A szélsőbal és az iszlám terrorizmus koalíciója
2024. 05. 22. 13:49:25
A The Spectator minapi elemzésében Gavin Mortimer brit újságíró arra hívja fel a köz figyelmét, hogy a közelegő EP-választásokon már szembe kell néznünk az iszlám-fasizmus veszélyével. Franciaországban Szabad Palesztina néven koalíciós lista indul, a baloldal pedig toxikus koalícióra lépett a szélsőséges muzulmán szervezetekkel. A The Spectator elemzését a G4Media ismerteti a Rador Romania tolmácsolásában. Alább a szöveg magyarul, majd következzen a KOMMENTÁR is.
Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Belgiumban, Lengyelországban, Magyarországon és Ausztriában az ellenfeleik által „szélsőjobboldalinak” titulált pártok olyan pályán vannak, amely értékelhető eredményeket hoz számukra a jövő havi európai parlamenti választásokon.
A progresszív politikusok csodálkozása ellenére Giorgia Meloni, Marine Le Pen és Geert Wilders olyan politikusi karakterek, amelyeket sok szavazó nagyra értékel, ennek ellenére z Európai Parlament (EP) középen álló pártcsaládjai elhatározták, hogy mindent megtesznek, hogy megállítsák őket.
„Európai projektünk történetének döntő pillanata előtt állunk, amikor a szélsőjobb ismét megpróbálja visszahozni történelmünk legsötétebb lapjait” – áll a baloldali entitások koalíciójának május 8-án közzétett közleményében, amelyet a zöld és középen álló pártok is támogattak. A megjelenés időpontja nem véletlen: ezen a napon ünnepli Európa a Győzelem Napjának 79. évfordulóját. A szóban forgó közlemény arra figyelmeztet, hogy a „szélsőjobboldali” pártok veszélyt jelentenek a demokráciára, az „egyre szaporodó zaklatás, vandalizmus, dezinformáció-terjesztés, rágalmazás és gyűlöletbeszéd” miatt. A közlemény azzal az elköteleződéssel zárul, hogy az aláírók „soha nem fognak együttműködni vagy koalíciót kötni” egy „szélsőjobboldali” párttal, az aláírók pedig arra kérik Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét is, hogy vállalja fel ezt a célt.
A kijelentés sérti az európai választók intelligenciáját, mert van saját szemük és fülük, így tisztában vannak azzal, mi történt Európában az elmúlt hónapokban. A Nem a szélsőjobboldali egyetemi hallgatók szólítanak fel Izrael elpusztítására; Marine Le Pen egyetlen képviselőjét sem hallgatta ki a rendőrség „terrorizmus dicsőítésének” vádjával [Hamász támogatásához köthető kijelentésről van szó köthető – szerk. megjegyz.]; nem egy jobboldali spanyol képviselő írta az X-en közvetlenül az október 7-i támadás után: „Ma és mindig, Palesztinával”; nem egy jobboldali brüsszeli polgármester akadályozta meg a demokratikusan megválasztott politikusok felszólalását egy konferencián, mert nem tetszettek neki a politikai nézeteik; és nem egy jobboldali svéd parlamenti képviselő vett részt olyan konferencián, amely a Hamászhoz köthető.
Európa valóban azt a benyomást kelti, hogy visszatérhet „történelmünk legsötétebb korszakához”; de nem a jobboldal a felelős a közelmúlt legzavaróbb eseményeiért, hanem az a mérgező szövetség, amely a progresszív baloldal elemei és iszlamista barátaik között jön létre. Algériai volt az a férfi, akit pénteken lőttek le Franciaországban, miközben megpróbált felgyújtani egy zsinagógát; az a férfi pedig, akit a múlt héten életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, mert „Gáza népe nevében” megkéselt egy nyugdíjast Hartlepoolban – marokkói. Az iszlám-fasizmus az, amitől ma sok európai megijed: meggyilkolt tanárok, mert a próféta képeit mutatták be; agyonvert lányok, mert nem voltak hajlandóak fejkendőt viselni; halálra késelt férfiak, mert vonzódnak más férfiakhoz, vagy mert alkoholt isznak.
Egy másik dolog, ami aggasztja a választókat, hogy nagyon sok progresszív politikus él a tartós tagadás állapotában; semmilyen módon nem néznek szembe az igazsággal. Nem tudnak mit kezdeni az „iszlamofóbiával” – még akkor sem, amikor Európában mindennapossá vált a zsidóüldözés. Politikai ellenfeleik hazugságain és téveszméin kívül más tényezők is magyarázzák az olyan politikusok népszerűségét, mint Meloni, Wilder és Le Pen. Ők megértik a „Net Zero” politika őrültségét, tudják mit jelent a nyitott határ, és tudják, hogy csak a hímeknek van pénisze.
Ebben az évszázadban az európai baloldal tévútra ment, és ezt bizonyítja az a tény, hogy az EU-t alkotó 27 állam többségét a jobboldal különböző árnyalatú kormányai vezetik. A baloldal csak akkor tudja megfordítani ezt a tendenciát, ha bátran és őszintén tud beszélni és cselekedni. Lehetne egy új közlemény közzétételével kezdeni, amely figyelmezteti a választókat az EP-választásokon leselkedő valós veszélyre, egy valódi fenyegetést jelentő koalícióra. A „Szabad Palesztina” koalíciót több ország pártja alkotja, köztük Franciaország, Belgium, Svédország és Németország. Egyik szóvivője, Fouad Ahidar belga parlamenti képviselő azt mondta: „Két fontos kérdést szeretnénk megvitatni: az európai iszlamofóbiát, amely növekvőben van, és a palesztin kérdést.”
