Megszólalt a kivitelező cég vezetője, csak több kérdés maradt utána

A Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál történt tragédia után az Antena3 hírtelevízió interjúvolta meg a kivitelező cég ügyvezetőjét, tulajdonosát. A videó már körbement az erdélyi magyar médiában, ahol többen is hozzáfűzték, hogy a kivitelező cég vezetője, László Szilveszter Sándor nem tud jól románul, egész egyszerűen nem érti a neki feltett kérdéseket.

A megértés témaköre azért fontos, mert egy apró, de elképesztően lényeges momentumra világítHAT rá – a feltételes módra külön felhívnám az olvasók figyelmét.

Nézzük csak meg a videót, ha kell többször is:

Nos, két különböző riporter kétszer teszi fel a kérdést: tudott-e arról a cégvezető, hogy gyerekek vannak az iskolában?

László Szilveszter Sándor nem tudott arról, hogy gyerekek vannak az épületben – és ez a válasza egy olyan kérdésre született, amit, ha elsőre nem is tisztán, de második rákérdezésre már megértett, hiszen a kérdés gondolatmenetét követve mondja el azt is, hogy ő, illetve a cég munkatársai nem is jártak bent az épületben, de kitettek egy táblát is, hogy oda tilos bemenni.

Miért lényeges ez a momentum?

Induljunk el az alapoktól: a cégvezető vagy hazudik, vagy nem. Vagy tudta, hogy vannak gyerekek az iskolában, vagy nem tudta.

Amennyiben tudta, de most hazudna a kameráknak, akkor adódik a kérdés: miért tette ki a táblát, hogy tilos bemenni az épületbe? Ha valaki kitesz egy ilyen táblát, akkor annak oka van, jelen esetben a gyerekek, illetve az ott bent tartózkodók testi épsége stb. lehet az oka.

Magyarán: ha a történet úgy esett volna, hogy az ügyvezető tudja, hogy ott gyerekek vannak, tudja, hogy az épületbe nem szabad bemenni, ezért ki is teszi az ezt tiltó táblát, majd leszarja, hogy ki van bent és nekiáll exkavátorral kiásni a sáncot az épület fala mentén, annak teljes hosszában, akkor a nemtörődömség esete áll fent.

Csakhogy!

Amennyiben kikerült oda figyelmeztető tábla, hogy tilos bemenni az épületbe, akkor – legalábbis az elemi logika alapján – arról az intézmény fenntartója, tulajdonosa, azaz a Polgármesteri Hivatal, illetve a katolikus egyház illetékes képviselője is tudott volna.

Ugyanis: hogy néz ki az, hogy a kivitelező cég elhelyezi a bejárást tiltó táblát, de a bentlakásban, az egész gimnáziumban ez senkinek sem tűnik fel, így hát hagyják a gyerekeket visszamenni a később összedőlt épületbe?

Az egész történet így, ebben a formában nem túl logikus, illetve egy magyarázat lehetséges: az illetékesek nem törődtek azzal, hogy milyen biztonsági előírásoknak kell megfelelniük a munkálatok ideje alatt.

Nézzük a második variációt:

a cégvezető igazat mond, és úgy tudta, hogy az épületben nem tartózkodnak gyerekek – ráadásul, mint mondja ő, az épületben nem is jártak (erről később még ejtek pár szót!)

Miért tudta, tudhatta úgy a cégvezető, hogy az épületben nincsenek tanulók? Lévén, hogy saját bevallása szerint be sem ment oda, így csak az a lehetőség marad, hogy valaki az intézményből ezt mondta neki. Ekkor adódik a kérdés: ki volt ez a személy?

Miért nem tudtak arról a tanárok, nevelők, gondnokok, hogy az épületrészbe nem szabad bemenni, ha volt egyáltalán ilyen tiltás? Ha nem volt, akkor, feltételezve, hogy a cégvezető igazat mond, milyen alapon gondolta ő, hogy üres az épület?

Kicsit kitérnék arra is, hogy maguk a munkások nem mentek be az épületbe, illetve a cégvezető sem. Lefordítom magyarra: úgy ástak egy sáncot az épület alapját elérő mélységig, hogy be sem mentek megnézni, hogy belülről mi a helyzet?

És tudjuk: a diákok szóltak már korábban is – mozog az épület, repedeznek a falak!

A kérdés tehát marad:

hogy történhetett meg egy ilyen tragédia?

(Nethuszár)