A CCR döntést halasztott – így jutottunk idáig

Az Alkotmánybíróság (CCR) mai ülésén elhalasztotta a választások első fordulójának érvénytelenítésére vonatkozó döntését december 2., hétfőre. Tehát a parlamenti választások után ülnek majd össze ismét az alkotmánybírák, hogy megvitassák Cristian Terhes érvénytelenítésre vonatkozó óvását, illetve a Központi Választási Irodának addigra be kell fejeznie a szavaztok újraszámolását és ismételt ellenőrzését, ami a lehetetlenséggel határos feladat, ráadásul a szavazóbiztosoknak vasárnap is helyt kell állniuk, akkor ugyanis parlamenti választásokat tartanak.

Toni Grebla, az Állandó Választási Hatóság (AEP) elnöke szerint, amennyiben érvénytelenítik az elnökválasztás első fordulóját, akkor azok megismétlésére a következő időpontokban kerülhetne sor: december 15. első forduló, december 29. második forduló. Itt tartunk most.

És nézzük, hogyan jutottunk idáig:

A vasárnap tartott elnökválasztás komoly politikai matek előzte meg a hatalmon levő két párt, a PSD és a PNL részéről. Tavasszal sikeresen összevonták a helyhatósági és az európarlamenti választásokat, a két kormánypárt pedig közös listán indult, minden rózsaszínűnek látszott, a román centrális erőtér megszületése elkerülhetetlennek látszott. Bár ekkor még alig kommunikáltak a nyilvánosság előtt arról, hogy mi legyen az elnök, illetve a parlamenti választások időpontjával, arról azért mindkét párt vezetője szót ejtett, hogy az összevonás ebben az esetben is lehetséges.

Aztán a két párt vezetője, Marcel Ciolacu PSD-elnök és hivatalban levő miniszterelnök, illetve Nicolae Ciucă PNL-elnök között valamiért összement a tej, dacára annak, hogy együtt kormányoztak és kormányoznak a mai napig, hiába jelentette be Ciucă, hogy többet soha nem közösködnek a PSD-vel, a kormányból azért nem vonultak ki, ami szintén hozzájárult a politikai osztállyal szemben érzett általános undorhoz, de ez már ősszel történt, most vissza az európarlamenti választásig.

Szóval, rózsaszínűnek látszott minden, aztán a PNL valamiért felrúgta az egyezséget. Márha volt egyezség, mert erről ugye Ciolacu csak akkor kezdett el a nagy nyilvánosság előtt beszélni, amikor már felrúgódott. Ez a deal úgy nézett volna ki, hogy ősszel, szeptemberben megtartják a parlamenti, majd decemberben az elnökválasztásokat, vagy fordítva, a fene sem emlékszik már, annyi variáció futott akkoriban a sajtóban és a politikai szereplők sokat beszelő, de keveset mondó sajtótájékoztatóin, de arra világosan emlékszem, hogy Ciucă PNL-je egy adott ponton a koalíció felbontásával is fenyegette a PSD-t és Ciolacut, ha nem úgy alakulnak a választások időpontjai, ahogy nekik az jó lenne.

Valahogy ebből született meg

aztán a jelenlegi időpont, amikor egymást követő három hétvégén választunk elnököt és parlamentet, a parlamentit pedig az elnökválasztások két fordulója közé iktatták be.

Mivel az időpontokról szóló alkudozás hetekig, hónapokig húzódott, a sajtó pedig napirenden tartotta az ügyet, ami a politikának is megfelelt, mert addig sem a rekordméretű államháztartási hiányról kellett beszéljenek, addig a nép szép csendben megjegyezte magának, hogy „ezek” megint egymás között osztják le a pozíciókat. Sokat nem is tévedtek, mindkét párthoz közel álló források, a román politikai elemzők és a román sajtó komolyan vehető része többször is írt arról, hogy a cél az lenne: az elnökválasztások második fordulójába Ciolacu és Simion kerüljön, ekkor a PSD visszanyerhetné az évtizedek óta vágyott államelnöki széket, míg a liberálisok gondolom kormányra kerülnek, vagy ki tudja, hogyan osztották tovább a képzeletbeli tortát. Mindenesetre Simion kiszorítása volt a nyilvánosság felé sejtetett, de egyértelműen soha nem kommunikált indok.