Ahidar az, aki 1200 izraeli Hamász általi lemészárlását „kis válasznak” minősítette a 75 éve tartó „mészárlásra”. A Szabad Palesztina Koalíció választási programja az európai diplomácia „radikális” megváltoztatását irányozza elő, ami magában foglalhatja a Hamasz és az Iszlám Dzsihád politikai szervezetként való legitimálását, valamint Izrael elleni szankciók életbe léptetését. Azt is javasolja, hogy kerüljön betiltásra az európai polgárok izraeli hadseregben való részvétele. A koalíció francia alkotóeleme a Francia Muszlimok Demokratikus Uniója (UDMF), amely az anticionizmust és az antiimperializmust hirdette meg céljaként [eredetiben: raison d’etre – cél, létjogosultság – szerk. megjegyz.]. Egy másik Franciaországban működő szervezet a Muszlim Testvériség. Florence Bergeaud-Blackler egyetemi professzor, az antropológia doktora, tavaly könyvet jelentetett meg a szervezetről, ennek eredményeként jelenleg rendőrségi védelem alatt áll. A Le Figaro-nak elmondta: „A franciaországi Muszlim Testvériség hálózatai kétféleképpen működnek: vagy szélsőbaloldali kakukkpártokba rakják le tojásaikat abban a reményben, hogy beszivároghatnak ezekbe a szervezetekbe, vagy nyíltan lobogtatják saját zászlójukat.” Eljött az ideje, hogy az európai baloldal felnőjön, a Mussoliniről és Pétain marsallról szóló fecsegésnek már nincs értelme. Európa-szerte új veszély fenyeget, melynek ismét a zsidók a fő célpontjai.
Felhasznált források: G4Media, The Spectator
Borítókép: Nethuszár-illusztráció, MI
KOMMENTÁR: A Nethuszár blogon már írtam arról, hogy a szemünk előtt kibontakozó és egyre agresszívabb formákat öltő szélsőbaloldali antiszemitizmus nem új jelenség. A hatvan-hetvenes évek európai terrorszervezetei, úgy mint a német RAF, a baszk ETA, az észak-ír IRA mindannyian a vörös ideológiai szimpatizánsai voltak, fegyvereseiket arab országokban képezték ki a Szovjetunió segítségével. Nem új tehát a dolog, hanem inkább bicskanyitogtató. A nyugat-európai szélsőbal, a liberálisokkal és a mérsékelt szocdemekkel karöltve évtizedeken át a fasizmus rémével riogatta a közvéleményt, a szélsőjobboldal elleni küzdelem álcája alatt pedig szépen kimosták a kelet-európai diktatúrák utódpártjait, azok személyzetével együtt. Magyarként nem is tudnánk jobban illusztrálni, mint az 1998-ban először kormányra kerülő Fidesz, mint modern magyar jobboldali párt ellen megmutatkozó nyugati antipátiát. Nekik ugyanis a kommunista diktatúra egykori külügyminisztere, Horn Gyula jobban megfelelt – elvégre az utasítások végrehajtásában nagy gyakorlata volt, ahogy a komplett kelet-európai baloldalnak is. Mindennek gyökere pedig az elmaradt elszámoltatás. Nem is feltétlenül magyar viszonylatban értendő, hanem a kommunista diktatúra vádlottak padjára való leültetése, egyfajta Nürnberg kettő – ennek elmaradása pedig azt az üzenetet közvetítette a világ minden irányába, hogy tömeggyilkosságok, elnyomás, emberi jogok eltiprása mind-mind megúszható. 1990-ben, a kommunizmus összeomlásakor még éltek a legnagyobb tömeggyilkosságok kitervelői, utasítói, és kevés kivételtől eltekintve semmi bajuk nem lett, ahogy az egykori szovjet elitből sem vontak senkit felelősségre ’56 Budapest, ’68 Prága miatt, hogy csak a fajsúlyosabbakat említsem.
Cserébe viszont évtizedeken keresztül azzal etetett minket az általunk istenített (ami szintén nem kis hibánk!) Nyugat, hogy a jobboldaliság egyenlő a fasizmussal, egyes problémákra irányuló megoldás egyenlő a náci ideológiákkal, legjobb példa erre a migrációval szemben álló politikusok éveken át tartó megbélyegzése. És ezen évtizedek alatt rocksztár lett Che Guevara vagy épp Carlos, a Sakál, elfogadottá vált a vörös csillag, miközben a Rudolf Hesst övező rejtélyről csak zugblogokon lehetett beszélni, szvasztikás zászlóért börtön járt stb. Amikor az európai alkotmányszerűség szövegéből száműzték a kereszténységre való utalást, akkor már tudni lehetett: a zsidók következnek a sorban. A kereszténység az életét tiszteletét állítja szembe a halál kultuszával (amit a Hamász és az iszlám terrorizmus gyakorol!), az általános és teljes körű oktatást pedig a judaizmusnak köszönhetjük. A két érték kilövésével Európa pedig térdre kényszerült, most pedig itt állunk, a terrorimádó szélsőbal dühöngése idején, ismét azon töprengve, hogy miként tudjuk meggátolni azt, hogy Európa az iszlám-marxizmus kísérleti terepévé váljon. (Örsh)
(Nethuszár)
