Lavrov delirál: egyre több ország nácul be + KONTEXTUS

Oroszország úgy látja, hogy a nácizmus egyre több európai országot kerít hatalmába – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom alapító kongresszusának keddi moszkvai megnyitóján.

„Nemcsak neonácizmust látunk, hanem azt is, hogy a közvetlen nácizmus egyre több európai kerít hatalmába. Látjuk, ahogy a szemünk előtt rombolják le a történelmet, rombolják le a szent emlékműveket, amelyek egyébként nemcsak a Szovjetunió népei katonáinak állítanak emléket, hanem amelyeket a nagy háborúban velünk együtt harcoló szövetségesek tiszteletére állítottak, legyenek franciák, csehek, szlovákok, más népek” – mondta.

Lavrov hangoztatta, hogy a Nyugat háborúra kényszeríti Oroszországot, mert világuralmának akadályát látja benne. Miközben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Washingtonban köszönetet mondott Joe Biden amerikai államfőnek azért, hogy Európát segített „megszabadítani az orosz energiafüggéstől”, az energiaigények kielégítésének költsége „több mint háromszorosára nőtt” – mondta az orosz külügyminiszter. Szerinte a Nyugat hibrid háborújának egyik célja Oroszország démonizálása a világ közvéleményében, egyebek között azzal, hogy Moszkvát teszi felelőssé az energiaárak emelkedése miatt.

„Az angolszász világ az AUKUS típusú blokkstruktúrák létrehozásával, a NATO katonai infrastruktúrájának ázsiai előmozdításával egy nagyon komolyan veendő, sok-sok évre szóló konfrontációt jelent be. Mert nem látom, hogy a nagy ázsiai civilizációk hogyan fognak ehhez „tisztelegni”, ahogyan az Európai Unió, sajnos, megtette, hogyan fognak szófogadóan engedelmeskedni Washington és más angolszász kollégák terveinek” – fogalmazott Lavrov.

„Mi nem igyekszünk senkit sem visszatartani jogos érdekeinek érvényesítésétől, de amikor azt hangoztatják, hogy az egész világot alá kell rendelni, mondjuk, az észak-atlanti szövetségnek, és már Ázsia az a terület, ahol neki (a Nyugatnak) kell mindenkinek parancsolnia, akkor nem hiszem, hogy az orosz népben és a világ civilizációinak túlnyomó többségében rejlő igazságérzet megteheti, hogy ne hallassa súlyos szavát” – tette hozzá.

A tárcavezető szerint a ruszofília értéke abban rejlik, hogy Oroszország „senkit nem hív szent háborúra a Nyugat, a keresztes lovagok és bárki más ellen”. Az orosz diplomácia vezetője kifejezte abbéli meggyőződését, hogy a Nyugat széles körű kampányt indít majd a ruszofil mozgalom támogatóinak lejáratására, és mindenért Moszkva „mesterkedéseit” fogja hibáztatni, ahogy ezt a közelmúltbeli moldovai és georgiai eseményekkel kapcsolatban tette.

Hangsúlyozta a népek barátságát előmozdító hagyományok fontosságát. Ezek szerinte „ma nem üres szavak”, ahogy nem voltak a Szovjetunió idején sem, „de ma az emberekhez való emberséges viszonyulás az egész bolygón időszerűbb, mint valaha, ma a diktátum minden megnyilvánulásával szembeni fellépés szükségessége időszerűbbé vált, mint valaha”. „Az az álláspont, amelynek lényege, hogy csupán azért, mert valaki szereti Oroszországot, vagy akár csak azért, mert nyilvános helyen oroszul beszél, ki kell közösíteni, egyáltalán nem tükrözi a mi értékeinket, a mi módszereinket” – mondta az orosz külügyminiszter.

