Kikérdezték az orosz hadifoglyokat: kik ők, és miért háborúznak? Alig meglepő válaszok

Az ukrán hadsereg korábban Want to Live néven indított egy projektet, amelyben a háborúzni nem akaró, önmagukat feladni kívánó orosz katonáknak nyújtottak arra lehetőséget, hogy feladják magukat. A projekt gazdái pedig nemrég egy fölöttébb érdekes tanulmányt ismertettek a sajtó képviselőivel: szociológiai felmérést végeztek az orosz hadifoglyok körében.

A kutatás eredményeinek ismertetéséről szóló sajtótájékoztatót itt lehet visszanézni, a helyszínen jelen levő Meduza munkatársai azonban megjegyezték, hogy nem tudni, a kérdőíveket milyen nyelven kapták meg a hadifoglyok, illetve van néhány egyéb homályban maradó részlet, mint például az, hogy a kutatásban részt vevő 400 hadifogoly hány százalékát teszi ki az összes hadifogolynak – ez utóbb adatot Ukrajna viszont titokként kezeli, így ezt a kérdést elengedhetjük.

Az eredmények érdekesek, de nem meglepőek: az Ukrajnába harcoló megszállók majdnem teljesen lefedik az Orosz Föderáció térképét, azaz minden régióból vannak, de még a megszállt Krímről és Luhanszki, illetve Donyecki úgynevezett Népköztársaságok területéről származó katonák, de wagneriták is vannak a hadifoglyok között.

Közülük mindössze 17 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy „teljes mértékben” ellátták lőszerrel, és mindössze 6, azaz HAT százalékuk állította azt, hogy orosz katonaként számíthat más orosz egységek támogatására.

Hát, mit mondjak, nem az a híres bakaszolidaritás, ebben azért egyezzünk meg.

De miért is mentek ők háborúzni?

Több mint fele a „stabil élet iránti vágy” válasszal magyarázta, hogy miért vállalata be azt, hogy kockára tegye az életét is, illetve 35 százalékuk mondta azt, hogy „az előrelépési lehetőségek” miatt indult hadba Ukrajna ellen, míg 18,6 százalékuknak a pénzkereseti lehetőség csillant meg a szeme előtt, amikor puskát vett a vállára.

Érdekes, hogy a válaszlehetőségek közül a leginkább elutasított opció az „Oroszország számára hasznosnak lenni” (34%), illetve a hivatásos katonaság iránti vágy (78%) volt.

Kikre hallgatnak ők?

Miben, illetve kiben bíznak a legjobban az orosz katonák, ha az információforrások kerülnek szóba? Ezek az egymással folyatott beszélgetések, illetve a hazatelefonálások, míg az orosz televíziókban alig 20 százalékuk bízik meg.

Az összes választ adó hadifogoly körében 10.9 százalék a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, többségük egyébként középfokú szakiskolát végzett – ez mintegy 58 százaléka a megkérdezettnek, míg 33 százalékuk házas, 14 százalékuk nem regisztrált házasságban, azaz élettársi kapcsolatban él. A hadifoglyok majdnem felének, pontosabban 40 százalékának van legalább egy 14 év alatti gyermeke.

A válaszadókat megkérték, hogy értékeljék a parancsnokok szakmai tulajdonságait – hát, mit mondjunk, itt sincs nagy meglepetés: 59,7% azok aránya, akinek „nagyon nem tetszett”, és mindössze 1,9 százalékuk válaszolta azt – „nagyon elégedett” a parancsnokok teljesítményével, felkészültségével. Ugyanakkor 48,7 százalékuk úgy gondolja, hogy visszavonulás esetén a parancsnokok magukra hagyták volna őket.

Tudom, tudom, az olvasó azt hinné, legalábbis első látásra, hogy ezek azok a katonák, akik amúgy is önként adták fel magukat. Hát, nem teljesen. A kutatást valóban a Want to Live projekt vezetői végezték el, de a megkérdezetteknek 40,1 százaléka az, aki önként adta meg magát, 58% kifejezetten azt állította, hogy akarata ellenére fogták el, míg 1,9 százalékuk nem válaszolt a kérdésre.

Forrás: Meduza, Interfax-Ukraina
Borítókép: orosz hadifoglyok elfogásuk után

(Nethuszár)