Mindennapi élet a háború idején. Az ukránok ereje az orosz zsarnoksággal szemben

Edwin Bendyk lengyel újságíró, publicista, a civilizáció kérdéseivel és a technológia társadalmi életre gyakorolt hatásával foglalkozik.1999 óta a Polityka című jelentős lengyel hetilapnak dolgozik, ahol a tudományos rovat rovatvezetője. Tanít a Collegium Civitasban (ahol a Jövőkutatások Központját vezeti) és a Lengyel Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Központjában.

Cikkében a lengyel újságíró több információt is megoszt olvasóival, különösen azokat, amelyeket ukrajnai utazásai során gyűjtött össze. Élénk és átfogó beszámoló a háború második évébe lépő ukránok mindennapi életéről és moráljáról.

A cikk eredeti változata a Polityka lapban jelent meg. Lengyel nyelvről franciára fordította Jacques Nitecki, jelen szöveg a francia változat magyar fordítása, fordította a Nethuszár főszerkesztője, Felcser V. Örs, az eredeti lengyel szöveggel pedig Kohen Zsuzsánna hasonította össze.

Abban az időben, amikor a Nyugat a munka és a magánélet egyensúlyáról vitatkozik, az ukránok olyan egyensúlyt alakítottak ki a háborúban, amely a győzelemről szól. Az elmúlt tél legrosszabb pillanataiban Ukrajna villamosenergia-infrastruktúrájának csak a fele működött, mivel az oroszok többször is bombázták a stratégiai létesítményeket. Az ukránok számára hétköznapi valósággá vált az áram- és fűtésszünet, amelyből nagyon könnyen élet-halál kérdés válhat.

Úgy tűnt azonban, hogy a valóság nem gyakorolt különösebb hatást a december közepén Lvivben tartott ünnepség résztvevőire. A város kulturális elitjének képviselői a kivilágított Potocki-palotában gyűltek össze, amelyben a Lviv Művészeti Galéria található, ahol Taras Voznyak, a galéria igazgatója, a legendás „Ï” kulturális folyóirat szerkesztője köszöntötte őket.

Az éves „Intellektuális Bátorság” díjátadó gálára érkeztek. A háború idei évében ezeket a kitüntetéseket Vlada Ralko és Volodimir Boudnyikov, kiemelkedő képzőművészek kapták. A légiriadók és az áramszünet ellenére a résztvevők jó hangulatban ünnepelték a díjazottakat.

Voznyak első szavaiban megköszönte az ukrán katonáknak, hogy lehetővé tették az életet a frontvonaltól távol. A működő színházak, könyvtárak, mozik és koncerttermek, a katonai akcióhoz hasonlóan, az ellenállás szerves részét képezik. Ez mutatja, hogy a Kreml nem érte el a célját, nem törölte el Ukrajnát és az ukránokat mint történelmi egységet, amely képes megvédeni azt, ami számára legkedvesebb – nemcsak az élet biológiai, hanem annak kulturális értelmében is.

Az érzékeny filozófus Tarasz Voznyak bevallotta, hogy egy évvel korábban, egy hasonló szertartáson azon töprengett, mire való Ukrajna és mire valók az ukránok – és nem talált választ. Ma, a még mindig súlyos helyzet ellenére, a válasz sokkal egyszerűbb: Voznyak szerint az ukránok „a görög eposzokhoz méltó bátorságot tanúsítottak”, bizonyítva, hogy a jövő csak a szabad népeké, és a szabad lényeké.

Erőteljes szavai összecsengenek a háború kezdete óta Ukrajnában végzett számos szociológiai elemzés eredményeivel. A Rating szociológiai csoport legújabb felmérésében a megkérdezettek 93%-a reménykedve tekint a jövőbe, és 97%-uk nem kételkedik abban, hogy a győzelem csak idő kérdése. Ennél is fontosabb, hogy a megkérdezettek 74%-a úgy véli, hogy az 1991-es határokhoz való visszatérés, vagyis Donbász és Krím teljes helyreállítása a békemegállapodás sine qua non-ja.Tavaly áprilisban még csak a válaszadók fele tűzött ki ilyen célt.

Ezek az eredmények egy februári felmérésen alapulnak, amikor az orosz téli offenzíva és a bahmuti csata kimenetele még nem volt ismert. A tavasz új reményeket ébresztett: elmaradt a humanitárius katasztrófa, amitől a fűtés- és energiahiány miatt tartottunk decemberben.

