A megvakult és benácult Európa

Sokáig gondolkoztam azon, hogy miért nem értik meg egyes nyugati újságírók és politikusok azt, ahogy Izrael próbálja önmagát védeni. Miközben a Nyugat haladár baloldala történelmében mély gyökerekkel bíró antiszemitizmusát leplezendő nem vitatja a zsidó állam önvédelemhez való jogát, addig annak mindenféle gyakorlata ellen lázong. Végül csak egy magyarázatot találtam: ezek az emberek sosem voltak katonák, semmiféle katonai-harcászati kiképzésben nem részesültek és soha, semmiféle harcászati szimulációs programon nem vettek részt. Így aztán létezésük kerigmája a butaság maradt, ehhez nyúlnak segítségül, ha cikket kell írjanak.

A totális nyugati infantilizmus legújabb bizonyítékát maga Josep Borrell, az Unió általam sokat – és jogosan! – bírált külügyminisztere szállította, aki Maria Zaharova orosz háborús bűnössel összhangban durcás közleményt adott ki, amelyben Izraelt hibáztatta a csipogók felrobbantása kapcsán.

A történet röviden:

azért, hogy a Hezbollah terrortámadásait nyugodtan szervezhesse, és ebben a cselekményében mindenféle izraeli lehallgatások (és civileket kímélő megelőző akciók!) ne zavarhassák meg, felfüggesztette a mobiltelefonok használatát, és személyhívókat, mifelénk a kilencvenes évek elején is csak átmenetileg használt úgynevezett pagereket rendelt. A Moszad, a gyártási-szállítási lánc valamely pontján lekapcsolta a mintegy ötezer személyhívót és robbanóanyagot helyezett el bennük. Ezek robbantak fel a minap, a tanítani való titkosszolgálati akció miatt pedig szinte egyszerre háborodott fel Borrel és Zaharova.

Nézzük csak meg alaposabban a sztorit:

a csipogókat a Hezbollah, annak is a katonai szárnya rendelte. Ez a szervezet az Európai Uniói terrorszervezeteinek a listáján is szerepel, így üzletelni velük tilos. Igaz, a Hezbollah sem Hezbollah néven rendeli meg a cuccokat, de ez most mellékes. A csipogóról tudja a Moszad, hogy a terroristákhoz kerülnek, így akcióba kezd. Megtörténik a robbanóanyag beszerelése, a csipogók eljutnak a terroristákhoz, akik a számukra megbízható egyének között osztják szét. Olyanok kapnak, akik a Hezbollah tagjai, vagy valamiféle kapcsolatban állnak velük.

Borrell és Zaharova pedig azért sírnak, mert túl sok „civil” sérült meg. Súlyos sérülést szenvedett például Irán libanoni nagykövete – és senki nem tette fel a kérdést: mit keresett nála a Hezbollah csipogója?

Senki nem tette fel azt a kérdést a nyugati sajtóban, hogy mégis,

mit keresett a sérültek kezében az a személyhívó, amit a Hezbollah terrorszervezet rendelt?

A magyarázat egyszerű: vagy a Hezbollah tagja, valamilyen kapcsolatban áll velük, valamiféle szolgáltatást nyújt nekik (például orvosit, ezért sérülhettetek meg olyan orvosok, ügyvédek stb. akik látszólag civilek), vagy a robbantás pillanatában közel álltak a Hezbollah aktivistájához.

Más magyarázat nincs!

A Hezbollah nem jótékonysági szervezet, nem fogja a szegény civilek körében szétosztani személyhívóit, mert ingyenebédet is csak akkor oszt, ha népszerűségét kell megerősítenie a hívek körében, de ilyen PR-akciókat vezényeltek már le ők fegyverekkel is, lásd Libanon 1948 utáni történelmét.

A nyugati politikai osztály pedig képtelen felfogni, hogy az ellenség nem úgy néz ki, mint a második világháborús dokumentumfilmeken. A Hezbollah terroristái, akárcsak a Hamász aktivistái nem hordanak egyenruhát (kivéve, amikor a nyugati kameráknak kell pózolniuk, de akkor sem biztos), így nem felismerhetőek, nem tudni, mikor támadnak, de a védelem szempontjából ennél is tragikusabb, hogy

sosem lehet tudni ki a támadó!

Volt már arra példa, hogy a gázai határátkelőnél békésen követ dobáló kisgyerekek közül vált ki egy kamasz, aki felrobbantotta magát – hogy csak egyet említsek a nyugati civilizáció számára elképzelhetetlen barbarizmus enciklopédiákat megtöltő példáiból.

