Gáza, a Hamász és a költői kérdések

Az izraeli energiaügyi miniszter adott interjút minap, a nemzetközi sajtó is szöveghűen idézte egy mondatát: addig nem lesz sem áram, sem víz Gázában, amíg a Hamász vissza nem adja a túszokat. Pont. Tiszta beszéd. És ebben a tisztaságban akad egy sor kérdőjel, amit úgy az egyszerű palesztinoknak, mint a velük szimpatizáló csőcseléknek fel kell/kéne tennie – már csak a józan paraszti ész alapján IS. Nyugi, nem fogják…

Tehát: amennyiben szabadon engedi a Hamász a túszokat, akkor lesz víz, lesz áram – ez az álláspont akár visszalépésként is értelmezhető az eddigi izraeli közleményekhez képest, amelyek nem siettek tisztázni, hogy mikor és milyen feltételekkel lehetne szó arról, hogy ismét vizet és áramot adjanak a palesztinoknak. Mi több, ez már akár egyfajta tárgyalásira való felhívás halovány árnyékaként is értelmezhető izraeli részről, tekintve, hogy a zsidó lakosság legvisszafogottabb része is Gáza komplett leradírozását követeli.

És akkor jöjjön pár kényelmetlen, de a Hamász és a palesztin ügy mibenlétére rávilágító, tényeket is magában foglaló kérdés:

Miért nem látjuk, halljuk, olvassuk, nézzük a Palesztinával szimpatizáló és folyton baloldalon haladó nyugati értelmiség Hamászhoz intézett dübörgő felhívásait: engedjétek szabadon a túszokat, mert kétszáz ember élete nem éri meg a közel három millióét?

Miért nem halljuk a világ muzulmánjainak hangját: engedjétek szabadon az elrabolt embereket, a túszokat, hogy népeteknek, akik a mi testvéreink, legyen vize, legyen áram, legyen étele, működhessenek a kórházai?

Nem, ezt nem hallottuk a muzulmán világtól, cserébe viszont a komplett iszlám világ médiája leadta a Hamász vezetőjének felhívását, amelyben a mai napot, péntek 13-át a gyűlölet napjává nyilvánította, és felszólított minden muszlimot, éljen bárhol a világban, hogy tüntessen Palesztina (vagyis, az ő értelmezésében: a Hamász) mellett. A tüntetést itt nem a civilizált világ szabványai szerint kell érteni, Franciaországban egy muzulmán elkövető máris halálra késelt egy tanárt, kettő másikat megsebesített, Pekingben egy izraeli diplomatát támadtak meg. És ez még csak a kezdet.

Ma 13-a van, és péntek

Köreinkben ez balszerencsés napnak számít, a babona azóta tartja magát, hogy péntek 13-án végezték ki a templomos lovagok vezetőit – Franciaországban.

Azt halljuk mindenhonnan, hogy Izrael elzárta a vízcsapokat Gázában (kérdés: a gázaiak nem tudják lemosni a vért a kezükről?), de az alapkérdés mégiscsak az, hogy miért van Izrael kezében a vízcsap?

Nos, azért, mert ő vezette be az ivóvizet Gázába! Ahogy az áramot is. Nem a muzulmán tesók voltak azok. Nem! Ahogy a kórházak szükségleteinek nagy többségét is Izrael látta el – mindeközben Gáza gyakorlatilag önálló államként, a Hamász irányítása alatt fungált.

Az áramügyhöz kis kitérő: Izrael évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a gázai áramellátást napelemekkel fogja erősíteni. Ezekbe a napelemekbe építette be aztán a Hamász azokat a kamerákat, amelyekkel az izraeli haderő mozgását figyelték – és ezeket bombázta le nemrég az izraeli légierő. Mindez 2018-ban történt, amikor Gázában azért tört ki egy energiakrízis, mert a ciszjordániai Fatah és a gázai Hamász összevesztek, a Palesztin Hatóság pedig lekapcsolta az áramot Gázában.

ÉS íme egy szép történet a vízvezetékről: Európai Uniós támogatással próbáltak vízvezetéket építeni – ha ez megépül, akkor nem függnek Izraeltől ivóvízügyben.

Nem épült meg. A Hamász kiásta a csővezetéket a földből, és rakétagyártásra használta fel őket.

Két évvel ezelőtti videó a Hamász „vízvezetékből rakéta” akciójáról:

Évtizedek óta nyílt titok, hogy a Gázában mindent IS uraló Hamász a nyugati segélyszállítmányokat és pénzadományokat egyrészt hatalmának kiépítésére, megszilárdítására, másrészt a fegyveres terrorista cselekmények kivitelezésére használja fel. Az észak-atlanti civilizáció valamilyen furcsa, már-már öngyilkosnak tűnő szokásának köszönhetően eddig még nem vonta felelősségre az adományait eltérítő szervezetet, eddig még nem foglakozott azzal, hogy felfüggessze adományait, esetleg ezeket transzparens felhasználáshoz kösse stb.

Eddig!

Az Izrael ellen elkövetett brutális terrorcselekmény hatására a nyilvánosságban is felmerült, hogy az EU leállítja az évi pár száz millió euróra rúgó gázai adományait.

Mondom: felmerült…

Aztán visszavonták!

A pénz – a mi pénzünk – továbbra is a Hamász zsebében landol.
Így finanszírozzuk MI azokat, akiknek deklarált célja a MI megölésünk.

Ha már deklarált cél:

Igen, a Hamásznak van „alkotmánya” is, ennek preambuluma leszögezi: Izraelt el kell törölni a föld színéről! A 13 cikkelye pedig kimondja: a béketárgyalásokat el kell utasítani, mert azok ellentétesek az Iszlám Ellenállási Mozgalom tanításaival!