FORRÁS: MTI

KONTEXTUS: Lavrov nem első alkalommal tolja túl a verbális biciklit, mostani kirohanása sem lenne különösebben érdekes, ahogy nem is az, inkább azért érdemel külön kontextust itt, a Nethuszáron, mert majdnem az összes orosz propagandapanelt felhasználja, olyan szövegeket tol, amelyeket itt, Kelet-Európában és a magyar nyelvi térben szinte naponta hallunk, olvasunk vissza különböző formákban. Vegyük kicsit sorra Lavrov fenti eszement kijelentéseit:

egyre több ország nácul be:

mégis, ez micsoda? Milyen kijelentés ez egy külügyminiszter, azaz egy ország diplomáciájának vezetője részéről? Jó, az orosz politikától ne várjunk túl sokat, így nézzük meg, mit is jelentenek Lavrov szavai a mindennapi valóságban: azt, hogy a legtöbb ország nem tart igényt arra, hogy Moszkva segítsen neki, hogy Moszkvával bármiféle kapcsolatban álljon a gazdaságin túl, és a háborúval ez utóbbi is felszámolódott. Az emlékművek lebontásával pedig Lavrov arra céloz, hogy kelet-európai országok sora szabadul meg a szovjet dicsőség emlékére egykoron erőszakkal felállított emlékművektől, ez pedig egy olyan lépés, amit nagyjából 1990-ben kellett volna megtennünk, de akkor még, bízva abban, hogy a Szovjetunió összeomlása utáni Oroszország nem folytatja birodalomépítő hagyományait ezt az államok elengedték. Lavrov úgy látszik nem képes felfogni azt, hogy ezekben az országokban (Lengyelország, balti államok, Románia, Szlovákia stb) az égegyadta világon semmiféle óhaj-sóhaj nincs arra nézve, hogy Oroszországgal szorosabb, nota bene: bármiféle viszonyba keveredjenek, a fél évszázados bolsevik-orosz terror pont elég volt nekünk kóstolóként, ha lehetne innen kezdve a főmenüt kihagynánk. Lavrov pedig arra céloz: akinek nem kell a ruszki mir, az náci – olyan ez, mint a nyugat-európai, egyébként sokszor, sok esetben éppen az oroszok által finanszírozott balos értelmiségi hadosztály, akik szerint mindenki náci, aki nem a balos mainstreamet követi. (Lásd egyébként Habermas és egyéb balos ikonok háborúval kapcsolatos idiotizmusait!)

„a Nyugat háborúra kényszeríti Oroszországot, mert világuralmának akadályát látja benne”:

senki, de senki nem kényszerítette háborúra Oroszországot, az egy szem Putyint és az ő legbelsőbb körét kivéve. Lavrov egyébként a Kreml azon balfaszai közé tartozik, akivel nem is közölték, hogy a Red Army átlépi az ukrán határt, mintegy százezres létszámban, a csávó ráadásul hiába külügyér, a Krím annektálásáról, akárcsak a jelenlegi háború megindításáról a tévéhíradókból értesül. Azt hiszem érthető, ha nem is elfogadható, hogy nem kicsit frusztrált, a világtörténelemben talán nem is volt ennyire nyilvánvalóan felmosórongyként használt külügyminiszter. Ami a mondata lényegét illeti: senki, de senki nem akart háborút, különösen a Nyugat nem. Senkinek nem hiányzott, hogy a főként kereskedelemre, szolgáltatóiparra épülő nyugati világ ismét felborítsa a termelési láncokat, nem sokkal azután, hogy járvány elmúltával épp elkezdtünk volna helyreállni. Lavrov egyébként azt a régi orosz módszert követi, miszerint vádold azzal a másikat, amit te követtél/szeretnél elkövetni. Valójában Oroszország, és az orosz eliten belül is egy szűkebb, Putyin legbelsőbb körének számító csoport akart háborút. Azért nyomták fel a gáz árát már jóval a háború előtt, hogy ezzel is gátolják az európai ipar újjáéledését, hogy minél bénultabbak legyünk, amikor bevonulnak Kijevbe. Azzal számoltak, hogy az afganisztáni sebeit nyalogató USA, az idős Bidennel az élen nem fog érdemben reagálni, ha mégis, akkor egyedül marad, mert Európa majd ismét lejattol velük, akárcsak a minszki megállapodások idején, hogy jöhessen az orosz gáz. Sok mindennel számoltak, csak azzal nem, hogy ezekből semmi sem jön be, így aztán most a Nyugatot vádolják azzal, hogy háborúba kényszerítette a szegény, kicsi, ártatlan és békés Rusziját.

„Hangsúlyozta a népek barátságát előmozdító hagyományok fontosságát. Ezek szerinte „ma nem üres szavak”, ahogy nem voltak a Szovjetunió idején sem,” – atyagatya…, ehhez már semmit sem kell hozzáfűzni…

(Nethuszár)