Lesz béke? Forgatókönyvek és lehetőségek

Immár fél éve zajlik az orosz-ukrán háború, és dacára annak, hogy Putyin agresszor serege nem tudott eddig jelentős áttörést elérni, legalábbis eredeti céljait nem tudta megvalósítani, és ezekről le is kell tennie, nem úgy tűnik, hogy a felek közel állnának a békéhez, vagy bármiféle olyan rendezéshez, ami a fegyveres összecsapások megszűnését eredményezné. Vagy mégis? Van olyan forgatókönyv, amelynek bekövetkezte esetén már idén kitörhet a béke?

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világ most is arra figyel, és főként abban reménykedik, hogy ez a rémálom véget ér, és végre elkezdhetünk foglalkozni azzal, ami tényleg fontos: a klímaváltozásból adódó problémákkal, a fogyasztásra alapuló gazdasági kultúránk átszervezésével stb. Azonban akad egy olyan államfő egy bizonyos Moszkvának nevezett városban, akit pont fix nem érdekel a bolygó jövője, csak saját hatalma, és imperialista vágyainak kiteljesedése. Viszont mi álljunk meg egy pillanatra, vegyünk egymély levegőt, és kezdjük el távolabbról szemlélni az eseményeket, a látottak alapján tegyük fel a kérdést: milyen lehetséges forgatókönyvekkel nézünk szembe?

1. Béke októberben, novemberben? Előfordulhat

Közhely, de igaz: Oroszország nemcsak, hogy nem érte el eredeti céljait, úgy, mint Ukrajna teljes elfoglalása és egy oroszbarát bábkormány létrehozása Kijevben, hanem messzebb került ettől a lehetőségtől, mint volt a háború előtt. Sokan abban reménykedtek, nem is minden alap nélkül, hogy a harctéri eseményeket látva, Putyin győzelmet hirdet, majd kivonul ebből a számára egyre végzetesebbé váló történetből. Megtehette volna, hiszen Donyeck és Luhanszk az övé, plusz a Krímhez vezető szárazföldi folyosó – reálisan nézve ennél többet elérni már nem fog, így nem ördögtől való gondolat, ha azt feltételeztük, hogy a Kreml kihasználja ezt a pillanatot, és különösebb arcvesztés nélkül szállhat ki a háborúból. Nem így történt, legalábbis egyelőre nincs jele annak, hogy az orosz vezetés a racionalitás útjára lépne. Azonban van egy másik lehetőség is: arról korábban mi is írtunk, hogy Putyinnak lehet egy olyan opciója, miszerint egészen a világháború küszöbéig eszkalálja a helyzetet, majd a bolygó megóvása, az atomháború elkerülése érdekénben hátralép egyet, és ezzel ő lesz a „béke embere”. Jó, nem Nyugaton, hanem otthon Oroszországban, de őt ez érdekli, ilyenformán ismét globálisan is fontos személyiséggé válna, a ruszki propaganda majd gondoskodik róla, hogy Vlagyimirovics hős legyen. Mintha a zaporozsjei atomerőmű körüli hercehurca is erre hajazna. Globális pánikot kelteni, majd egy látványos visszalépéssel lenyugtatni a világ közvéleményét, utóbbi ugyanis nincs tisztában az atomerőmű sérülése és az atombomba becsapódása közötti különbségekkel. A zaporozsjei atomerőmű nem fog felrobbanni, mert rakétákkal nem lehet felrobbantani, úgyhogy gombafelhő nem lesz, a hűtési rendszerének leállása viszont nagyon komoly károkat okozhat, ez tény. Tekintve azonban azt is, hogy az erőmű a háborús stratégia része lett, így kiválóan alkalmas a pánikkeltésre, az előbb említett eszkaláció mesterséges eljátszására – persze addig, amíg az oroszok figyelnek is arra, hogy túlzásba ne vigyék a lövöldözést, az ezzel való visszaélést. Majd, amikor a hangulat már kellően a tetőfokára hágott, be lehet jelenti az orosz visszavonulást, az erőmű átadását, mint a russzijá ármi békevágyát igazoló lépést, és innen már elindulhatunk valamiféle tűzszünet felé.

Az eszkalációt erősítheti az is, hogy orosz hadihajók kacsintanak be az Adriára, az FSZB megkavarja a szarpaklit a Balkánon (Koszovó), amelyek mind-mind abba az irányba hatnak, hogy a Nyugat is érezheti majd egy küszöbön álló világháború súlyát. Nagy-Britannia várományos miniszterelnöke, Liz Truss már ki is jelentette, hogy nem habozna visszalőni atommal, ha az orosztok tovább játszanak a tűzzel, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy a következő hónapokban lerágjuk a körmünket az izgalomtól, vajon lesz-e atomcsapás, vagy elmarad. (Bővebben: Pink Floyd – Mother, do you think they drop the bomb…., mert semmi nem változott)