A lebombázott villamosenergia-infrastruktúra szisztematikus javítása nemcsak a hétköznapi lakosság, hanem a vállalkozók morálját is emelte. Ennek legjobb bizonyítéka a vállalkozásalapítások száma: a tavaly márciusi és áprilisi tömeges felszámolások után már augusztusban megtörtént az áttörés, és az új vállalkozások száma meghaladta a felfüggesztett cégekét. Őszre a vállalkozások növekedési üteme meghaladta a 2020-as világjárvány időszakának mutatóit, és lehetővé tette a 2021-ben elért, a GDP 71%-ának megfelelő tevékenységi volumen elérését – 2021-ben még jóval nagyobb népességhez lehetett viszonyítani ezeket az adatokat, azóta Ukrajnát több millió állampolgár hagyta el. Minden fontos mutatónak – inflációnak, munkanélküliségnek, béreknek – javulnia kell a következő hónapokban.

A szerkesztők úgy döntöttek, hogy a Forbes Ukrajna új számában tevékenységi ágazatok szerint vizsgálják a háborúban álló ország gazdaságát. A 2022-es háborús esztendő legfontosabb gazdasági változása az ukrán vállalatok fehéroroszországi és oroszországi kereskedelmi kapcsolatainak végleges megszakítása, ezzel párhuzamosan pedig az új piacok keresése volt. A vezető ágazat továbbra is az agrár- és az élelmiszeripari szektor, amely 2022-ben 21 milliárd dollár értékben exportált árut, alig kevesebbet, mint 2021-ben (24 milliárd)! A bányászati és kohászati ágazat sokkal rosszabbul járt: de a veszteségek ellenére, mint például a mariupoli Azovstal acélgyár, Ukrajna 9 milliárd dollár bevételre tett szert ezen a területen (2021-ben 23 milliárdot). Ezeket a veszteségeket bizonyos mértékig ellensúlyozta az ukrán információs technológia rekorderedménye.

A Forbes konkrét cégeket is megnevez, mint például a lvivi székhelyű Kormotech. Ma már egy nemzetközi vállalat, amely állati takarmányok gyártására és forgalmazására specializálódott. A háború alatt elvesztette a fehérorosz piacot, azaz forgalmának 15%-át, ezt a veszteséget azonban ellensúlyozták az Egyesült Államok és Európa felé irányuló eladások – így a cég, dacára a háborúnak, növelte forgalmát!

A gazdaság és a vállalkozások életereje a makrogazdasági statisztikákban is megmutatkozik: az adókból származó költségvetési bevételek folyamatosan nőnek. Az adók, valamint az államadósság finanszírozása pedig Ukrajna makrogazdasági stabilitásának alapja. Természetesen ez a gazdasági stabilitás nem lenne lehetséges külföldi segítség nélkül, nem szabad azonban elfelejteni, hogy e segélyek nagy része kamatozó kölcsönök formájában történik, és Ukrajna továbbra is rutinszerűen törleszti adósságait.

Masszív önkéntesség

Ukrajna háborús gazdaságának van egy másik arca is: a feketegazdaság, amely reálisan számolva akár a GDP felét is kiteheti (2021-ben 31 százalék volt a becslés). A feketegazdaság kevesebb adóbevételt jelent a költségvetésnek, de azt is megmutatja: bár a háború miatti 30 százalékos GDP-csökkenés nagynak tűnik a statisztikákban, valójában az adókereten kívüli műveletek tompítják ezt a hiányt.

Ezek a műveletek nem feltétlenül gazdasági patológia kifejeződései: a háború idején Ukrajnában megfigyelhető jelenségek egyike a tömeges önkéntesség és társadalmi elkötelezettség a fegyveres erők, a menekültek, a rászoruló emberek és állatok érdekében. Ezt a fajta elköteleződést a válaszadók 5%-a vállalja teljes munkaidőben, 35%-uk számára pedig kiegészítő tevékenységet jelent.

Az absztrakt statisztikák eltakarják az egyéni akciókat és a rendszerszintű nagyvállalkozásokat, amelyeknek Szerhij Prytula és alapítványa vált az ikonjává. A háború kezdete óta Prytula arra használta hírnevét, hogy mozgósítsa honfitársait a hadsereg támogatására. Hozzájárulásukkal drónokat szerzett, hozzáférést vásárolt az ICEYE felderítő műholdhoz, és titkos műhelyt nyitott, ahol önkéntes mérnökök javítják és „ukránosítják” az oroszok által terepen hagyott tankokat.

Az Ukrán Fegyveres Erőknek nyújtott pénzügyi hozzájárulás a nyilvános elkötelezettség másik mércéje: az Ukrán Nemzeti Bank külön számlát nyitott, amelyre a háború évében több mint 23 milliárd hrivnya érkezett, ami jelenlegi árfolyamon több mint 600 millió dollárt jelent.