Amikor arról olvasok, hogy X vagy Y politikus tárgyalásokat sürget, illetve békés megoldásokat keres, netalántán szorgalmaz, akkor mindig felmerül bennem az a kérdés: ki kéne itt tárgyaljon és kivel?

Ki írna alá itt bármiféle szerződést és kivel?

És úgy egészen pontosan, miről kéne szóljon az a szerződés?

Ugyancsak ennek a deklarált célnak hatására kérdezném meg a széplelkeket: miféle nemzetközi jog válhat érvényessé úgy, hogy azt csak az egyik fél – Izrael – esetében lehet alkalmazni. Izrael állam, választott vezetéssel, nyilvánosan kinevezett tisztviselőkkel működő bíróságokkal stb. Ha Izrael meg is sérti a nemzetközi jogot, akkor lehet ellene nyomozni, tagja a nemzetközi testületeknek, az állammal szemben is lehet büntetőintézkedéseket hozni stb. Mindez hogyan nézne ki Gáza esetében

Kinél kell feljelentést tenni, ha Gáza „hadserege” nemzetközi jogot sért? A helyi védelmi miniszternél? Aki a Hamász tagja, kérem, szóval ezzel sokra nem megyünk.

És milyen büntetőintézkedéseket lehetne hozni a nemzetközi jogot megsértő gázai kormány ellen, ami tulajdonképp a Hamászt jelenti? Ha pedig lehet, akkor azt miért nem hozták meg eddig? Miért mindig akkor és csak akkor kerül szóba a nemzetközi jog, ha Izrael önvédelmi lépéseket tesz – kényszerből! És hogyan kéri számon valaki a nemzetközi jog betartását a Hamászon? És vajon hány órán keresztül röhögnek ezen a felvetésen a Hamász tagjai?

A gázai propagandamédia – igen, ilyen is van, a komplett gázai média a Hamász irányítása alatt működik! – a keresztény világ lelkiismeretére próbál apellálni, amikor a síró kisgyerekeket, a lebombázott házakat mutatja, és kéri a világot, hogy könyörüljön rajtuk. Oké, de miért fordul ezzel a kérésével ahhoz a keresztény világhoz, amelyet megvet? Amelyet – nyilvánosan hangoztatott szándékai szerint! – el akar pusztítani a zsidókkal együtt, hogy az iszlám uralkodhasson az egész bolygón.

A baloldalon haladó nyugati értelmiség miért nem kéri számon a muzulmán világ pénzeszsákjait azért, mert azok elmulasztják segíteni Palesztinát?

A muzulmán államok a palesztin menekülteket sem akarják befogadni, Egyiptom lezárta a gázai határátkelőket. A legutóbbi hírek szerint hajlandó megnyitni azokat, és akár be is fogadna pár ezer, tízezer, százezer menekültet, ha az EU fizet neki ezért! Mármint a keresztény világ… Ne kergessünk illúziókat: van az uniós politikus, aki belemegy ebbe a dealbe. Az egyiptomi védelmi miniszter nem cifrázta túl: sajnálja nagyon a palesztin tesókat, de neki Egyiptom biztonsága az első.

A ciframentességen túl, a védelmi miniszter kortárs törianyagokat is böngészhetett, ugyanis tudja, miről beszél, amikor a biztonságot emlegeti. Libanon anno befogadott több tízezer palesztint – akik politikai hatalomra tettek szert, majd a választási kampányukat a szokásos gázai módon játszották le, a történetet libanoni polgárháború néven ismeri a világ.

Jordánia szintén befogadott anno több ezer palesztint, akik előbb merényletet követtek el a jordán király ellen, majd, miután ez nem sikerült, bánatukban belekezdtek egy laza kis polgárháborúba. Így már érthető, hogy miért nem akarják őket a muzulmán tesók – a közvéleménynek szént hangzatos szavakon túl, az már kevésbé érthető, hogy mi, akiket deklaráltan elpusztítani akarnak, miért akarjuk őket?

És miközben látjuk, halljuk a palesztinok segélykiáltásait, egyet sem hallunk, aki annyit mondana: bocs, zsidó tesók, bocs keresztény tesók, monoteisták vagyunk mindannyian, nem kellett volna ez a Hamászos balhé, én nem csípem ezt az attitűdöt. Nem, ilyesmit nem hallunk tőlük!

Az ENSZ drámai segélykiáltást tett közzé, a vízelzárás miatt közel 50.000 állapotos asszony került nagyon veszélyes helyzetbe. Szomorú? Az! Tragikus? Az!

Csendben kérdezném: hány terhes nőt látunk a hamászos vezetők házai előtt azt skandálva, hogy adják vissza Izraelnek a túszokat, mert nekik a saját gyerekük fontosabb?

Erősen gyanítom, hogy nem ilyen képsorokat fogunk látni Gázából a jövőben sem. Szinte biztos vagyok benne, hogy az izgága, magának folyton ügyeket kereső baloldalon haladó értelmiségi sem fog túl sokat bíbelődni ezekkel a kérdésekkel.

Pedig ezeken túl is van egy probléma – tulajdonképp minden fenti kérdésünk gyökere: milyen hozzáállást tanúsítson egy jogállamia épülő világ (a miénk) azokkal szemben, akik elpusztításunkra törekednek, akik jogállamiságból fakadó cselekvéseinket, úgy mint béketárgyalás, gazdasági kapcsolatok előremozdítása stb. kifejezetten gyengeségünknek tudják be? Hogyan tudunk mindezekre úgy adni választ, hogy közben nem adjuk fel önmagunk?

Van ilyen válasz?

Felcser V. Örs

(Nethuszár)