es változatait. Megkapták.

Aztán arról ment a vita, hogy megkapják-e a nagyobb, 300 km-es változatot. Megkapták azt is, még hozzá titokban, 2024 áprilisában. Aztán meglett az engedély a nyugati fegyverek (nemzetközi jog alapján elismert) orosz területeken való bevetéséről júniusban, de ez alól a nagy hatótávolságú rakéták kivételt képeztek.

Most meglesz ez is, biztos vagyok benne.

A kérdés az időzítés.

Még az is lehet, hogy ezt a hivatalos jóváhagyást is csak utólag fogjuk megtudni, hogy ne adjanak lehetőséget az oroszoknak kivonni a stratégiai bombázóikat és fegyverraktáraikat a térségből. Hiszen itt arról van szó, hogy az Ukrajna számára elérhető hatótávolság növekedésével több száz olyan orosz célpont kerül veszélybe, amelyekre a nyugati műholdak és az ukrán hírszerzés tökéletesen rálátnak, ismerik. Repülőterek, fegyver- és üzemanyag raktárak, logisztikai központok, gyárak, javító központok és stb.

Állítólag Kijev már átadta a részletes listát Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak – korlátozott számú rakétáról van szó, minden egyes célpontot pontosan meg kell válogatni. Nem vagyok kifejezetten katonai szakértő, de a nyilvános információk alapján a brit–francia kooperációban készülő Storm Shadow és az amerikai ATACMS rakéták egészen más jellemzőkkel rendelkeznek. A Storm Shadow (és ennek a francia megfelelője, a SCALP) egy szárnyas rakéta, amelyet elsősorban harci repülőgépekről indítják. Akár 540 km-es hatótávolságra képesek – vagyis az ukrán haderő potenciálisan ezzel Moszkvát is elérné.

Azt azonban nem tudjuk pontosan, hogy mennyit kaptak belőle a britektől, vélhetően nem sokat. A gyártásáért az európai MBDA vállalat fele. Ezeket a rakétákat könnyebb leszedni az orosz légvédelemnek (feltéve, hogy van érdemleges légvédelem, hiszen az elmúlt 2,5 évben minden elérhető katonai eszközt a frontra irányították). Ezekkel a rakétákkal semmisítették meg az orosz flotta bázisát Szevasztopolban, és a város kikötőjében lévő tengeralattjárót.

Az ATACMS egy másik állatfaj – ez egy ballisztikus rakéta, amelyet HIMARS vagy MLRS rakétarendszerekből indítják. Az amerikai Lockheed Martin gyártja, és maximum 300 km-re képes. Viszont ezt nehezebb elfogni a nagy sebessége és nagy repülési magassága miatt. Itt sem tudjuk, hogy pontosan mennyit kapott belőle Ukrajna, vélhetően nem olyan sokat, mert az amerikai hadseregben az ATACMS már kivezetésre került, jelenleg az utolsó készleteket használják fel. Az elérhető adatok alapján a Lockheed Martin még korlátozott mennyiségben gyárt belőle amerikai partnerek számára, de az ATACMS helyére az amerikai haderőben a jóval nagyobb hatótávolságú (akár 600 km) és még pontosabb PrSM rakéták (Precision Strike Missile) érkeznek.

A nyilvános forrásokban is elérhető orosz repülőtereket a Meduza térképre rakta, a csatolt képek tőlük származnak. A távolság számításnál 15 km-re az ukrán kontroll alatt lévő területektől beljebb számoltak, mert a katonai eszközök számára ez a 15 km-es sáv a legveszélyesebb, ahol dolgozik az ellenfél tüzérsége és mindent látnak a másik drónjai.

FORRÁS: Anton Berdanjevsy Facebook-oldala

(Nethuszár)