Szijjártó Bukarestben: áttörés a román-magyar viszonyban

Bukarestbe látogatott Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter, ahol román kollégájával, Bogdan Aurescuval folyatott megbeszéléseket. A találkozó után közös sajtótájékoztatót is tartott a két politikus, ezen kiderült, hogy haverok vagyunk, és főleg leszünk, meg különben is, helyzet van, nincs helye az oktondi balhéknak – vagy valami ilyesmi, részletek alább.

Szijjártó Péter immár másodjára jön Romániába, először még február közepe táján, majdhogynem titokban érkezett, mondhatni meglepetészszerűen, a mai találkozó pedig szintén furcsának mondható, legalábbis abban a tekintetben biztosan, hogy nem igazán tudtunk arról, hogy lesz, és még arról is megkésve, hogy volt.

Pedig Szijjártó Péter ma reggel már posztolta, hogy útban van Bukarest felé, a közös sajtótájékoztató pedig élőben ment a közösségi média felületein, mégis, a román sajtó talán elaludt, de megkésve számol be róla, és a magyar sajtó is mintha nem látná, hogy a mai találkozó több mint két külügyér koktélpartija, itt kérem stratégiai kérdések dőltek el, de erről majd picit odébb.

Sajtótájékoztató videón:

Bár nem nevezném látványosnak, de azt mindenképp ki merem jelenteni, hogy az elmúlt évtized fagyosnak is csak jóindulattal nevezhető román-magyar államközi kapcsolatok terén komoly áttörés történt, vegyük először az „apróbbakat”:

• Szijjártó meghívta Budapestre Aurescut, aki el is fogadta a meghívást, idén novemberben tehát Budapestre látogat a román külügyminiszter.
• Új határátkelőhelyek nyílnak meg, Dombegyházán és Eleknél.
• A román külügyminiszter budapesti látogatásán megnyitják a román-magyar kereskedelmi kamarát is. Románia ettől a külkereskedelmi mérlegének javulását várja – van is miért, lásd itt -, de ennél is fontosabb, hogy ez a lépés talán azt is jelentheti, hogy a Románia által oly sokszor kifogásolt Erdélyben zajló magyarországi befeketések ügye is megoldódik – bár az eddigi gyakorlaton biztos változtatnia kell Magyarországnak, de ez már szinte bagatell.
• Év végig összehívják a román-magyar gazdasági vegyesbizottság ülését, de – és ettől dobjatok egy hátast – még az idén ismét összehívják a román-magyar kisebbségi vegyesbizottságot, amely tavaly tíz év kihagyás után ült össze először. Bogdan Aurescu egyébként külön köszönetet mondott Magyarországnak, amiért következetesen támogatja Románia csatlakozását Schengenhez.

Jöjjenek a lényeges kérdések:

Szijjártó Péter arról beszélt, hogy a háború miatt ellehetetlenült a korábbi útvonal, ahol az atomerőműivekhez szükséges fűtőanyagokat szállították eddig, azaz Ukrajnán keresztül ez már nem megy, így Bulgária-Románia lesz az új beszerző útvonala Magyarországnak. Ez ügyben ma még Virgil Popescu energiaügyi miniszterrel is tárgyal Szijjártó, de vélhetően ez megoldódik, különösebb akadály nem áll előtte.

Annál fontosabb a másik felmerült téma,

és bár megállapodást még nem jelentettek be, aligha lesz más út, mint az, hogy a két állam ebben megegyezzen, annál is inkább, mert ez mindkettőnek érdeke. Szijjártó Péter szerint az Északi Áramlat1 leállásával Magyarország számára csak a dél felől érkező gáz maradt meg, mint biztos útvonal. Ez mondjuk a helyzetnek csak az egyik fele, a másik az, hogy pár nappal ezelőtt Görögország és Bulgária bejelentette, hogy befejezték azt az interkonnektort, ami a bolgárok számára megengedi, hogy hozzáférjenek a görög kikötőkbe érkező LNG-, illetve azeri gázhoz.

Iohannis, Aurescu és Popescu pedig nagyjából egy hónapja, köszönhetően az azóta sajnálatos módon megbukatott Kiril Petrkov bolgár miniszterelnöknek, megállapodtak a román-bolgár interkonnektor megépítésében, kiszélesítésében.

Mit jelent ez?

Tuván azt, hogy a Gazprom leállította a Bulgáriába irányuló gázszállításait, mivel Szófia nem volt hajlandó rubelben fizetni, így a bolgárokon keresztül már csak tranzitszállítás zajlik, ez viszont pont a Magyarországra érkező gázt jelenti. Még pontosabban szólva: Magyarország gázszükségletének NYOLCVAN százaléka, vagy tán több is, a bolgár tranziton keresztül jut el a magyar lakásokba. A kérdés egyszerű, mint az egyszeregy, a válasz sem kevésbé bonyolult: ha Bulgária már amúgy sem vesz gázt saját magának az oroszoktól, akkor miért ne szívatná vissza a Gazpromot azzal, hogy leállítja a tranzitot? Semmi oka nincs arra, hogy ezt NE tegye meg – ez az igazság, Bulgária ezt most már bármikor megteheti, ráadásul az a tény, hogy a Gazprom rubelben kérte a fizetést azt is jelenti, hogy megszegte korábbi szerződéseit, így még csak azt se lehetne mondani, hogy egy bolgár blokád az orosz gáz ellen annyira jogtalan, illegitim volna. Ezt a problémát itt, a Nethuszáron már akkor is jeleztük, amikor leállt a Bulgáriába irányuló gázszállítás.

