VIDEÓ: Marosvásárhely: 20 év után ugyanott?

A 2020. őszi önkormányzati választások után egy emberként ugrott talpra Erdély magyarsága: a legnagyobb lélekszámú magyar közösségnek otthont adó Marosvásárhelyen húsz év után ismét magyar polgármester ülhetett a székbe. Soós Zoltán akkor az ígérte, hogy minden más lesz, mint azt a Dorin Florea által irányított és végletekig korrupt adminisztráció tette. Vajon így lett?

Az egykori ígéreteket nem véletlenül emlegetjük, a Romániában talán egyik legnépszerűbbnek számító oknyomozó és tényfeltáró újságírócsapat, a Recorder is innen indítja legújabb riportját, amelynek – sajnos! – Marosvásárhely, annak polgármesteri hivatala és a törvénytelen, politikai alapon történő kinevezések a fő témája.

Fene sem tudja, hogy Alex Nedea

és csapata kitől és hogyan kapja meg a riportban szereplő hangfelvételeket, de tény, ami tény: Soós Zoltán legalább két tanácsadója, Marius Libeg és Ionela Ciotlaus érintett az ügyben, nyomást gyakorolnak egy harmadik személyre, Andrea Morarura, hogy juttassa munkahelyhez a szívüknek kedves Bardosi kollégát.

Nem egyszerű történet: azért sem egyszerű, mert 20 évnyi Dorin Florea után az érkező, főként fiatalokból, és még több esetben az adminisztrációban járatlan emberekből álló Soós-adminisztráció elképesztően hatalmasra duzzasztott állományt kellett átvegyen, annak minden nyűgével és bajával együtt, így aztán előre kijelölt pályán mozognak, akár tetszik ez nekik, nekünk, akár nem. Akár beismerik ezt ők maguk (legalább saját maguk előtt), akár nem. A politikában pedig az előre kijelölt pályák már csak ilyenek, tele vannak csapdákkal. Erős és határozott, valamint okos vezetők kellenének, akik képesek az iránytól eltérő, saját koncepcióra alapozott utat lefektetni és azon haladni, de ennek Marosvásárhelye (és amúgy Eredély magyarsága) híján van.

Nemcsak Marosvásárhely:

a magyar középvezetői, köztisztviselői réteg egész egyszerűen eltűnt. Aki ért hozzá, az elment Nyugatra, vagy elhelyezkedett a magánszférában, ahol sokszor egyébként kevesebbet keres, mint a közszférában, de összehasonlíthatatlanul nyugodtabb körülmények között élheti életét. Akik maradtak, mint szóba jöhető lehetőség, hát, ők nem a legélesebb kés a fiókban, mert hiába vagy jó szakember a privát szférában, a saját területeden, az adminisztráció nagyon más pálya, különösen Romániában. Ha be is kerülnének tehetséges, hozzáértő emberek, ők is fejvesztve menekülnének, mert – és itt jön a másik probléma – a riportból is jól kivehető kontraszelekció miatt annyi hülye kerül fontos beosztásokba, hogy egy hozzáértő ember nem tudja akaratát keresztülvinni pont a kontraproduktív idióták miatt, akik pozícióféltésből nem engedik „felnőni” azokat, akiket illene. Így ragad be Marosvásárhely a középszerűségbe, így ragad be egész Románia a doszárok és plikkek csúsztatásába, a virágnyelven elhadart telefonbeszélgetésekbe, a soha el nem végzett feladatokba, amelynek vége csakis a lecsúszás, középszerűség, elvándorlás erősödése, elbutulás, társadalmi agresszió…

Szomorúan adjuk hát közre, hogy Marosvásárhely nemcsak főszereplő lett a hírek világában, hanem ismét, már-már szokottnak is nevezhető módon, ország-világ megint negatív kontextusban hall róla.

Alább a teljes riport:

(Nethuszár)

Nethuszár