Elszólta magát Putyin és keresi a békét? Egy beszéd margójára

Május kilencedikét rettegve várta a világ civilizáltabb nyugati fele, az előzetes hírek, szakértői vélemények arról szóltak, hogy Putyin teljes mozgósítást hirdet, hadüzenetet küld Ukrajnának és kiszélesíti a háborút. Mások arra számítottak, ilyen elemzőből is volt jópár, hogy Putyin május kilencedikén bejelent valami győzelmet és ezzel vége a háborúnak. Egyik sem történt meg, de tegnap már szóltunk, hogy valószínűleg ez lesz, úgyhogy a Nethuszár olvasóit nem érhette meglepetés. Van azonban egy-két Putyin által elejtett mondat, amiből akár egy bátortalan, de mégis békére irányuló következtetést is levonhatunk.

Azt azért előzetesen szögezzük le: az, hogy május kilencedikére több nyugati elemző, mi több, hírszerzési vonalakra szakosodott portál a totális háború bejelentését várta és ez végül nem történt meg, nos, ez az égadta világon semmit sem jelent.

Ne feledjük, azokról az oroszokról van szó, akik váltig tagadták, hogy háborút terveznének, váltig tagadták, hogy katonáik arra készülnének, hogy lerohanják Ukrajnát. Joe Biden és az amerikai hírszerzés jelezte is az invázió kezdetének dátumát, aznap pedig nem történt semmi, az oroszok röhögtek a nyugatiakon, mi több, azt is bejelentették, hogy visszavonják csapataikat aztán…

Aztán megindult a háború!

Nos, nehogy így járjunk ezzel a május kilencedikével is, márcsak azért is mondom, mert olvasok olyan, inkább publicisztikai, semmint szakértői véleményeket, amelyek ismét a nyugatiak kigúnyolását célozzák, miközben alig két hónapos a negatív tapasztalunk ezzel kapcsolatban. Vagyis: amit ma Putyin nem jelentett be, az nem biztos, hogy nem történik meg holnap, vagy holnapután, a következő napokban valamikor, és csak azért nem ma, hogy ne legyen igazuk a nyugatiaknak.

Nos, mindezt leszögezve, térjek rá arra, ami nekem szúrt szemet, és nem biztos, hogy jelentős tényező, de mindenképp megér egy misét.

ELŐSZÖR IS: Putyin beszéde meglehetősen visszafogott volt. Igen, már nem ő a tigrist meglovagló erős ember, ezt tudtuk eddig is, ahogy azt is, hogy vén farok, aki már magának sem tudja rendesen csóválni, de a beszéd tartalma sem volt valami húh, de kurva erős, legalábbis a világ második legerősebb hadseregének a főparancsnokától, abban a helyzetben, amikor csapatai háborúznak, hát, hogy is mondjam csak, kissé életerősebb szöveget vártam volna, még ha nem is azt, hogy ismét megfenyeget minket az atombombával, ez utóbbiba egyébként már belejöttünk, annyit lóbálta a nukleáris arzenált a fejünk felett, hogy már arcizmunk sem rándul tőle.

Azonban van egy-két mondat, ami elgondolkodatott:

„Büszkék vagyunk a győztesek vitéz nemzedékére, hogy örököseik lehetünk és kötelességünk megőrizni a nácizmus legyőzőinek emlékét, akik örökségül (vagy inkább: figyelmeztetésül – ford. megjegyz.) hagyták nekünk, hogy legyünk éberek és tegyünk meg mindent azért, hogy a világháború borzalmai ne fordulhassanak elő újra!”

és:

„Emlékszünk arra, hogyan próbáltak Oroszország ellenségei bevetni ellenünk a nemzetközi terroristákat, nemzeti és vallási engedetlenséget szítani, hogy belülről gyengítsenek, majd szétszakítsanak bennünket. Semmi sem sikerült!”

Kiemelés tőlünk – a szerk.

