Európai Bizottság: előre a maoista úton!

2023. 12. 20. 22:33:28

Ahogy arról blogunk is beszámolt, Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság úgy döntött, hogy a fakasok eddigi szigorúan védett státuszát visszafaragja pusztán védett állatra, a magyarázat pedig nem is lehetne abszurdabb: elszaporodtak eme négylábúak.

hirdetés

Fogalmam sincs, hogy honnan veszi a szaporodással szembeni megvetését Ursula asszonyság, valamint az Európai Bizottság nagyokosai, de az könnyen látható, hogy a védettségi státusz módosítása odavezet majd, hogy könnyebben lehet majd engedélyt szerezni farkasok kilövésére, illetve engedély nélkül továbbra is lövik majd őket, de rajtakapott orvvadászok így már sokkal könnyebben megúszhatják.

Mondom még egyszer: az indok az, hogy a farkasok elszaporodtak.

Hát, igen, nem emberek ők, hogy jóléti sovinizmusukat esemény utáni tablettákkal próbálják megóvni, a farkasok, a nyulak és úgy általában az állatok már csak ilyenek: szaporodnak. Ursula viszont talán nem tudja, talán nem is érdekli őt, de előtte jártak már ezen az úton, igaz nem sokan, de legalább híres volt az illető.

A maoista út

Mao Ce-tung, a kínai kulturális forradalom alfaomegája ugyanis egy szép reggelen arra jött rá, hogy az országában dúló középkorinak sem nevezhető állapotokat nagyban javítaná, ha szőröstül-bőröstül kiirtana négy élőlényt: a patkányokat, a legyeket, a szúnyogokat és – na, ki nem találjátok – a verebeket.

Az első három még csak-csak belefér az imázsba, ezek ugyanis fertőzéseket terjesztenek, és ezekből az akkori Kínában nem volt hiány, egyszerre sújtotta őket a tuberkulózis, a kolera, a himlő és a malária, de a maoista állam megtalálta a megoldást, igaz, a veréb kicsit kilóg a sorból, de csak első látásra.

A kommunista párt funkcionáriusai ugyanis kiszámolták, hogy egy veréb évente közel öt kiló gabonamagvat fogyaszt el, így már csak annyit kell tenni a szocialista aranykor eljöveteléért, hogy kiirtják a verebeket. Egymillió veréb kiirtása például, számolták ki a kor nagyjai, nagyjából hatvanezer embernek elégséges gabonamagvat ment meg.

Nos, ha Mao így látta ezt jónak, akkor így látta ezt jónak a Kínai Kommunista Párt is, ebből kifolyólag az egész kínai nép is, ugyanis ellentmondásra nem sok esély volt akkoriban, ezen a téren azóta sem tudta átlépni saját árnyékát a manapság koronavírusokkal világot hódító állam. (Jó, tudjuk, az amcsi biolaborokból kerültek oda, hogy …, na, hagyjuk!)

A tettek mezején

Mao magvas gondolatait szavak, a szavakat pedig propagandaplakátok és harsány felhívások, ezeket pedig a tettek követték: a veréb úgy lett beállítva, mint a nép ellensége, mi több, az imperialisták által Kínára zúdított alantas és sunyi fegyver – nem, nem tesó, nem viccelek!

A propaganda és a pártutasítás megtette a hatását, minden kínai verebeket irtott, beleértve a gyerekeket is, akik azzal vették ki részüket a Nagy Élelmiszermentésből, hogy feldúlták a madarak fészkeit, éjjelente pedig egész iskolák vonultak ki a fák alá, hogy tapsukkal elriasszák a verebeket, akik így nem tudnak pihenni és a fáradtságtól majd a földre esnek.

A pekingi lengyel nagykövetség épülete vált az egyetlen menedékhellyé a verebek számára, ugyanis a lengyelek annyira nem akartak részt venni Mao őrült tervében, hogy nem engedték be a kínai hatóságokat a nagykövetség udvarára, hogy azok kikergessék onnan a verebeket. A kínaiak erre körbevették a nagykövetség épületét, két napon keresztül doboltak, zajongtak, amíg a verebek a fáradságtól a földre estek – nagykövetség munkatársai később lapátokkal kellett megtisztítsák az udvart a verebek tetemeitől.

A verébellenes terror maximális eredményeset hozott: év végére – 1958 tavaszán hirdették meg e nagy tervet – Kína legyilkolt több mint kétmilliárd verebet

Hogyan is számoltak a tudósok?

Minden egymilliomodik megölt veréb után hatvanezer ember élelme menekül meg. Nagyjából 120 millió kínai kellett volna megugorja a létszintet az éhezéstől a heti egy kenyérig, A gyönyörű matekból azonban nemcsak semmi sem vált valóra, hanem a dolgok kicsit másként alakultak, mint azt Mao és a funkcionáriusok elképzelték vala. A verebek, bár megették a gabonamagvakat, de az ökoszisztéma okos parancsára hallgatva, ők ették meg a gabonákat amúgy megtámadó rovarokat is.

Például a sáskákat!

Nos, miután Kína sikeresen kiirtotta verebeit, várta, hogy következő évben majd húh, de sok gabonával több marad, így több jut majd az embereknek, hinnye. A gabona helyett viszont jöttek a sáskák.

Mivel a soron következő év aszályos volt, plusz a kollektivizálás jegyében (magyarországi olvasóinknak: ez a téeszesítést jelenti) a földművelés a korábbi nem túl acélosból visszazuhant a minimalista szintre és a két, egymást kiegészítő hatás miatt kevés lett a termés. Na, ezt a keveset viszont a senkitől sem – főleg nem a verebektől! – zavart sáskák jórészt felfalták. A gabona odalett, a maoista koncepció pedig egy három évig tartó éhezésbe torkollott, de nem mondhatjuk, hogy Mao nem figyelt volna az események alakulására, végül feladta a verebek elleni harcot, a kiirtott kétmilliárd madárkát pedig úgy pótolta, hogy a Szovjetunióból importált verebeket.

Igen, ezt még egyszer leírom: volt ilyen a világban, hogy egy állam verebeket importált magának, mert ő már kiirtotta a sajátjait.

Az éhínség áldozatainak számáról különböző források vannak, a legalacsonyabb 20 millió, a legmagasabb pedig 70 millióra becsüli őket. Szegényekről végül is kijelenthető: abba haltak bele, hogy verebeket öltek.

A Kínai Kommunista Párt és Mao Ce-tung eme zseniális ötlete az emberiség történetének ostobaságait feldolgozó kötetbe is bekerült, nem véletlenül (a könyv címe a cikk végén!)

És akkor vissza Ursulához: el kéne neki magyarázni, hogy attól, mert ő az EB elnöke, még mindig nem szerencsés benyúlni az európai ökoszisztémába!

Esetleg valaki elmesélné neki a fenti történetet?