Téves lenne azonban azt hinni, hogy Ukrajna hadereje egyszerűen csak az internetes közösségi finanszírozásból, vagy külföldi támogatásokból él – ez utóbbi a frontvonalon használt fegyverek és lőszerek kevesebb mint egyharmadát teszi ki. A többit az ukrán védelmi szektor több mint 400 vállalata szállítja, amelyek termelési kapacitása nyolcszorosára nőtt a háború alatt. A harcjárműveket, tankokat, páncélozott járműveket, rakétarendszereket, drónokat, lőszereket vagy teljes egészében Ukrajnában, vagy a szövetséges országokkal aláírt szerződések alapján gyártják.

Narratíva-korrektúrák: Ukrajna tényleg NEM nyeri meg a háborút?

A Moszkva orosz cirkálót az ukrán Neptunusz rakéták süllyesztették el, a Bohdan (Bogdán) ágyú pedig a Kígyó-sziget visszafoglalásakor élte át tűzkeresztségét. Az ukrán fegyveripar nem hagy ki egy lehetőséget sem, és a háború ellenére idén februárban, Abu Dhabiban, az „Idex–23” nemzetközi fegyvervásáron népszerűsítette termékeit – ahol a való életben elvégzett „tesztek” a létező legjobb reklámok.

Az Apteka Mikolasch nagy látogatottsága

A bucsai mészárlás, Mariupol ostroma, a bahmuti véres csaták az első vagy a második világháború legbaljósabb eseményeit idézik. Ugyanakkor ez a fogyasztói társadalmak háborúja is egyben: a fronton elért siker éppúgy függ a fegyveres erőktől, mint a gazdaság vitalitásától és adótermelő képességétől.

Ezért Lvivben, a kezdetben említett ünnepség idején az áramhiány és a folyamatos légitámadások fenyegetése ellenére is működött a harckocsigyár, valamint az üzletek és a kávézók. Az Apteka Mikolaschban (Apteka gyógyszertárat jelent, neves lvivi kávézó – szerk. megjegyz.) is látszódott: tömeg volt, mint mindenhol. Az áramellátást a szinte minden kirakat elé büszkén felszerelt generátorok biztosították. Sok az egyenruhás katona, és a pénztárak előtt kifüggesztik a hadseregnek szánt gyűjtési akciókról szóló információkat. Abban az időben, amikor az Európai Unió a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelven vitatkozik, az ukránok kialakították a maguk egyensúlyát a háborúban.

A munka fogalma a háború normalizálásának kulcsává vált. Yurko Stetsyk, egy elesett katona, aki zenész, művész volt civilben, ezt írta a támadás elején: „A háború nem az élet vége, nem a hősiesség, hanem a hosszú és nehéz munka.” – ez az életigenlés szükségességének magyarázata. Az Ukrainska Pravdának tavaly áprilisban adott interjújában az ismert mesterlövész, Olena Bilozerska „elvégzendő munkának” minősítette tevékenységét, miközben arról az összetett etikáról beszélt, amely tiltja a sebesülteket kimentő civilekre vagy katonákra való lövöldözést.

A munkába való bekapcsolódás meghatározó tényező volt mind a fronton, mind a vasúti és energetikai területeken, valamint a szolgáltató szektorban, nem is beszélve az ételszállítókról, akik Lvivben vagy Kijevben kerékpáron, Volt hátizsákban keringenek, ahogy azt más európai városokban is láthatjuk. A háború előtti időszakhoz hasonlóan, a Yé üzletlánc könyvesboltjai a hét minden napján, reggel 9-től este 21 óráig tartanak nyitva, a könyvkínálat pedig lenyűgöző.

A háttérben az ukrán társadalom totális metamorfózison megy keresztül, a kortárs szociológusok pedig ezt próbálják elemezni és megmagyarázni. Így az orosz agresszió első évfordulóján megjelent egy 400 oldalas könyv Az ukrán társadalom a 2022-es háború kontextusában címmel, amelyet a Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete dolgozott ki, ugyanebben a témában pedig a Razumkov Központ is közzétett egy jelentést „Az ukrán állampolgárok politikai és ideológiai irányultságairól az orosz agresszió összefüggésében”. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy bár Putyin inváziós tervei rossznak bizonyultak, nem voltak alaptalanok: közvetlenül a támadás előtt az ukránok többsége kétségbeesetten tekintett a jövőbe, Volodimir Zelenszkij elfogadottsága a 2019-es 70%-ról 31%-ra zuhant, ami jól mutatja az állami intézményekbe vetett bizalmat, pontosabban bizalmatlanságot. Ráadásul még az olyan mitikus események is, mint a Maidan és a Méltóságos Forradalom, megosztották az ukránokat, ahelyett hogy egyesítették volna őket.

