Francia választások: mindenki veszített valamit

Bár még van néhány óra, amíg a francia parlamenti választások végeredménye nyilvánossá válik, az már most látható, hogy rendesen felfordult a politikai élet a Bourbonok palotájában. Le Pen lemond a Nemzeti Front elnökségéről (RN), hogy jobban tudjon koncentrálni a képviselőcsoport élén végzett munkájára, miközben az is felmerült, hogy Macron egy éven belül feloszlathatja a Nemzetgyűlést és új választásokat írhat ki, ha az eredmény annyira szűk többséget hoz számára, hogy az már veszélybe sodorja az általa ígért reformokat.

De mi is történik most Franciaországban? Az elnökválasztás után, ahol Macron győzött ugyan, de az első forduló eredményei alapján már látszott, hogy nincs abszolút többsége, ezen a hétvégén tartották a parlamenti választások második fordulóját. Franciaországban nincsenek listák, csak egyéni körzetben, direktben választanak képviselőt, és a második körre nem is feltétlenül az első kör két első helyezettje jut be, hanem azok, akik a választói névjegyzékben szereplő szavazópolgárok számához viszonyítva legalább 25 százalékot elértek. Ez egyébként olyan feltétel, ami akkor is él, ha a leadott szavazatok 50 százalékát szerzi meg a jelölt, így aztán első körben alig-alig jut valaki mandátumhoz, a második kör jelenti az igazi választást. Az első körről és a francia választási szisztémáról ITT ÍRTUNK bővebben.

Ki nyert és ki nem?

Az elemzések most arról szólnak többnyire, hogy Macron elveszti hatalmát, még abszolút többsége sem lesz, másrészről pedig Le Pen és a Nemzeti Front sikerétől hangos a nemzetközi sajtó. A helyzet viszont az, hogy egyik sem felétlenül igaz, ami igen, az pedig nem úgy.

Az eredmények: Macron pártja, a centrista Ensemble eddig 246 mandátumot szerzett, ami bizony messze van az abszolút többséghez szükséges 289-től, és ezt valószínűleg nem is éri el. Csakhogy: az egykori jobboldal, a Republikánusok (LR-UDI) Macron szövetségeseinek számítanak a francia belpolitikában, az LR-UDI pedig 64 helyet szerzett – a kettő együtt pedig már bőven hozza a többséghez szükséges mandátumszámot. Erre utalhat az is, hogy az LR színeiben megválasztott Meaux-i polgármester, Jean-Francois Copé a nyilvánosság előtt üzent Macronnak, szorgalmazva egy „kormányzási paktum” megkötését, ugyanis „a köztársasági jobboldaliak kel megmentsék az országot”.

Amennyiben a másik oldalt úgy számoljuk, hogy mindenki, aki nem Macron, akkor az látható, hogy innen senki sem tudna többséget összehozni. A Nupes baloldali tömb 142 mandátumot szerzett, egyéb baloldaliakat tömörítő Gauche 13-at, különféle jobbosokat tömörítő Droite 9-et, van még hat mandátuma a Regionalistáknak, a Centre behúzott magának 5 mandátumot, míg a szélsőjobbhoz sorolt képviselők 2 képviselői helyet szereztek meg. A választások harmadik helyezettje pedig a Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Front, ők eddigi legjobb eredményüket érték el, 89 képviselői helyet szerezve.

A fentiekből jól látható, hogy az LR-UDI-t kivéve, akik azért macronisták, ahogy azt már mondtam, az összes többi képviselő hiába is állna össze egy Macron-ellenes táborba, a többséges szükséges 289 képviselőt még így sem tudják maguk mögé állítani. Ráadásul egy ilyen koalíció azt jelentené, hogy a kommunistákat is magába foglaló Nupes összeáll a nemzeti szuverenistákkal, a jobboldali Nemzeti Fronttal, ami mindkettőjük számára politikai öngyilkosság lenne.

