Mondjuk el fiainknak!
2023. 01. 27. 20:05:36
Az aktuális világhelyzetben talán sosem volt ennyire fontos emlékezünk az emberiség történelmének eme legsötétebb időszakára. Hetek, hónapok alatt tüntettek el – majdnem! – az emberiség szövetéből egy népet – ha a Nyugat nem győzi le Hitlert, akkor valószínűleg teljes siker övezte volna az Endlösungot.
Sokáig én sem értettem, hogy EZ miért fontos. Sokáig én is úgy voltam vele, hogy nem mi tettük, hanem azok, és elég sokáig el is hittem, hogy Holokauszt nem volt. Nem akartam elhinni, hogy magyarok, és főként a magyar állam megteheti polgáraival azt, amit a csendőrség megtett a százezernyi magyarajkú zsidóval.
Hogy ember az emberrel megteheti azt, ami akkor megtörtént.
Aztán kiderült zsidó származásom, emiatt eléggé sokat foglalkoztam a kérdéssel, annak főként erdélyi vetületeivel, viszont az orosz–ukrán háború és az ennek mentén megjelenő magyarajkú putyinisták agresszivitása, vérszomja, az általuk nyújtott világmagyarázatként előadott ostobaságok és főként ezek népszerűsége láttán miden kristálytisztává vált: íme, az ember, aki semmit sem változott!
Ideológiai vélt előnyökért öli meg felebarátját.
A Holokauszt nem a múlt!
Az, ami a Shoá lényegét jelenti és jelentette, az ma is megtörténik. Más szereplőkkel ugyan, de Lavrovot elnézve abban se lehetünk biztosak, hogy a végső cél olyan sokat változott volna – egy tiszta orosz világ hirdetése miben különbözik a Mein Kampftól?
És miért történhetett meg újra?
És hányszor fog még megtörténni?
Hannah Arent azt írja valahol, hogy a Holokauszt borzalmai azért történhettek meg, mert az emberek már nem hittek a pokolban, ezért nem féltek tőle. Nem, nem az Istenben nem hittek, hanem a pokolban, azaz: nem féltek attól, hogy borzalmas tetteiknek következménye lesz!
Félünk ma ettől?
Ahogy elnézem, aligha. A koncentrációs táborokat felszabadító oroszok ma egy zsidó elnököt akarnak megölni. Ma is ezerszámra ölnek meg embereket azért, mert nem akarják elfogadni egy nép azon kizárólagosnak vélt jogát, hogy ő határozza meg a világ mindennapjait.
A Holokauszt velünk van.
Itt van mindennapjainkban.
Még szörnyűbb hírem van:
mindig is itt volt, csak ezt sokan nem akartuk, és még többen nem is tudtuk észrevenni, mert:
„Minden korban és időben úgy kell tekintenie a zsidó embernek, mintha ő maga saját személyében szabadult volna ki Egyiptomból, mint írva van: „És beszéld el a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!”
A Talmud Peszachim traktátusának 10 fejezete, 5. misnája – így írja a Törvény!
De mi van akkor, ha nem marad, aki elmondja a gyerekeknek, a következő generációnak, aki majd továbbadja az újabb generációknak?
Ha megölik az Apákat, megölik a Törvényt!
Emiatt a Törvény hiányának korában kell élnünk: újra és újra megcselekedjük az összes borzalmat, amíg vissza nem térünk a Törvényhez.
Amíg el nem mondjuk fiainknak.
Ezért fontos a Holokauszt emlékezete: nélküle nincs jövőnk!
NETHUSZÁR
(Nethuszár)