És persze, hogy elmarad, a visszalépés pedig mindekét fél számára tárgyalási pozíciót jelent, a tárgyalás megtörténte pedig már az első lépés a tűzszünet fele. Sarkosan írtam most le, de a forgatókönyv nagyjából így foglalható össze: eszkaláció-nukleáris fenyegetés-világháborús pánikhangulat-deeszkaláció-tárgyalások. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor nagyjából október-novemberre már várható egy valamiféle fegyverszünet, és valamiféle tárgylássorozat elindulása. Tudni kell azonban, hogy ez a forgatókönyv nem tartalmazza Oroszország katonai vereségét, így aztán a béke vagy tűzszünet, nevezzük, ahogy akarjuk, csak átmeneti lenne – az orosz fél továbbra is készülne Ukrajna teljes elfoglalására, Kijev továbbra is országának védelmére koncentrálna, és elindulna egy fegyverkezési verseny. Ebben az időintervallumban lenne valamiféle béke, vagy másképp fogalmazva, szünet a következő háború előtt. Persze ez idő alatt sok minden történet, például Putyin megbukik, hanyatt vágja magát az orosz gazdaság stb.

2. Háború télen – erősen valószínű

A másik forgatókönyv szerint Putyin kivárja a telet, és legalább jövő tavaszig fenntartja a háborús fezsültséget. Nem hinném, hogy nagy offenzívákat indítana, arra nincs már kapacitása az orosz seregnek, de átkapcsol hibrid háborúra: elzárja a gázcsapokat, élesíti a nyugati országokban még nem aktív FSZB-sejteket, a várható életszínvonal visszaesés miatt beindulnak a szélsőséges pártok, amelyek közül sokat a Kreml finanszíroz, politikai instabilitás hulláma söpör végig Európán, hogy aztán tavasszal már ne tudják támogatni Ukrajnát, így egy tavaszi offenzívával elfoglalhatja az országot. Merész, sőt, őrült terv lenne ez Putyin részéről, de a fickóról annyi mindenképp kiderült már eddig is, hogy nem a racionalitás a legnagyobb barátja. Kétségtelen tény: Moszkvából nézve ez a terv akár sikerrel is kecsegtethet, különösen, ha a propaganda 24 órából 24-en át ezt szajkózza, és az FSZB jelentések sem akarják magukra haragítani a főnököt – van az big picture amit ilyenre lehet festeni.

Ez esteben Európában lesz egy nagyon nehéz telünk, de nem kibírhatatlan. A jelenlegi információink szerint az energiaválság okoz majd ugyan gazdasági visszaesést, okoz majd problémákat, de nem hozza el a teljes csődöt. Amennyiben Európa túléli a telet, akkor tavaszra mindenki Putyin fejét akarja majd, a Nyugat pedig egyre hajlamosabbá válik majd arra, hogy beleszóljon a háborúba, úgy értem fizikailag is. Nem kell elfeledni, hogy a gázcsapok elzárása Oroszországnak is fáj, a szankciók, plusz az energiabevételek kiesése együttesen már komoly recessziót okozhat Putyiniában, aki tavasszal könnyen arra ébredhet, hogy nincs már aki harcoljon. Ráadásul az Ukrajnában állomásozó orosz sereget télen is etetni, öltöztetni kell, ami nem kevés pénz, ha pedig nem foglalnak el újabb, szabadon lerabolható területeket, akkor az orosz katonák körében kitör az éhezés, és könnyen a legfelsőbb parancsnok ellen fordulhatnak. Ebben a forgatókönyven Putyin minden irányból kétesélyes játszmát űzne, és nagyon nagy a valószínűsége, hogy a vége az lesz: belebukik. Van egy olyan érzésünk, hogy a Nyugat is erre játszik: a téli háború Oroszországnak okozna nagyobb fájdalmat, plusz ki lehet használni az őszi esőzéseket, amikor Ukrajna egy része mocsárrá változik, fokozni a szankciókat (bár, hogy hova, az rejtély) és végső célként pedig kivéreztetni Oroszországot. A helyzet az, hogy Ukrajnának még így is könnyebb a sorsa, mint az orosz seregnek, amelyik télen már csak nagyon nehézkesen mozdulna, az üzemanyag- és egyéb utánpótlások folyamatosan ukrán tűz alatt lennének, miközben a Krímen is dicséretes támadásokat végrehajtó arctalan ukrán egységek folyamatosan tizedlenék az orosz katonákat.

3. Putyin hatalma télen megroppan, Oroszország feladja – valószínűsége kicsi

A 2. forgatókönyvből következne: amennyiben Putyin tényleg a télre játszik, és ez neki nem jön be, gyakorlatilag mindent egy lapra tesz fel, akkor a halmozódó problémák miatt könnyen előfordulhat, hogy saját rendszere állítja őt félre. Nem hiszem, hogy kigittelik, bár ez is meglehet, inkább eljátszanak egy elnökcserét, hogy az új vezető kiléphessen a háborús pszichózisból, és új dealt kössön a Nyugattal. Tekintve az oroszországi hatalomkoncentrációt ennek a történetnek azonban elég kicsi a valószínűsége, de az is igaz, hogy már maga a próbálkozás ténye is más irányt szabhatna az eseményeknek.