Arra a kérdésre, hogy „Ha olyan események történnének ma, mint a 2013-2014-es események, támogatnád a Maidan forradalmat?” a válaszadók 40%-a válaszolt pozitívan 2015 augusztusában, 2018 márciusában pedig már csak 32 százalékuk.

2021 decemberében az ukrán lakosság orosz ajkú szegmensének 38%-a (akkor közel a fele) úgy vélte, hogy a donbászi háborút 2014-ben az oligarchák és az ukrán kormány kezdeményezték, 36%-a pedig megerősítette, hogy az polgárháború volt. Harkov, Mariupol és Herszon lakosai körében, az Európa-ellenes vélemények érvényesültek, szemben az Európa-párti véleménnyel.

Herszon és Harkiv régió lakói azonban ellenálltak az inváziónak. A megszállás ellenére Herszon soha nem ismerte el az orosz hatalmat. A tanárok lázadása akadályozta meg az iskolai oktatás oroszosítását, a gazdaság nagy része párhuzamosan működött, rubel helyett csak hrivnyában. Sok önkéntes működött együtt az ukrán titkosszolgálattal, szabotázscselekményeket és az orosz megszállókkal együttműködők kivégzését készítették elő. Jurij Kerpatenko, a városi szimfonikus zenekar karmestere az ellenállás szimbólumává vált Herszonban: meggyilkolták, mert nem volt hajlandó az orosz csapatoknak játszani.

A szociológia kar dékánja, Jevhen Holovacsa ezt a társadalmi átalakulást elemezve kijelenti, hogy az ukrán társadalom több metamorfózison ment keresztül az elmúlt egy évben, mint a függetlenség 30 éve alatt. A társadalmi és nemzeti konszolidáció folyamata felgyorsult: ma az ukránok 71%-a mondja azt, hogy az ukrán az anyanyelve, 23%-a említi az oroszt, valamint 88%-uk szerint az otthon beszélt nyelvtől függetlenül az ukránt vallja anyanyelvének.

Az ukránok politikai nemzetnek tekintik magukat, saját identitással és történelemmel. Határozottan elutasították a posztbirodalmi komplexusokat, felfedezték magukban a bátorságot és a hatékonyságot – és, ahogy Voznyak mondja, ezzel utat nyitottak a jövő felé.

Kiáltvány a békéért

Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazás esetén az ukránok 85%-a szavazna a belépés mellett; a NATO esetében ez az arány 82 százalék. De hogyan lehet mindezt elérni?

Jaroslav Hrytsak történész meghívására Lvivben összegyűlt értelmiségiek és szakértők erre a kérdésre kerestek választ – decemberben az „Intellektuális Bátorság” Rendjének Potocki-palotában zajló gálája napján találkoztak. Légitámadás miatt az Ukrán Katolikus Egyetem pincéjében megbújva arról beszélgettek, hogyan biztosítsák a tartós békét Ukrajna biztos győzelme után – békét nemcsak Ukrajnának, hanem az egész világnak is.

Munkájuk eredménye, amelyhez lengyel kollégáiktól is kértek tanácsot, a „Kiáltvány a tartós békéért”, amelyet többek között a tavaly februári müncheni biztonsági konferencián mutattak be. Ez a „Kiáltvány” a nemzet erőfeszítéseit (szellemi erőfeszítéseit – szerk megjegyz.) fejezi ki, amely nemcsak önkéntes tevékenységet folytat az agresszió kezdete óta, hanem Ukrajna jövőjéről is tárgyal.

Holovacha úr, a Stefan Batory Alapítvány által szervezett „Ukrán szavak” című vita során kifejtette, hogy ez a civil erő egyszerre jelent nagy erőforrást és kihívást Zelenszkij úr számára. Minden bizonnyal vitathatatlan vezető, aki a lakosság 91%-ának élvezi a bizalmát. De nem ő az egyetlen vezető és nem is diktátor, ha pedig eltér az emberek érzelmeitől és elvárásaitól, például engedményeket jelentő béketárgyalásokba bocsátkozik, akkor az emberek nem engedelmeskednek majd neki.

Natalia Otrechko szociológus szerint az ukránok ereje az orosz zsarnoksággal szemben a liberális értékekhez – az individualizmushoz, a személyes szabadsághoz és az élet legfőbb értékként való elismeréséhez – való ragaszkodásukban rejlik. Ezek a társadalom által háborús helyzetben megélt és gyakorolt értékek, az állam és a közösség fontosságának felfedezésével együtt egy eredeti társadalmi-politikai modell, a liberális demokrácia megújított változatának kialakulásához vezettek, amelyet új liberalizmusnak neveznek.

És ennek a szabad Ukrajna az előfutára.

(Nethuszár)