FORRÁS MAGA A KREML HONLAPJA

Nos, volt korábban egy olyan elmélet, hogy Putyin úgy próbálja majd otthon eladni a békét, hogy ezzel egy világháborút, mi több, egy atomháborút előzött meg, miközben sikeresen megvédte a donbászi oroszokat is. Azt hiszem a fenti mondatok erősen illeszkednének egy ilyen koncepcióba, ha lenne ilyen koncepció – ezt viszont nem tudjuk, ez viszont nem biztos, csak teória – annak viszont erősen életszerű.

Azt viszont tudjuk, mert nem kell hozzá agysebésznek lenni, hogy immár csak egy szereplő maradt, akinek érdeke a minél hamarabbi béke: Oroszország. Igen, nekünk, nyugatiaknak már nem sürgős.

Minden egyes nappal csak gyengébb Oroszország marad, minden egyes nappal csak emelkedik az orosz hadiipar vesztesége, minden egyes nappal csak közelebb vagyunk ahhoz, amikor egy eurócentért dobják utánunk a gáz ezerköbmétereit az oroszok, csak jussanak már valami pénzhez.

Minden egyes nappal közelebb vagyunk ahhoz, hogy ezt az orosz problémát örökre elrendezzük, hogy elváljunk az orosz gázról és kőolajról, hogy olyan döntéseket hozzunk meg, amelyek Európát erősebbé teszik.

Ukrajna már nem is feltétlenül önmagát védi, hanem minden egyes nappal közelebb kerül ahhoz, hogy nemcsak az idei, hanem a 2014-ben elfoglalt területeit is visszaszerezze. Ukrajna minden egyes nappal közelebb kerül ahhoz, hogy egy az egyben kiűzze az orosz hadsereget országának TELJES területéről, és Ukrajna minden egyes nappal közelebb kerül ahhoz, hogy talán a Krím visszaszerzéséről szőtt álmok sem túl merészek. Ja, pontosítok: ez utóbbi már megvan…

Oroszország viszont egyre sanyarúbb sorsot tartogat saját magának: a gáz rubelesítésének zseniálisként előadott tervükből most kellett visszalépjenek. Ráadásul erősen fenyegeti őket az a veszély, hogy Európa végül csak összeeszkábál magának annyi gázt a világpiacról, hogy tényleg nem lesz szükségünk azt oroszokra. A miheztartás végett: az orosz költségvetés 52 százalékát teszi ki a kőolaj- és gázexportból szármzó bevétel.

Oroszországnak így egyre kevesebb ideje marad arra, hogy egyáltalán lehetőségként számoljon az európai piacokkal. Nekünk is időre van szükségünk, hogy átálljunk, addig jól jönne az orosz gáz, főleg, ha olcsón jönne, gyanítom, hogy a Gazpromnál is vannak okos üzletemberek, akik tudják, hogy a háború által okozott károkat a Nyugat beleépíti majd a gázszerződésbe, de ezzel együtt, legalább jönne nekik a pénz, plusz az oroszok számára megmaradna a nem is annyira elvi lehetőség, hogy a nagy átállás után is megmaradjanak az európai piacaikon. Arról nem is beszélve, hogy egy moszkvai hatalomváltás akár a kölcsönös bizalmat is megnövelheti, így MOST MÉG TALÁN lenne esélyük az oroszoknak, akár közép- illetve hosszútávon is.

Hatásos-e az olajembargó, és Magyarország TÉNYLEG vétózni akar?

Ez viszont nem tart örökké: egyelőre csak beszélünk az embargókról, de az embargók kapcsán már beszélünk az alternatívákról. Amennyiben elkezdünk anyagilag is belefektetni ezekbe az alternatívákba, akkor onnan már nem térünk vissza, mert nincs miért – és itt már csak hetekről beszélünk. Nagyjából ennyi ideje van Oroszországnak arra, hogy békét kössön, majd szép lassan olyan lépéseket tegyen, amellyel feloldja a szankciókat és elkezdhet visszatérni a világpiacra.

Ha Putyinnak mindez nem is esik le, talán van még körülötte néhány arc, aki képes racionálisan gondolkodni. Igaz, az oroszok esetében ennek mindig kicsi a valószínűsége, így aztán ne aludjatok még túl nyugodtan, várjuk meg a következő napokat.

Örsh

(Nethuszár)