Innen kezdve viszont Magyarországnak

egy lehetősége maradt gázt beszerezni, és az pont a román-magyar interkonnektorokon keresztül érkező azeri gáz, illetve vannak még más forrásai, legalábbis elméletben, de ezek mindegyikének a végén egy Gazprom állomás van, ami minden, csak nem kiszámítható, nem biztonságos. Tehát ez a földgázvezetékekkel kapcsolatos megállapodás Magyarország számára kitűnő lehetőségeket biztosít, Románia számára a tranzitdíj jelent majd bevételt, illetve az is szerepet játszik, hogy a háború utáni, vélhetően erősen csökkentett orosz jelenléttel bíró európai energiapiacon hubként jelenik majd meg az ország.

Szóval, ez kérem, hatalmas stratégiai potenciállal bíró lépés mindkét ország számára, dicsértessék, hogy felismerték végre, nagyjából valami hasonlóról beszéltünk mi is, itt a Nethuszáron már tavaly áprilisban, amikor jeleztük, hogy komoly feszkló van az ukránok és az oroszok között, illetve a hidegháborús hangulat erősödik és állandósul (azóta ugye ez forró háborúvá vált!), ekkor pedig pont azt mondtuk, hogy ebben a helyzetben az egyetlen OKOS lépés egy román-magyar szövetség.

Olvasd el itt, mit írtunk tavaly, és gondolj arra a sok idióta kommentelőre, akiknek csak annyit tudott akkor kitermelni az agya, hogy „bocskorosok” és azt, hogy „hülyeség”. Segítek: ők ma a putyinisták!

Idézet akkori cikkünkből:

„Az okos lépés: egy román-magyar szövetség

Adott egy helyzet, amit nem mi, azaz sem a románok, sem a magyarok nem akartak, de mégis lett, és ez az ukrán-orosz feszkó. Adott az a helyzet, amikor a két nagy tömb – Oroszország és a Nyugat (Amerika, NATO-tagállamok, Nyugat-Európa) között annyira kiéleződik a szitu, hogy a szokásos diplomáciai csatornák befagynak, a kommunikáció a hidegháborús szintre esik vissza – azt hiszem egyébként, hogy már bőven itt tartunk.

Viszont: ebben a helyzetben mindkét félnek érdeke, hogy valamennyire azért kommunikáljon a másikkal, és ebben a geokommunikációs játékban Románia és Magyarország könnyen lehetnek egymás szövetségesei.”

De nézzük csak a tervezett kapacitásbővítést számokban:

„ezen az interkonnektoron keresztül Romániába idén több mint 600 millió köbméter földgázt szállítottak, fordítva pedig több mint 300 millió köbmétert. Előbbi irányba az éves kapacitás jelenleg 2,6 milliárd köbméter, a másik irányból pedig ezt a jelenlegi 1,7 milliárdról előbb 2,5 milliárdra, majd 3 milliárdra fogják emelni.”

idéztem az MTI-t.

Magyarán: Magyarország szinte a duplájára akarja emelni a Románia felül érkező földgázvezeték kapacitását, ami több mint jelentős manőver – nem azt mondom, hogy ezzel szűnne meg az ország oroszfüggősége, de több mint jelentősen lecsökkenne: Magyarország éves gázfogyasztása nagyjából tízmilliárd köbméterre tehető, a hárommilliárd ennek már majdnem egyharmada, plusz a saját kitermelés, plusz a horvát kikötőkön át érkező LNG, szóval, egy jó tervezéssel, és annak betartásával és betartatásával (!!!) Magyarország akár 50% alá is le tudja vinni az orosz gáz arányát, akár pár éven belül.

És hogy mi zavarhat bele a román-magyar idillbe?

„Aurescu a közelgő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra hivatkozva – ahova Orbán Viktor miniszterelnököt és a magyar kormányzat számos tagját várják – kiemelte: fontos, hogy a két ország tisztségviselőinek látogatásai és nyilvános megszólalásai összhangban legyenek a magyar-román alapszerződés és a stratégiai partnerség szellemével.”

idéztem ismét az MTI-t, és ebből már látszik, hogy a román-magyar kapcsolatok merész és nagyléptékű javulásáról számolhatunk be ma, ez könnyen illúzióvá válhat, bár azzal Aurescu is adós maradt, hogy mit tartanának ők provokációnak, de vélhetően az orosz vonal erősítése, hagymázas álmokat kergető székelyek orosz zászlóval a tusnádi táborban nem az lesz, amiért a román politika lelkesedni fog – és ezzel nem azt mondom, hogy a magyar politika, esetleg a tábor szervezői erre készülnének, hanem azt, hogy provokáció nagy valószínűség szerint lesz, ugyanis van egy szereplő ebben az egész képletben, akit kurvára zavarna a román-magyar kapcsolatok javulása, ők pedig az oroszok. Az úzvölgyi temetőrablásban is nyakig benne voltak, a tusványosi tábor pedig kiemelten jó terep egy kis FSZB-s manőverre.

Összegezve: ezek ma jó hírek. Háborús időkben különösen jó hírek, hogy ez a két szomszédos állam nem akar most egymással feszkózni, de még békeidőben is örülünk ezeknek, annak pedig különösen, hogy a jelek szerint valamelyik állam külügyminisztériumában nemcsak olvassák, hanem el is gondolkoznak azon, amit a Nethuszár írni szokott nem kevés jóslási szándékkal.

Ghonzó

(Nethuszár)