Hogyan szerzett román szavazatokat az RMDSZ? Elmagyarázzuk!
2024. 06. 18. 19:20:57
Hogyan szerezhetett romáén szavazatokat az RMDSZ, és ez miért nem baj, pontosabban: miért nincs ebben semmi extra fineszesség?
Feleim, Erdélyben és azon is túl! Szokássá vált tájainkon, hogy minden választás után azon merengünk: miként szerezhetett szavazatokat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a Kárpátokon túli román területekről, olyan romáén vidékekről, ahol még a népszámlálás adatai szerint sem élnek magyarok, vagy, ha mégis, akkor csak alig pár tucatnyian.
Mielőtt elszaporodnának a különböző konteós teóriák, a Nethuszár tiszta vizet önt a pohárba, és elmondja nektek, hogy igen, ezt meg lehet csinálni egy kampányban, és nincs is benne semmi extra, semmi különleges, mi több – az RMDSZ hülye lenne, ha nem élne ezzel a kínálkozó lehetőséggel.
De mi is ez a lehetőség?
Az RMDSZ, lévén parlamenti párt, az ország összes szavazókörzetében állíthat szavazóbiztosokat, így a Kárpátokon túli helyszíneken is. A kérdés persze az, honnan kerülnek ezek a szavazóbiztosok, ám ez sem jelent megoldhatatlan feladatot, főként nem egy 30 éve folyamatos parlamenti jelenléttel – és emiatt azért jelentős országos kapcsolati tőkével rendelkező – párt esetében.
Történet saját tapasztalatomból: amikor kampányt vezettem egy erdélyi megyében (12 évvel ezelőtt!), akkor ugyanezzel a lehetőséggel én is szembesültem: így hát kollégámmal autóba vágtuk magunkat, és lejártuk a megyét. Olyan helyeken is találtunk szavazóbiztosokat az egyik kis magyar pártnak, ahol magyarok egyáltalán nem élnek, és még csak nem is volt nehéz dolgunk. Tetszőleges faluban bementünk a kocsmába, megkérdeztük a tulajt, hogy tud-e ajánlani valakit, aki értelmes, nem iszákos és szavazóbiztos lenne a vasárnapi választáson. Ezen tapasztalatom alapján mondom: nemcsak, hogy nem nehéz ilyen személyt találni, hanem az a lehetetlen, hogy NE találjál.
Felvettük a kapcsolatot az illetővel, elmondtuk neki, hogy melyik párttól vagyunk, hogy jogunk és lehetőségünk van szavazóbiztost állítani a falujában, de nem ismerünk senkit, így kellene egy-két ember, attól függően, hogy hány szavazókör van a településen. Nincs olyan, aki visszautasítana, hisz mindenki tudja, hogy ezt elég jól megfizeti az állam bácsi – ami azt is jelenti, hogy mindez nem a párt anyagi terhére történik.
A lényeg: azt nem mondhatod – legalábbis elvileg! –, hogy a szavazóbiztos majd szavazzon rád. A román törvények szerint még egy öngyújtót sem adhatsz a kampány során a szavazónak, hogy ne kerüljünk abba a helyzetbe, amikor anyagi előnyökért szavaz valaki. De kérdem én: kell-e mondani bármit is az illető szavazóbiztosnak, akinek épp most ajánlottál fel egy több száz lejes bevételt egy napi munkáért
Aligha – és igen, a román átlagember ennyire hálás, sok esetben nemcsak ő maga, hanem családtagjai is leszavaznak arra a listára, amely párt őket a szavazókörbe delegálta. Történetemnél maradva: zsákfaluban, ahol magyar sem él, kettő szavazóbiztost szereztünk, és öt szavazatot kaptunk, és nem ez az egyetlen példám!
És van egy másik indok is, amiért leszavaz az őt delegáló magyar párt listájára: lesz még választás, és tudja, ha az ő szavazókörében megjelenik az az egy, két, három pecsét az RMDSZ neve mellett, akkor a következő választásnál is számíthat arra, hogy felhívják. És miért ne történne így?
Hogyan bővítette az RMDSZ ezt a hálózatot 2024-re?
Még továbbá: az RMDSZ kampánystábjából az a személy, akinek ez a feladata, miért is ne hívhatná fel a korábbi (2019-es) szavazóbiztosokat, és miért ne kérdezhetné meg, hogy tud-e még valakit, mert van még három szavazókör a faluban, ahova nincs emberük. Még az sem kizárt, hogy a kampánystábban ezzel a feladattal megbízott személy ugyanaz, aki ezt már 2019-ben is intézte – így már van személyes ismeretség, van valami közös múlt, sokkal könnyebben megy minden.
És miért ne lenne így? Az okos pártok megtartják a kampányban fontosabb szerepet, lényeges munkát végző embereiket, nem cserélgetik őket – ezért is lesznek állandó szereplői a politikai térnek, szemben az elnököt, elnökséget, kampánystábot és még a pártirodai lakatot is évente lecserélő kispártokkal.