Feloszlatott Nemzetgyűlés, új választás? Aligha

A Le Monde egyébként már arról cikkezik, hogy Macron akár fel is oszlathatja a Nemzetgyűlést és új választásokat írhat ki, csakhogy ez nem több az ilyenkor szokásos elmezői nagyotmondásnál. Egy új választásokon akár a jelenleginél rosszabb eredményt is elérhet Macron, ez pedig politikai értelemben megrengetné őt, talán még a most megnyert elnöki ciklusa is veszélybe kerülne. Nem tartom valószínűnek, hogy ez megtörténjen, ráadásul a Köztársasságiakkal (LR-UDI) együtt az Ensemble-nek egészen kényelmes többsége is lehet – míg ez a  szövetség politikailag természetes, így a koalíciós kormányzás nem okozna túl nagy feszültségeket, addig abban is bízhatnak, hogy a tőlük balra elhelyezkedő Nupes, és a tőlük jobbra elhelyezkedő Nemzeti Front szépen ledarálják egymást, vagy ellenkezőleg, megpróbálnak összefogni egymással, ez pedig, természetellenes mivolta révén hatalmas aduász lenne Macron kezében, de vélhetően a két politikai tömb szavazói sem bocsájtanák meg egykönnyen az „árulást” – bővebb infókért lásd Magyarországot és a Jobbik kalandjait a baloldalon.

Macronnak tehát aggódnivalója akad ugyan, de félnivalója már kevésbé. Mi több: az Ensemble és az LR-UDI koalíciójával nyugodtan kormányozhat és a politikai kép akár a kezére is játszhat egy olyan világban, ahol egyre több a bizonytalanság, és a szavazók egyre inkább értékelni fogják a „nyugodt erő” politikai üzenetét.

Nemzeti Front és Le Pen

Kétségtelen tény, az RN történelmének eddigi legjobb eredményét érte el – a jobboldali szuverenistának nevezett alakulat immár frakciót alakíthat, utoljára 1986-ban volt ilyen, akkor is épp csak megugrották a frakcióalakításhoz szükséges 15 főt, 2017-ben pedig mindössze nyolc fővel voltak jelen a francia törvényhozásban, ami nem sok teret hagyott nekik.

Most 89 helyet szereztek maguknak, többet, mint amennyit a közvéleménykutatók jósoltak nekik, ugyanakkor Le Pen mégsem lehet maradéktalanul boldog. Bár egyelőre még nem látjuk a körzetek részletes eredményeit, érdemes lesz megvizsgálni, hogy a második körben mely pártok szavazói pártolhattak át az RN-hez, és akár azon is elmerengeni, hogy ennek mmi lehetett az oka. Ugyanis Le Penék eredménye messze magasabb, mint amennyit saját jogukon érdemlenének, bőven benne van ebben a protesztszavazatok begyűjtése is, amelyek a francia politikában igencsak tiszavirágéletűnek szoktak bizonyulni.

Ugyanakkor a Nemzeti Front által megszerzett 17,30 százalék, összevetve Le Pen elnökválasztási eredményeivel (úgy az első, mind a második fordulóban) brutális visszaesést jelent: magyarán, az RN úgy hozta történelmének legjobb eredményét, hogy nem tudott maximálisan profitálni Le Pen elnökasszony népszerűségéből. Ez persze jelentheti azt is, hogy van még tartaléka, bár inkább arra kéne figyelni, hogy az elnökválasztás második fordulójában begyűjtött protesztszavazók a parlamenti választás második fordulójára el is párologtak. Mondtam, tiszavirágéletű ez a történet.

A pakliban bőven benne van az is, hogy az erősen oroszpártinak tartott Le Pen, a jelenlegi 89 képviselőjével láthatóbbá válik, így egyre többen fordulnak majd nemcsak populista- elvont ideológiai érdeklődés alapján feléjük, hanem szakmai-politikai alapon is górcső alá kerülnek. Ha eddig nem kellett törvényjavaslatokat benyújtaniuk, ha eddig nem vettek részt szakmai kabinetekben, ahol észrevételeket kell tegyenek, úgy ez most mind a nyakukba szakad. A politológia ősi szabálya: a rendszerellenes párt halála akkor kezdődik, amikor a rendszer része lesz. Hogy ezt az alapdilemmát miként fogja kivédeni Le Pen és pártja, az a jövő kérdése.

Ti pedig maradjatok csak a Nethuszár közelében, hogy megvilágítsuk nektek a nemzetközi politika sötét bugyrait, ezért kövessetek be Facebookon, illetve Twitteren és osszátok anyagainkat!

Ghonzó

(Nethuszár)