Erre jött rá aztán Diana Sosoaca kizárása az elnökjelölti versenyből. Egy unalmasnak tűnő októberi szürke délutánon a CCR úgy döntött, hogy Sosoaca nem indulhat az elnökválasztáson. Mindezt úgy, hogy komolyan vehető indoklást nem mellékelt az Alkotmánybíróság, ami óriási hibának bizonyult. Ha akkor egyértelműen közlik, hogy az ok nem egyéb, mint nemzetbiztonsági kockázat, ami Sosoaca esetében egyébként valós, akkor az összes többi dák patrióta induló is behúzta volna a féket – vagy nem, de ezt már sosem tudjuk meg.

Tény:

a CCR döntése egyrészt értetlenséget, másrészt felháborodást váltott ki a szélesebb néprétegek körében, ehhez társult az államfő, aki ilyen pillanatokban alkotmányos kötelességének megfelelően a nép és a politikai osztály között kéne közvetítsen, szóval, ehhez társult Iohannis némasága.

Az a Klaus varrta be saját száját, akinek elnöksége utáni pozíciójáért a román állam csúcsszervei is lobbiztak. Emlékszünk még, amikor NATO főtitkár akart lenni a lelkem? Aztán egy washingtoni találkozón lelombozták igényeit, de hülyeségei miatt engesztelésképpen Romániának át kellett adnia egy Patriotot Ukrajnának. Amivel nem lett volna különösebb probléma, ha lett volna nekünk több is, de abban az időben talán három volt Romániában, és ezek közüle egyik sem állt még készenlétben. Végül a Patriot elment az ukránoknak, nekünk pedig valamikor jövő év végére lesz készenlétben álló és bevethető légvédelmi rendszerünk. A bukaresti folyosókon terjengő politikai pletykák szerint egy CSAT ülésen a védelmi ipar szereplői neki is estek Iohannisnak, de ekkor már nem volt mit tenni. Mindenesetre a védelmi ipar ezen szereplői vélhetően nem zárták szívükbe Iohannist, akiről ők sokkal jobban láthatták, mennyire igyekszik valami fontos pozíciót kivívni magának, ennek pedig a román államot is alárendeli. Itt történhetett egy szakadás az elnök és emberei között, ami a későbbiekre gyakorolt hatást.

Iohannis második ostoba és felháborító húzása:

amikor már Nicolae Ciucă javában elnökjelöltösködött, a Klaus zsebpártjaként fungáló PNL előállt azzal az ötlettel, hogy Klaus Werner Iohannis, mint független jelölt indulhasson a PNL szenátori listáján – erre most hagyok időt.

Románia államfője úgy akart választásokon indulni, hogy elnöki mandátuma még javában tartana. Az alkotmány előírásai szerint pártoktól független államfő a PNL színeiben akart indulni.

Ez óriáséi felháborodást keltett, még a liberálisok táborában is többen kikeltek az ötlet ellen, így aztán elvetették, Iohannis duzzogva közölte, hogy neki nem is kell a szenátori szék, de ekkor már késő volt, a nép teljesen meggyőződött arról, hogy őket itt csak átverni akarják a választások címén, és a lapokat már előre leosztották. És akkor elmentek, és megszavazták az első futóbolondot, aki szembejött a TikTokon, csak ne ezek közül kerüljön ki valaki.

Hogy mennyire inkompetens bandáról

van szó, azt jól mutatja mindaz, ami az első forduló óta történt. Az Elnöki Hivatal, azaz Iohannis irodája hétfőn, választásokat követő nap, kiadott egy közleményt, miszerint nincs tudomásuk arról, hogy idegen hatalom beavatkozott volna a választásokba. Csütörtökön már arról beszélt a Iohannis vezénylete alatt működő CSAT, hogy kibertámadások történtek, és a TikTok nem tartotta be a választási szabályokat, miközben a TikTok azt mondta a román hatóságoknak, hogy de, ő betartotta. És nincs senkii letartóztatva, nincs semmilyen kibertámadás példákkal bemutatva, igazolva. A CCR pedig elrendelte a szavazatok újraszámolását és – figyelem! – ismételt ellenőrzését. Kilencmilliónál is több szavazólapot kell újra megszámolni, illetve érvényességüket ismételten ellenőrizni úgy, hogy a pártok, civil szervezetek megfigyelőit nem engedik oda. Itt tartunk most, vasárnap pedig parlamenti választások lesznek, a legutóbbi felmérések szerint pedig a magyarellenes AUR mára a legerősebb párt lett Romániában.

Vasárnap menjetek szavazni!

-örsh-

(Nethuszár)