Gyakorlatilag száz százalékos biztonsággal zárom ki annak a lehetőségét, hogy egy olténiai, Dolj-megyei stb. faluban vagy városban egy ilyen kérdésre elutasító választ kapna. Persze, a kampánystábnak ezt a munkát el is kell végeznie (hahó, kispártok! MUNKA – tetszik értetni?): sok-sok telefonálás, sok-sok beszélgetés, jól kell tudni románul és észnél kell lenni, hiszen egy dolgot sosem mondhatsz (főleg nem telefonban!), soha nem ejtheted ki a szádon, hogy cserébe azt várod, hogy az RMDSZ-re szavazzanak. Viszont erre nem is igazán van szükség, ahogy azt fentebb már vázoltam.
Az RMDSZ-nek mindez, amit eddig elmondtam, nem kerül pénzbe, maximum a telefonálási költségek, (5 euróért korlátlan belföldi hívások), a szükséges papírok kitöltése – amit az erdélyi megyékben saját embereidnek amúgy is kitöltesz, séma szerint mennek a dolgok, nem lehetetlen feladat, esetleg a túlórát kell kifizetni a kampánystábban dolgozó kollégáknak, költségként merülhet fel a gyorspostai szolgáltatás, amivel Dolj megyébe leküldöd a szükséges papírokat a szavazóbiztosoknak (ha van ilyenre szükség, bár erre is vannak épkézláb megoldások a digitális világban) és vannak szavazóbiztosaid az ország majdnem minden pontján.
Csak a munka számít!
A Transtelex portálon ma Cseke Péter írt az RMDSZ Kárpátokon túli meneteléséről, kérdéseket címezve Csoma Botond felé – mivel a magyar közéletben egymás vérének szívása elengedhetetlenen kellék, szeretném már most leszögezni: a fentiek és az alábbiak nem Cseke Péter és nem a Transtelex ellenében íródtak, az cikket jónak tartom, helyénvalónak, ezt kell tennie egy újságnak.
Cseke Péter számításai szerint nagyjából 9.850 szavazókörzet van Kárpátokon túli megyékben, innen pedig több mint 35 ezer szavazat érkezett az RMDSZ EP-listájára, ami 25 százalékkal több mint 2019-ben, bár itt érdemes hozzátenni, hogy idén valamivel kevesebb szavazókört alakítottak ki (kb. 18.589 körül), mint öt évvel ezelőtt (kb. 18.730). Maradva Cseke uram adatainál, a történet úgy néz ki, hogy a Kárpátokon túli, az említett 9.850 szavazókörzetből érkezett 35.147 szavazat annyit jelent, hogy körzetenként nagyjából 3,5 választópolgár ütötte a pecsétet a tulipánra. Abban igaza van Cseke Péternek, hogy ez több mint a 2019-ben román körzetekből összeszedett RMDSZ-es szavazatok száma, azt pedig már én tartom szükségesnek hozzátenni, hogy ez messze nincs még kimaxolva, így aztán a parlamenti választásokon, vagy az öt év múlva tartandó EP-választásokon ismét szembesülünk majd ezzel a kérdéssel, nagy valószínűséggel akkor már elérik a 4-4,5-5 szavazat/szavazókör arányt, ami az ilyen jellegű szavazatmaximalizáló munkának nagyjából a végét is jelenti – ennél többet már nem lehet kihozni ebből.
A BEC adatait elemezve azt is hozzátenném, hogy az összes szavazókör mindössze 12 százalékában nem volt RMDSZ-es delegált – innen is látszik, hogy a Szövetség kampánystábjában valaki érezte az ebben rejlő potenciált és rendesen ráfeküdtek a munkára. Mert, mondjon bárki bármit is, sikeres kampányt innováció, beletett munka és aprólékos, idegőrlő, de szisztematikus feladat-végrehajtás nélkül nem lehet csinálni.
Ami szintén érdeklődésre tarthat számot, és a magamfajta kampányérdeklődőknek izgalmas kérdés lehet, az a külföldi szavazatok kérdése: itt, be kell látni, az RMDSZ-nek még nagyon komoly tartalékai vannak, amelyeket idén sem tudott kihasználni. Magyarországon HAT szavazókör állt fel, kettő a budapesti román nagykövetségen, kettő a román kulturális intézet épületében, egy a szegedi és egy a gyulai román konzulátuson. Ebből a hat szavazókörből összesen 347 szavazat érkezett az RMDSZ-re, és a diaszpórában összesen is csak 2.186 szavazatot szereztek.
Nem lepődnék meg, ha öt év múlva azon cikkeznénk Cseke Péterrel együtt, hogy miként szerzett szavazat-ezreket Magyarországról és a többi külföldi szavazókörzetből az RMDSZ…
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
