Tényleg rabszolgák leszünk a készpénz-korlátozás miatt?

Olvasom a közösségi médiában, hol máshol, mint Isten eme nagy állatkertjében? –, hogy aszongya, a kormány korlátozza a készpénz használatát, ezzel pedig az a célja, hogy rabszolgasorsba taszítson mindannyiunkat. Fülem botját sem mozgatnám a népdebilizmus eme újabb megnyilvánulása után, a magyar antivaxerizmus és muszkafacszopás után semmin sem lepődök meg, azonban a legkisebb erdélyi magyar párt szintén úgy gondolta, hogy, ha már hülyülnek a népek, akkor ő maga is húzzon ebből hasznot, és hülyítse őket még tovább, hátha majd lesz plusz néhány szavazat. Nem lesz, de ezt úgy sem hiszik, viszont akkor tisztázzuk, hogy mitől is akadt ki a csőcselék, és miért nincs igaza, ahogy sosem szokott lenni, no meg azt is, hogy miben genyó a kormányzat.

Eleve, a készpénz használatának korlátozása nem is helyes kifejezés, hogy rögtön az elején nyissunk, hanem inkább annak szabályozása zajlik, nem is annyira az egyszerű kisemberek – v.ö.: rabszolgák –, hanem az üzleti élet, a cégek esetében. Az intézkedés célja pedig végtelenül egyszerű és nem is kell egyebet belelátni: az államkassza rendbetétele az adózási fegyelem erősítésén keresztül. Kicsit hasonló ez a lépés ahhoz, amikor minden bolti kasszát bekötöttek az ANAF-hoz.

A helyzet az, hogy a vásárlások tekintélyes része NEM készpénzben történik, így az, ebből keletkező összeg az adóhatóság előtt rejtve, vagy részben rejtve marad. Nem a nagy bevásárlóközpontokra vagy a vendéglőkre gondolok itt elsősorban, nem is a nagyvárosok üzleteire, hanem a vidéki kisvárosok, falvak boltjaira, bodégáira.

Azokra a helyekre gondolok, ahol az ANAF ellenőrein kívül csak a madár nem jár, azokra a kocsmákra, ahova az emberek zöme esténként kimegy bedobni egy sört meg egy pár felest. Az alkoholtermékeken 19 százalékos az ÁFA (TVA) így aztán nem nehéz kiszámolni, hogy egy ilyen bodéga napi ezer lejes bevétel után 190 lejt „spórolhat” meg az államkassza rovására – természetesen akkor, ha nem üti be a kasszába.

Viszont, és itt jön a készpénz-korlátozás csele, ha nem üti be a kasszába, akkor azt a készpénzt nem használhatja többet a cég fejlesztésére, fenntartására. Abból a pénzből nem vehet árút, nem fizethet ki cégének szolgáltatást nyújtó másik céget stb. Zsebre teheti, de előbb-utóbb, és inkább előbb feltűnik majd a számítógépes rendszerekre gyors ütemmódba átálló adóellenőröknek, hogy gyakorlatilag nulla bevételből működik az üzlet, van eladó termék, ki lett fizetve a villanyszámla, szóval a simlisség nyilvánvaló válik. Elvileg ezen trükkök százainak elkerülését szolgálná a készpénzhasználat szabályozása.

ELVILEG!

A gond nem azzal van, hogy rabszolgákká tesznek minket, ez a narratíva rémesen hasonlít arra, amikor az oltásellenesek azzal riogattak, hogy csippet kapunk felkarunkba, aztán majd jól meglátjuk – azóta is várom az ingyen wi-fi-t, nem jön, nem kapcsol.

Nem kell Jancsi bácsinak bankkártyát csinálnia a transzinál, ha este sört akar inni a bodégában, hanem a bodéga tulajdonosának kell majd elvinne a bankba a bevételét, ahol beteszi a céges számlájára – ennyi a történet, end of story, aki nem érti, annak többet magyarázni nem kell, mert felesleges.

Az árnyoldal

A történetnek van egy árnyoldala, nem is annyira gyakorlati, mind inkább morális: miért van az, hogy az állam, amely nem képes begyűjteni az adókat, nem képes az adócsalókat kiszűrni úgy oldja meg ezt a helyzetet (az EU-s országok közül arányaiban Románia a tudja begyűjteni a legkevesebb áfát!), hogy egyformán büntet mindenkit? Persze, ha a készpénzhasználat szabályozását büntetésnek vesszük.

Ráadásul semmi garanciánk nincs arra, hogy az így keletkező bevételt az állam majd jó és hasznos, a cégeket segítő, gazdaságot élénkítő kiadásokra költi majd. Egyelőre annyi történt, hogy izomból megemelték a minimálbért – a csőcselék ilyenkor szokott ujjongani, nesze neked kisvállalkozó, termeld ki a költségét –, jövőre pedig dupla nyugdíj emelés jön, mert szavazatokat kell vásárolni, a csőcselék persze ujjong – hogy ennek a két intézkedésnek önmagában is inflációfelhajtó hatása van, hogy ez a két intézkedés önmagában elég ahhoz, hogy padlóra küldjön több kis céget, nos, ezzel a csőcselék – és a csőcseléket kiszolgáló legkisebb magyar párt – már nem foglalkozik. Minek?

Akkor rabszolgák leszünk?

A rabszolgaságot nem az teszi, hogy készpénzt használsz, vagy bankkártyát. Rabszolga azért leszel, pontosabban már az vagy, mert idióta, szavazatéhes, a lúzerségen kívül mindeddig mást fel nem mutató pártok közösségi médiás posztereinek hiszel. Ez rabszolgaság, annak is a legsúlyosabb formája: mentális rabszolgaság.

A valóság ezzel szemben az, hogy ezzel az intézkedéssel az állam a 24. órában próbálja rendbe szedni magát, ami egyébként a te érdeked is, de ahelyett, hogy azzal foglalkoznál, hogy az így keletkező többletbevételt mire költi az állam, te inkább blődségeket posztolsz és osztasz tovább a közösségi médiában.

Na, így lettél máris rabszolga, de megnyugtatlak, van ennél rosszabb is: például a néphülyítés ellen ható cikkek írása, miközben tudod, hogy az égvilágon semmi értelme nincsen.

Örsh

(Nethuszár)