4. Zelenszkijt leváltják – előfordulhat

Tekintve, hogy Ukrajna sem tud győzni, az ellenoffenzíva elhalni látszik, valamint egyre kisebb az esélye annak, hogy Ukrajna jelentős mértékben foglaljon vissza területeket, a Krímről nem is beszélve, így a Nyugat lenyeli a békát, elfogadja az oroszok JELENLEGI területrablásait, ehhez viszont az kell, hogy Ukrajna elnökét leváltsák. Zelenszkij ugyanis, mint a háború alatti elnök, nem engedhet meg magának semmiféle kompromisszumot, ha így tenne, abból Ukrajna-szerte lázadás lenne, ami senkinek sem jó. A Zelenszkij lecserélésére vonatkozó elméletet egy volt ukrán képviselő is alátámasztja, igaz, ő nem a leghitelesebb forrás, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az viszont tény, hogy ebben a lépésben van logika, még akkor is, ha ijesztő, ha embertelen. Ráadásul egy Zelenszkij-leváltást az oroszok is kommunikálhatnak úgy, főként saját közvéleményük irányába, mint saját sikerüket, még inkább, mint a spécoperácijá céljainak elérését. Moszkva győzött, mert leváltotta a „kijevi nácikat”, a Nyugat győzött, mert megállította az oroszokat, és elkerülte a háború eszkalálódását. Hogy mi lenne utána? Olyan partizán mozgalom Ukrajna teljes területén, amilyent még a világ nem látott, folyamatos készülődés egy újabb orosz támadásra, nemcsak Ukrajnában, hanem az egész keleti fronton, Európa pedig gőzerővel ráállna az orosz energiaforrásoktól való leválásra, miközben, persze szigorúan az egység nevében, minden nem atlantista európai kormányt levált(at)nak, felpörög a haderőfejlesztés stb. Amolyan hidegháborús fegyverkezési verseny indulna, és eléggé valószínű, hogy ugyanazzal az eredménnyel végződne, mint 30 évvel ezelőtt: Oroszország csődbe megy. Persze ebben az esetben is fennáll, hogy Putyin halála megváltoztatja majd a folyamatok irányát, és végül megszületik a Nyugat-Russzija paktum. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége nem is olyan sok idő múlva kiderül: amennyiben Ukrajna nem indítja el a régóta ígért ellenoffenzívát, mondjuk legkésőbb szeptember végig (és akkor erőst barátságosan számoltam), akkor a Nyugatnak is azzal kell számolnia, hogy jövő tavaszig már nem lesz ellentámadás, így a fegyverszállítások jogosságát is egyre többen kérdőjelezik majd meg.

5. Évtizedes háború – erősen valószínű

Sajnos ez a legéletszerűbb képlet: bár nagy esély van arra, hogy október-novemberre valamiféle tűzszünet létrejöjjön, önmagában a háború újra és újra fellángol majd, ez a folyamat pedig évtizedekig, legalábbis jó pár évig eltarthat majd. Időközben Ukrajnából Palesztina lesz, a Nyugat pedig egyre inkább saját gazdasági problémái felé fordul, megoldja belső vitáit (a nem Brüsszel-konform kormány leszalámizása), áthangolja gazdasági szokásait, mindezekhez pedig egyre több korlátozó jellegű törvényt kell meghoznia (el tudok olyant képzelni, hogy a jövőben csak bizonyos személyek, bizonyos engedély megléte esetén birtokolhatnak autót, vagy a gépjárműre kivetett adókat emelik meg – hogy csak egy példát mondjak). Ebben az esteben a háború még a jelenleg megjósolhatónál is erősebben válik lokálissá, nemcsak a maga fizikai valójában, hanem a nyugati és az orosz emberek mentális térképen is hátrébbkerül. Ez a forgatókönyv azért lenne kényelmes mind az oroszoknak, mind a Nyugatnak, mert senki sem győzne, így a másik fél nem alázkodna meg, és senki sem veszítene – nagy valószínűséggel kialakulna egy háttéralku, az oroszok X dolgot, X területi mélységig művelhetnek Ukrajnában, addig a Nyugat nem szól bele, illetve nem pörgeti már fel a jelenleginél is jobban a fegyverszállításokat. Embertelen alku, amiben pont az ukránokat nem kérdezik majd meg, de láttunk már ilyent a történelemben…

Természetesen kihagyták a teljes orosz, illetve a teljes ukrán győzelem forgatókönyveit, ugyanis ez a kettő az, ami biztosan nem történik meg – és ez adja a helyzet komplexitását is, ami esélyes, hogy a fenti forgatókönyvek valamikével, de még inkább ezek valamilyen elegyével ér majd véget.

(Nethuszár)