A forradalom szellemisége – ezen a napon szabadították ki Táncsics Mihályt

Március 15. van. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez a nap egybeforrott a magyar öntudattal. Aki önmagát magyarként határozza meg bárhol e világon, annak az államalapítás mellett, az 1848-49 es forradalom és szabadságharc jelenti az önmeghatározásunk etalonját, vagyis a szabadság iránti feltétlen szeretetet, áldozatkészséget és a hozzá tartozó reményeket, hitet. 

A forradalom szellemiségének szerves része, és nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy ezen a jeles napon szabadította ki a forradalmi tömeg és a pesti ifjúság Táncsics Mihályt budai börtönéből. A Habsburg-birodalom szerves részét képezte a központosítás erőteljes alkalmazása és a cenzúra. Tudták azt, hogy egy elnyomásra épülő államapparátusban a szavak ereje felbecsülhetetlen, és akár egy szikra is lehet az elégedetlenség puskaporos hordóján. A cenzúra áldozatává váló Táncsics Mihály író, újságíró és politikus jelképévé vált a pesti forradalomnak, de az utókor szellemisége is úgy tekint rá, mint a szabad sajtó egyik szimbólumára. A 12 pontban sem volt véletlenül első helyen a ,,kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”. Ennek rendje és módja szerint a forradalmi ifjúság megrohanta a budai börtönt és kiszabadította Táncsics Mihályt, akit hintóra ültettek, viszont lovak helyett hívei húzták azt. Emlékezzünk ezen a napon a forradalom mellett a magyar sajtó szabadságára is.

,,…mindig és mindenütt maguk a polgárok, és pedig a vagyontalan munkások oltalmazták a szabadságot, vagy szerezték vissza, ha az már elveszett vala…” – Táncsis Mihály

Dantés

(Nethuszár)

Nethuszár