És itt ütközik ki a katonai/harcászati képzések hiánya: a katona nem azért van a posztján, hogy mérlegeljen. Amikor feléje tart valaki, ellenséges szándékkal, akkor neki – előbb vagy utóbb – lőnie kell. A szabály egyszerű: sírjon az ő anyja, nem az enyém, gondolja a katona és helyesen gondolja.

Ha a titkosszolgálat megtudja, hogy a Hezbollah személyhívókat akar beszerezni abból a célból, hogy terrorcselekményeihez kapcsolódó kommunikációját még jobban elrejtse, akkor a Moszad lépni fog és nem mérlegel.

Minek is tenné?

A pagerek a Hezbollah terrorszervezetnél kötnek ki, aki tőlük elfogadja, az így járt. Nem fognak minden egyes berobbantóanyagozott pagert lekövetni, hogy vajon az kihez került, már csak azért is mert ez lehetetlen, illetve lebukásukhoz vezetne. Így aztán a Moszad lép, felrobbantja az általa korábban megbuherált személyhívókat. Tanulság? Nem kell a terroristáktól ajándékot elfogadni!

Minden, amit Izrael tesz, ebből a szemszögből értékelendő és értelmezhető: egy civilizált, törvényeken alapuló állam reguláris hadserege küzd egy nemállam (Gáza) egyenruhát sem viselő terroristái ellen.

Amikor rakétacsapás ér egy kórházat, akkor a kórház alatt Hamász katonai bázis található. Izrael nem hülye és nem fog csak úgy vaktában kórházakat lőni, ráadásul tudjuk, hogy a mecsetek, a kórházak és az iskolák jelentik a Hamász legjobb fedőépületeit, mert ezek támadása csak a nagyvilág irántuk érzett részvétét növeli, a palesztin civil áldozatokat ők maguk leszarják, mert minél nagyobb a dráma, annál több olajsejk indítja el az utalást – business as usual számukra, és a Nyugat ezt még mindig nem tanulta meg!

Nem Izrael az!

Nem Izrael az, amely a Hamászt finanszírozza, hanem az Európai Unió, amely annak a biztos tudatában küldi segélyeit Gázába, hogy azokat teljes egészében a terroristák nyúlják le – de hát jóemberkedés és egy kis carlosizmus kipipálva, ugyebár?

Nem Izrael az, ahol tömegek tapsolnak egy kórház lebombázása után, de Izrael az, ahol az ilyen eseteket kivizsgálják, és igen, került már IDF parancsnok börtönbe is ilyen esetek miatt. Olyanról, hogy a Hamász azért kövezett volna meg valakit, mert túl kegyetlennek bizonyult a zsidók ellen elkövetett merénylet során, nos, ilyen esetről nem tudunk, és vélhetően nem is lesz ilyen.

Nem Izrael az, amelynek civil ruhás polgárai örömtáncot járnak az arabok hullái fölött. Már csak azért sem, mert az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kötelekében jelentős számú arab és beduin harcol.

A palesztin civilek voltak azok, akik botokkal ütötték a fesztiválról elhurcolt, megkötözött, magatehetetlen zsidó fiatalokat. A palesztin civilek voltak azok, akik a platóra feldobott zsidó lány hulláját köpködték, botokkal ütötték. Egy katonát sem látunk ezen vadállatok között, látunk viszont sok gyermeket, fiatalkorút.

És akkor azt várja a harcot csak számítógépes játékokból ismerő nyugati politikai osztály, hogy Izrael hadserege tegyen különbséget terrorista és civil között? Igen, azt várja, és Izrael ezt meg is próbálja – melyik hadsereg vezetett még be „kopogtatóbombákat”?

A nyugati baloldali elitnek csúfolt értelmiségi és politikai osztály katonai, harcászati képzések híján, és megfogyatkozott politikai tőkéjét növelendő az emberi jogok védelmét a debilizmusig süllyesztette. Mintha két egyenlő félről beszélnének, mintha nem arról lenne szó, hogy a civilizáció (a zsidó állam) és a barbárok (a radikális iszlám, a Hamász és a Hezbollah, az iráni teokrácia) csapna össze.

Az a civilizáció csap össze, ahol az egyikben megteheted, hogy háború idején is tüntess a hivatalban levő miniszterelnök ellen, a másikban pedig megköveznek, ha nem helyesen viseled a hidzsábot.

Borrell és Zaharova ezek közé tesz egyenlőségjelet, ami csak Borrell esetében elítélendő. Oroszország ugyanis katonai-partneri viszonyt ápol Iránnal, így Zaharova megnyilatkozásai tekinthetőek úgy is, sőt, csakis úgy tekintendőek, mint az oroszokkal szövetséges Hezbollah védelme.

De Borrellnek mi a mentsége?

Örsh

(Nethuszár)