Analógia ’56: a Nyugat magára hagyja Ukrajnát

Ukrajna egyre inkább egy olyan állapot irányába tart, amelyet a mainstream média és a politikai, illetve katonai vezetők eddigi nyilatkozatai – inkább: fogadkozásai? – alapján vereségnek nevezhetünk. Akkor is, ha valójában nem az, illetve nem teljesen az lesz. Nézzünk csak néhány olyan jelet, amelyek arra utalnak, hogy a Nyugat immár belemenne az oroszok által eddig elfoglalt területek elengedésébe cserébe…

Jake Sullivan, amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó kijevi sajtótájékoztatóján, idén márciusban:

„Ma azt mondtam, hogy Ukrajnának győznie kell. Mit jelent ez? Azt, hogy Ukrajna szuverén, független, szabad országként éri meg a háború végét, az országban erős lesz a demokrácia és a gazdaság nemcsak a hagyományos területeken fog növekedni, hanem a magas technológiák területén is. Ezt jelenti a győzelem.”

Forrás: Ukrainska Pravda

Hiányzik valami? Az oroszok kiűzése, Ukrajna területi integritásának helyreállítása stb. Nos, ezek nem már szerepeltek az „addig segítjük Ukrajnát, amíg csak szükséges” globális játékos menüjében.

Zelenszkij mintha megértette volna, hogy el kell kezdenie visszatáncolnia korábbi kérhetetlen szigorából. A Strana ukrán portál szemlézi az ukrán elnök CBS-nek adott interjúját, már a cikk címe is beszédes: „Zelenszkij először jelentette be, hogy kész tárgyalni Putyinnal az 1991-es határok elérése előtt”. Zelenszkij szintén a gazdasági megerősödést helyzete kilátásba, mint a győzelem egyik kulcsfontosságú elemét, hozzátéve azt a meghökkentő kijelentést is, miszerint: „nem kell kizárólag katonai eszközökkel visszafoglalnunk minden területünket”.

„Nem kell kizárólag katonai eszközökkel visszafoglalnunk minden területünket, biztos vagyok benne, hogy Putyin elveszíti azt, amit 2022 óta elfoglalt, és elveszíti azoknak az országoknak a bizalmát is, akik még mindig kételkednek Ukrajna támogatásában. Amint ez megtörténik, Putyin tárgyalni fog”

FORRÁS: Strana

Kicsit bátor látomás ez egy olyan súlyos időszakban, amikor az ukrán hadsereg azért küzd, hogy a jelenlegi frontvonalat ott tartsa, ahol az most van, illetve azért küzd, hogy ne kellejen gyorsan hátrálnia, esetleg menekülnie. Ahogy ma kinéz a táj, Ukrajnának nemcsak arra sincs esélye, hogy visszafoglalja a 2022 óta elveszett területeit, hanem az is erősen kétséges, hogy Odesszát – és ezzel együtt az utolsó olyan szakaszt, ahol az ukránok még kijuthatnak a Fekete-tengerre meg tudja-e tartani Ukrajna. Az amerikai támogatás késése, az európai partnerek lustasága, féleleme, és a Biden-adminisztráció kétarcúsága mind-mind olyan jelzés, amelyekből arra kell következtetnünk: Ukrajnát a Nyugat magára hagyta!

Analógia: 1956

Hogy is volt ez anno? A Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja rádióállomások azokban a forró novemberi napokban, 1956-ban arra biztatták a szovjet tankok ellen Molotov-koktélokkal szembeszálló magyarokat, hogy tartsanak ki, jön a segítség. Aztán a Nyugat töketlensége mellé még becsúszott egy szuezi válság, és Magyarország kitartott ugyan, ameddig bírt, hogy aztán a szovjet megszállás ott folytatódjon, ahol abba sem maradt.

Addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak szükséges – ugye? A Nyugat töketlensége mellé becsúszott a közel-keleti válság, ahol – mindannyiunk döbbenetére és szomorú tanulságra – a Biden-adminisztráció Izraelt is cserben hagyja.

És miért cselekszik így a Nyugat?

Hát, leginkább azért, hogy ne kelljen tovább segítenie Ukrajnát, ne kellejen elkísérnie azon az úton, amely egyre kiszámíthatatlanabb, amelynek a végén ott állhat a NATO-Oroszország közvetlen háborúja, ne kelljen elindulni egy olyan úton, amely az eddigi fogyasztói kulturálatlanság feladását jelentené, egy olyan úton, ahol a citoyen nem utazhat fapadossal egy olcsó kelet-európai nagyvárosba ingyenhez közeli értéken bebaszni a legénybúcsúján, mert az maga lenne a katasztrófa.

És ez a félelem mára globálisan is láthatóvá vált: ez adja a Nyugat vereségének lényegét. A katonai-technikai fölényünket még egy ideig megtartjuk, de vajon minek

Egy ideig, ki tudja meddig, még halnak az ukránok a fronton, de vajon miért?

Felcser V. Örs

(Nethuszár)