A világ képmutató mosolyai és a háború valódi arca

2025 szeptemberének első napjai döbbenetes összképet rajzolnak a világ politikai színteréről: míg Moszkva és kísérői mosolyogva mutatják magukat a kamerák előtt, a valóság a civil áldozatok véráztatta utcáiban, a GPS-jelzések eltűnésében és az oktatás, az önkormányzatok ellehetetlenítésében tárul fel. A különböző hírek, amelyek az elmúlt napokban érkeztek, mintha egy groteszk szatíra lapjairól szöktek volna el.

Kezdjük az „orosz barátokkal”: Putyin Kínában a SCO-csúcson kézfogásokkal, mosolygós fotókkal és jól megkomponált autós utazásokkal próbálta sugallni, hogy a világ urai felelősségteljesen, békében és együttműködésben cselekszenek. Mellette Narendra Modi India miniszterelnöke mosolygott, és azt bizonygatta, hogy a partnerség „kulcsfontosságú a regionális és globális stabilitás szempontjából”. Mindez akkor történik, miközben Ukrajnában a Kreml harci gépezete tovább öli az ártatlanokat, bombázza az iskolákat, a kórházakat, és a „béke illúzióját” fenntartó propagandaképek mögött vér szivárog.

Putyin egyik legkeményebb tanácsadója, Nikolaj Patrusev, nem rejtette véka alá aggodalmát: Japánt és Kínát „öngyilkos politikával” vádolta, mert nem hajolnak meg a Kreml és a háborús ambíciók előtt. Kétségbeesett és hazug üzenet ez, amely mögött semmiféle felelősség vagy bizonyíték nem áll, csupán a hatalom mámorában úszó, hidegvérű diktátorok önigazolása. Miközben Putyin és tanácsadói világuralmi vágyukat erőltetik, Ukrajna polgárai menekülnek, temetnek, próbálják túlélni a mindennapokat.

Közben Európa és a nyugati világ tétován reagál: Trump félmosollyal latolgatja, vajon meddig vállalja a „mediátori” szerepet, miközben az európai vezetőket hibáztatja a kudarcokért. A nyugati tétlenség és a politikai ügyeskedés pedig éppen azt az utat nyitja, amelyen a Kreml tovább növelheti zsarolását, támadásait és háborús ambícióit.

A háborús fenyegetések mellett a belpolitikai abszurditások sem maradnak el. Romániában 10.000 önkormányzati alkalmazott tiltakozik a tervezett 45%-os létszámcsökkentés ellen: dolgoznak, de nem szolgálják ki a polgárokat. Mintha a pénzügyi szempontokból „racionalizált” állami döntések nem az emberekért, hanem a politikai hatalom és a korrupt elit zsebéért születnének. Ugyanez a groteszk logika érvényesül az oktatásban is: diákok és tanárok tiltakoznak az elvont források ellen, miközben a kormány cinikusan „megtakarításról” beszél, ahelyett, hogy a jövőbe fektetne.

A világ képmutató politikai mosolya mögött – legyen az Putyin kézfogása Modival, Trump óvatos diplomáciai manőverei vagy a román kormány „racionalizáló” döntései – ugyanaz az üzenet: a hatalmon lévők hajlamosak a saját érdekeiket a polgárok élete elé helyezni, és képesek a látszatot előtérbe tolni a valóság kegyetlensége felett. Az ukrán civil áldozatok, az elnémított GPS-rendszerek, a háború sújtotta városok és a felháborodó diákok és köztisztviselők mind emlékeztetnek: a valóság nem hagyja magát mosolyokkal és propagandával eltakarni.

És míg Putyin Kínában ünnepélyesen kijelenti, hogy „India és Oroszország együtt a stabilitásért”, a világ többi része látja a szétbombázott városokat, a GPS-jel nélkül vergődő repülőket és a tétlen nyugati politikusokat. A Kreml propagandagépezete sosem volt ennyire színes, a valóság viszont sosem volt ennyire véres.

Az abszurditás, a képmutatás és a háború brutalitása egyszerre jelzi: a világ nem a mosolytól, hanem a bátorságtól, felelősségteljes cselekvéstől és az igazság kimondásától marad csak emberi. A háború nem a fényképeken, hanem az áldozatok temetőiben zajlik – és itt az ideje, hogy a világ végre ne csak nézze, hanem cselekedjen is.

(Nethuszár)