A monostori Chaplin matekházija, és a Mona kékszesz kérdése

Ávélész báktáló domnisorulé – nyitott be Chaplin a bolt ajtaján, de olyan tágra nyitva az ajtót, mintha kamionnal jönne, s ketten is lennének.

Chaplin öreg róka, a nem kicsit alkoholista, hanem a csoda, hogy még él kategória, állítólag a kolozsvári klinikákon tanulmányozzák belső szerveit, mint alkoholban nem oldodó szerves anyagét, de ez biztos csak urban legend. Chaplin, saját bevallása szerint, nem cigány, hanem Gábor.

– „Gábor vagyok, nem cigány” – mondja nekem magyarul, majd románul kérdi: „stí csé inszéámnö ájá?

Chaplin a nevét a kártiérben kapta, igazi neve Pista, családneve rejtély, és akkor került ide, amikor előző lakásukat már elitta, az átmeneti szállásról pedig, ami egy lépcsőház földszinti erkélye alatti szűk egy négyzetmétert jelentette, nos, onnan is kitették a helyi közegek. Az elején kicsit mérgesnek tűnt, amiért Chaplin lett az ő neve a kolozsvári kis utca keresztségében, de egy sör és egy szál cigi hamar megbékítette, aztán, amióta elmondtam neki, hogy Chaplin valójában nem az a kétballábas, akit a tévéből ismer, hanem egy nagyon is zseniális fickó, akiben még cigány vér is van, na azóta Chaplin, mármint a miénk, büszkén viseli a Chaplin nevet, nyelveket már tud, standardul három nyelv pörög (román, magyar és cigány), amikor bejön a boltba elkölteni mind a nyolc lejét, képzeld, ha lenne fizetése is szegénynek. Szerintem Babilon se lenne elég, de idáig az a gyanúm nem jutunk el egyhamar.

Szóval, jön Chaplin:

• ávélész báktáló, dominsorulé, megjött Chaplin – jelenti be magát igazi arisztokrata módjára, ha már instantra nem futja a nyolc lejből.

Azt mondja nekem, adjak neki egy Mona kék szeszt, holnap behozza a pénzt, de olyan súlyos sebei vannak, hogy azon nyomban kell dezinfektálja magát. Na, most tudni kell, hogy a Mona egészségügyi kékszesz az olyan Chaplinnek, mint csövesnek a kannás bor, vagy szegény egyetemistáknak a flakonos Neumarkt, melléje a garázsbárokban egy lej/deciért felszolgált házi konyakkal – összehasonlításképp: a legolcsóbb konyak is öt lej körül mozog a városban, az is csak fél deci, ha szerencséd van, ha nincs, akkor csak egy shot – szóval Mona a lélekbalzsam, belső fertőtlenítő, azoknak, akiknél még mindig nem esett le: megisszák.

Hét lej egy két decis flakon, abból egész jól el lehet zsibbadni, legalábbis gyanítom, mert Chaplinnek szoktak lenni olyan beállásai a kapu előtt, hogy a szomszédban ténykedő balettiskolából kijárnak tanulmányútra a szende kislányok.

Na, mondom neki, hitel nincs, elválunk, nem inszisztál, tudja, hogy velem nem sikerül a biznisz – nem azért, egy-két tízbanist még elnéz az ember, na de hét lejt? Chaplin el, én készülök zárni, felmosok, kimegyek bolt elé cigizni, amíg szárad, egyszer látom az utca végéből, a sötétből előbukkanni a kovbojkalapot, alatta Chaplin feje, úgy jön, mintha ülne egy fotelben, egyik keze zsebben, zakó hanyagul hátralökbe, a revolver hiányzik csak és megnyeri a pókermeccset.

Bejön, s kezdjük elölről:

• ávélész báktáló, domnisorulé, megjöttem én, Chaplin – lepacsizunk, mint valami ezeréves cimbik, és folytatja: „Gábor vagyok, nem cigány”,

• Jól van Chaplin, monggyad mit kérsz, mert zárok minnyá.

Aszonngya,

• adjál nekem egy olyan vodkát, nu ájá mikö, ájá máré,

mert literes kell a szívemnek, na de ez is az a vodka, amit az Azovstal alatti biolaborokban készítenek, tiszta kémia, adom, fizeti, 27 lej, kiszámolja, rendben vagyunk.

• adjál egy olyan szpirtet is nekem – folytatja, adom Monát.

Chaplinnek a kezében egy valagnyi egy lejes, mondom HÉT lej, Chaplin, mire ő lejenként leszámolja nekem az asztalra, valahogy így:

• unszprézécsé, huszonhárom, száztitzenkettő, pátruszutésidoj, nézze meg domnisorulé, jól van ez így,

mutat rá az asztalon levő NÉGY lejre, mondom Chalpin, kell még HÁROMSZÁZTIZENKILENC lej, azt mondja nincs o problémö, számol tovább:

– sászészutétreizecipátru, kettőszátegy, optzecssicsincs, – és a végén: egy lej, azzal HÉT lej.

Hogy az Istenbe tudott nem összekavarodni, amikor én is beleszédültem a sok hülyeségbe, azt ma sem értem.

Mondja nekem,

• látod, domnisorulé, behoztam volna neked, mert én Gábor vagyok, nem cigány,

mondom

– én is adtam volna neked egyet ingyen is, ha megmondod nekem, hogy mit csinál Mona a másik kezével.

Abban maradtunk, hogy inkább ne beszéljünk erről, szégyellős, és siet, mert kell fertőtlenítse magát. Ha valaki tudja, meg is válaszolhatja kommentben, cserébe adok egy szpirtet Chaplinnek.

Mit csinál Mona a MÁSIK kezével?

(Nethuszár)