Remcsukov: milyen szuverenitás? Az orvosi készülékeink is nyugatiak

Remcsukov Konsztantyin Vagyimovics (Ремчуков Константин Вадимович)(1954-) orosz közéleti szereplő, közgazdász, amerikanista, a Nyezaviszimaja Gazeta oroszországi lap tulajdonos-főszerkesztője elemezte az oroszországi helyzetet, amelyet nem lát túl biztatónak, íme miért:

[…] Oroszország vezetésének legreakciósabb tagjai mint Basztrikin vagy Patrusev nyíltan támadják az alkotmány azon tézisét, hogy az egyes ember jogai felette állnak az állam érdekeinek. Szerintük a szuverenitás a legfontosabb, aminek a jelentését nem értik.

Milyen szuverenitásról lehet szó, ha az MRI és CT készülékeid nyugatiak?

Országok egy csoportja szankciókat vezetett be ellenünk, ami nem vezetett egyelőre katasztrófához. Kialakultak a szankciók megkerülésének mechanizmusai. 2023. ezért nem az újabb szankciók éve lesz, hanem a szankciók érvényesítésének éve. A kerülőutak lezárásának éve. Azok bűnügyi felelősségének felvetése, akik lehetővé teszik a szankciók kikerülését. Jelenleg három fő kerülő út van: a Közel-Kelet Törökországon keresztül, a Kaszpi-tenger–Irán–India és a Kína–Dél-Kelet Ázsia útvonal. Az amerikaiak elkezdték lezárni ezeket. Most tartunk ott, amikor a szankciók tényleg elkezdtek hatni. Főleg, ha teljes tiltás lép életbe a gyógyszerek és élelmiszerek kivételével. Egy Lexus-t nem lehet gyermektápszerként szállítani. Oroszország elzárása a világpiactól ez év végére várhatóan alapvetően átalakítja az orosz állampolgárok fogyasztási struktúráját.

Emlékeztetnék arra, hogy a Szovjetunió többek közt azért bukott meg, mert nem volt képes kielégíteni polgárai fogyasztási igényeit. Már játszottak nyugati filmeket, de az ott látott minőségi élet fényévnyire volt attól, amiben a szovjet polgárok éltek. Azt hirdette a propaganda, hogy a kommunizmus győzelmének útját járjuk, miközben nem lehetett elfogadható cipőt kapni. 1985-ben a Szovjetunióban 800 millió pár cipőt gyártottak, többet, mint Európa és az USA együttvéve. Csakhogy senki sem akarta azokat hordani! A minőség netovábbja az elérhető finn vagy csehszlovák cipő volt. A rengeteg szovjet nyersanyag, bőr, elektromos energia, külföldi berendezés, a munkások bére árán létrehozott szovjet cipő nem kellett senkinek.

Nagy nehézségek várnak ránk az importban, az importkiváltásban, mert nem lehetséges technológiákat és know-how-kat beszerezni, egyre inkább dominál nálunk az állami tulajdonforma és a csekizmus mint a társadalom sakkban tartásának módja, ránk nehezednek a növekvő hadikiadások. A hadigazdaság, amikor a termelés minden elemét a háborúnak, illetve a hadsereg igényeinek rendelik alá, inflációhoz vezet, mert pénz van, áru nincs. Ekkor szokott elkezdődni a vezetésben vita: kell-e folytatni a háborút, túléljük-e az egészet.

A költségvetésről:

egyetlen módon növelhetők a bevételek: az emberek megadóztatásával, mivel exportunkat bekorlátozták, árainkat visszafogták, a földgázunk gyakorlatilag kiszorult Európából. Vagyis csökkennek a bevételeink. Ugyanakkor a kiadásaink növekednek az ún. „speciális hadműveletnek” köszönhetően. Innen vannak a költségvetési problémáink.

A csekista^[2] államról

Az autoritárius rendszerek egy idő után totalitáriusba fordulnak. Ez nem azért van, mert valaki elérkezettnek látta az időt erre. Ez a hatalmon lévők belső logikája. A biztonságért felelő csekisták minden köz- és gazdasági szereplőt megfigyelés alatt tartanak, nehogy kiderüljön valakiről, hogy problémás ember, esetleg másként gondolkodókat dotál.

Ennek a logikának csak a hatalmi ágak működő elválasztásával lehet szembe szállni, ha a titkosszolgákat polgári személyek ellenőrzik, azokat meg a parlament. Ha működnek a bíróságok, független a törvényhozói, elnöki és végrehajtói hatalom. Ha mindezek és a társadalmi ellenőrzés nem működik, akkor a totalitárius rendszer bekövetkezte elkerülhetetlen.

