Ez egy oroszellenes gondolkodású cikk, amely provokáció céljából született, ezért gyorsan nyisd meg

Ez egy oroszellenes gondolkodású cikk. Direkt az. Provokáció. Szembeköpés, hogy lássák a Z-táborban: itt bizony nem mindenki kúszik.

A budapesti orosz nagykövetség megremegett, mint kocsonya a vasárnapi levesben, amikor meglátta az épületével szemben álló Navalnij-emlékhely hűlt helyét. Úgy érezték, feltétlenül ki kell adniuk egy közleményt, különben az univerzum összeomlik. Mert hát a szuverenitás szép dolog… egészen addig, amíg nincs beleszórva az orosz bakancs alá. Ha meg van, akkor taposni kell, amíg recseg.

A történet egyszerű, tiszta, átlátszó, mint a kőolaj-finomítókat védő orosz légvédelem: pár magyar civil összetákolt egy mini-szentélyt Navalnij emlékére. Virág, fotó, semmi extra. Másfél éven át gondozta pár makacs ember, akik még mindig hisznek abban, hogy a józan lelkiismeret nem luxuscikk. Aztán egy kedd reggel: puff, eltűnt az egész. Nyoma se maradt. Budapest olyan arcot vágott, mint amikor észreveszed, hogy a hűtőből hiányzik a söröd, a kutyád meg furán vigyorog. Oláh János, a Kutyapártból nem hagyta annyiban. Letett egy új Navalnij-képet, mellé virágcsokrot. Az is eltűnt. Mintha maga Lavrov szedte volna föl, miközben ásítva próbálja meggyőzni a világot, hogy minden rendben.

És persze mindenki ugyanarra gondolt: biztos a követség emberei bújtak a közteresek rikító sárga overáljába, és ők pucolták el a szentélyt. De nem! A követség rögtön közölte: á, kérem, mi ahhoz túl tiszták vagyunk, mint a frissen mosott Iszkander. A közleményük olyan fényesen ragyogott a neten, hogy a fél világ látta: az Orosz Föderáció ma is a Sztálin–Mao–Brezsnyev Bermuda-háromszögben lebeg.

A hivatalos verzió szerint az emlékhely eleve „oroszellenes gondolkodású” személyek által elkövetett „provokáció” volt. Hogy másfél évig virágot öntöztek ott? Na és? Csak álcázás, beugratás, lopott erkölcsi díszlet. Sőt! A gaz provokátorok végül saját maguk számolták fel az emlékhelyet, hogy még nagyobbat provokáljanak. És hogy ne álljon meg itt a dolog, még gyűlést is akarnak szervezni, majd állandó emlékhelyet. Az ügyben két, egymást évtizedek óta ismerő politikus is beszélt egymással. Botrány! Ez már kőkemény bizonyíték a szervezett összeesküvésre, valaki hívja haza Trockijt, szükségünk van a jégcsákányra! Az orosz nagykövetség persze átlát a szitán. Minden arról szól, hogy őket, a szent és ártatlan apparatcsikokat belerángassák a magyar választási kampányba. Ők viszont kemények. Acélkemények. Oroszul: Sztálinkemények.

És itt álljunk meg, mert ez tényleg nem vicc. Ez a közlemény tényleg megjelent a követség honlapján. Szép magyar nyelvű oldal, gondosan lefordítva, csak épp néha hiányzik egy-egy ékezet. Az meg nyilván az „oroszellenes gondolkodású személyek” titkos diverziója, kiradírozzák ezek az internetet, kérem szépen, mert ezek olyanok.

Szóval kaptunk egy tripla csavaros szovjet thrillert: létrehoztak egy emlékhelyet, hogy provokáljanak. Aztán eltüntették, hogy provokáljanak. Aztán visszatették, hogy provokáljanak. Aztán az is eltűnt – mert mi másért, ha nem azért, hogy provokáljanak. A provokáció provokációjának provokációja. Már csak egy vodkás üveg, egy balalajka és a vörös zászló hiányzik a színről.

Ez a cikk pedig – hogy stílusban maradjunk – szintén oroszellenes provokáció. Direkt. Nem mentegetőzöm. A Z Föderáció által meggyilkolt és elrabolt gyerekek emléke minimum ezt követeli, mert az „oroszellenes gondolkodás” ma nem opció, hanem erkölcsi kötelesség. És igen, direkt rövid ideig lesz kint ez az írás, hogy aztán provokációs célból eltűnjön, majd újra előkerüljön, valamint remélem, hogy az orosz nagykövetség közleményben leplez majd le engem is, mert imádom, ha a nevem bekerül az aktáikba. A nagy orosz vereség bekövetkezte közeleg, nekem pedig jó lesz majd bizonyítéknak: lám, hol álltam akkor. Pont ott, ahol kellett.

A jó oldalon!

Slava Ukraini!
Ruszkik haza!

(Nethuszár)