A titkosszolgák mindenütt egyformák. Legyen az FSZB, FBI, CIA vagy BDR. A kérdés az, hogy képes-e hatékonyan ellenőrzése alatt tartani őket a társadalom. Ha nem sikerül neki, a titkosszolgák maguk alá gyűrik. Oroszországban ez a folyamat zajlik gőzerővel, a csekisták szabadon garázdálkodnak, tevékenységük nem ütközik ellenállásba. Fel vannak fegyverezve, lehallgathatnak bárkit, megvádolhatnak, besározhatnak, leültethetnek. Velük szemben a polgárok védtelenek.

Oroszországban manapság ezt hirdetik, hogy az elitváltás demokrata módja nem honos Oroszországban, nem része hagyományos értékeinknek. Ha eltörölnék a választásokat, az valójában senkinek sem szúrna szemet.

Újjászülethet a Szovjetunió?

A Szovjetunióból kivált országokat lehetetlen újra egybeterelni. Amint megszűnt a félelem a csekista terrortól, ezerfelé szaladtak. Volt mire alapozniuk, mert volt nemzeti identitásuk. Orosz nemzet máig nem alakult ki. Orosz népről beszélhetünk. Nem mondhatjuk azt, mint az azeriek, hogy együvé forraszt bennünket a nyelv, a kultúra, a hagyományok. Orosz Kommunista Párt sem létezett sokáig. Igen erősen folyik ugyanakkor az ukrán nemzeti identitás kialakulása, saját kulcsfontosságú érdekei kikristályosodása, amelyek különböznek más nációk érdekeitől.

A Szovjetunió a jövőbeli világforradalom alapját volt hivatott képezni. Amikor 1991-ben szétesett, nemzetállamok jöttek létre: üzbég, kazah, azeri, örmény, stb., amelyeket rávenni arra, hogy újra elveszítsék identitásukat – lehetetlen. Az utolsó leheletükig küzdenének ellene.

Semmiféle esély sincs a Szovjetuniót visszacsinálására, sőt várható a volt szovjet köztársaságokkal való kapcsolat romlása, mivel Kína gazdaságilag, Amerika politikailag dolgozik azok Oroszországtól való eltávolításán, illetve amiatt, hogy a nálunk dolgozó közép-ázsiai vendégmunkásokat próbáljuk az ukrán frontra küldeni. Egyre inkább elszigetelődünk a volt szovjet köztársaságoktól is.

Ha verekedni kell, üss elsőnek!

Ez közismerten Putyin sokszor hangoztatott elve, melyet városi suhancként élt gyerekkorából örökölt. Az emberek szeretik az erőszakos megoldásokat, tetszik nekik, ha valaki odacsap. Csakhogy ki dönti el, hogy verekedni kell? A verekedni akaró suhanc. De egyáltalán: miért a verekedés a vitás kérdések megoldásának módja?

A mai világban nem a verekedés, hanem a diplomácia, a tárgyalások azok, amelyek segítségével megoldások születnek. Az emberek többsége sohasem jut el odáig egy vitában, hogy üssön. Mi egy ilyen megoldást választottunk a külpolitikában, ami nyilvánvalóan alkalmazásra fog kerülni a belpolitikában is. És nem csak a hatalom részéről.

Kína és Amerika

A kínai szállítások értéke Amerikába kb. 700 milliárd dollár évente, ami mindkét félnek jó. Ez nem egy zéró összegű játék, ahol, ha az egyiknek jó, a másiknak rossz. Kínának kell a fizetőképes piac, Amerikának az olcsó áru, amivel letörheti az inflációt. Mindkét fél jól jár. Kialakítható egy kölcsönösen előnyös stabil viszony. A zéró összegű játékot játsszák azok, akik folyton azt keresik, hogy „kinek válik ez vagy az az előnyére?” A zéró összegű játék volt a marxista gazdasági teória alapja is: ha a kapitalista nyer, akkor a munkás veszít. A szolgáltatás alapú gazdasági rendszer létrejöttével különösen egyértelművé vált, hogy nyerhet a taxis is és az utas is, az étterem is és a vendég is és sok hasonló példa van még. Egy csapatsportban aratott győzelem sem azt jelenti, az ellenfél megsemmisül! Amerika gazdasági téren igyekszik elérni, hogy Kína ne segítsen Oroszországnak.

[2] A „CSEKA” magyarul: „Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra”. A lenini proletárdiktatúra 1917-ben alapított titkosszolgálata, bolsevik erőszakszervezet volt.

FORRÁS: Orosz Tükör

(Nethuszár)