A zászlókkal foglalkozni nem kell félnetek
2023. 02. 08. 20:11:54
Bizony, feleim, ezt is megértük, a román külügy teljes apparátusa, kiegészülve a bukolikus-balkánmioritkus etnohisztéria jól fizetett iparosaival most arra gyúr, hogy Székelyföldet megismertesse a világ minden szegletében élő népekkel és nem népekkel, mert nagy az Isten állatkertje és ráadásban üres is, mert mindannyian megszöktek már belőle.
A hogy is kezdődött sem lehetne egyszerűbb, a koma visszaütött, és indult a balhé, internacionalista be-le-szólásokkal és felszólításokkal, diplomáciai üzengetésekkel, csak úgy ízottak a kábelek, a sok sürgöny miatt leállt a Posta, itt is, ott is, bár egyes megátalkodott polgárok nem győzik hangsúlyozni, hogy ennek más oka van. Itt is, ott is.
Szóval, Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Erdély-szerető egy napos-fagyos délelőttön döntést érlelt magában, majd indiánként lépett hadiösvényére, amely a tett mezején található. A tettnek pedig lőn szép vizuális eredménye, mert kitűzte a székely zászlót, és szentül megfogadta, hogy:
A székely zászló addig lobog a magyar közintézmények homlokzatán, amíg a román állam engedélyezi korlátozástól mentes szabad használatát Románia egész területén!
Hajrá székelyek!
Hajrá Erdély!
Így bizony, bár van egy gyanúm, hogy ez egy kissé elhamarkodott ígéret vala, hamarabb mennek tönkre a közintézményeknek helyt adó ingatlanok, minthogy Románia székely zászlót engedélyezzen, de vannak még csodák, egy fickó egyszer borrá változtatta a vizet, de annak is már több mint kétezer éve és nem a közelben történt, hacsak el nem hisszük becsszóra, hogy Jézus olyan dák volt, aki szkíta, de most ötleteket adtam, ez így nem jó.
Vissza a sztorihoz:
a román külügy nem hagyta szó nélkül Németh Zsolt tevékenységét, be is kérették Bukarestben a magyar nagykövetet, hogy tudomására hozzák: Székelyföld, mint olyan nem létezik.
Igen, ezt mi tudjuk a legjobban, akik itt élünk: nem létezik, legalábbis hamarosan nem létezni fog – hogy Heidegger legyen a talpán, aki ebben a dasein-t megtalálja, a sikeres megfejtők írjanak nekünk is, előtte mindenki nézze át szépen a népszámlálás eredményeit, köszönjük!
Szóval, Székelyföld nem létezik, mert nincs ilyen közigazgatási egysége Romániának, ezért zászlója sincs és punktum, mondta a román külügy első embere, az az Aurescu, akiből egyébként ennél sokat, de sokkal többet néztem volna ki, és még mindig nem adtam fel a reményt, hogy benne is megvan az X-faktor.
A román külügymester elmélete alapján viszont egész messzire juthatunk, mert akkor Moldva sem létezik, ilyen közigazgatási egység nincs Romániában, ennek ellenére elég szépen lobognak a moldvai zászlók azon a vidéken és nagyon helyesen, de a Mócok országa sem létezik, ilyen közigazgatási egység sincs Romániában, akkor sem, ha az Avram Iancu-t dicsőítő bakadalok minden sorában megemlítik, bár ezt a helyzetet némiképp egyszerűbbé teszi azon aprócska tény, hogy szegény mócoknak nincs zászlójuk, tudtak ők valamit anno, és nem töltötték az időt ilyen avítt dolgok kialakításával, mert mindig jön egy későbbi kor, amikor nem lehet/lehet zászlót lobogtatni, és minek vitázzon az ember, ugye? Nincs zászló, nincs probléma, énekelte volta Bob Marley, ha Abrudbányán születik.
Németh Zsolt sem volt rest, vissza is szólt a román külügyérnek, mondván, hogy, ismét idézem:
1. A székely zászlót immáron 10 éve üldözik Romániában annak ellenére hogy a Strasbourgi bíróság elítélte ezt a gyakorlatot.
2. Aurescu román külügyminiszter az én jubileumi Facebook posztom miatt a mai napon berendelte a magyar nagykövetet és kijelentette, hogy Romániában nincs Székelyföld, ezért nem lehet szimbóluma sem.
3. A székelyek nemzetiségi jogait Románia a győztes hatalmak előtt az 1919-es kisebbségi szerződésben, valamint a háborúkat lezáró békeszerződésekben garantálta.
4. Aurescu Külügyminiszter Úr kíváncsivá tett, hogy jó 100 éves adósságát és a strasbourgi bíróság ítéletét mikor kívánja teljesíteni Románia?
5. Magyarország kiáll a székelyek jogai mellett, beleértve, hogy szabadon használják szimbólumaikat mindenhol, így közintézményekben és közterületeken is.
A román külügy erre még nem válaszolt, de ami késik, nem múlik, érik a szájkarate következő fordulója, a győztes kihirdetésére még nagyjából 100 évet várni kell, megnézzük majd Netflixen a napos Itália déli partjainál, ahova addig a maradék maroknyi székely sziklaként kiporlik.
Az egész történet remekül beleillik abba spektákulum-politikába, amit mindkét oldalon nemzetinek neveznek, mert ugye zászló nélkül nincs székely, ha van székely, akkor elvész Románia, és ezzel egész jó kis látszatintázkedéseket lehet foganatosítani, különben is, közeleg március, nyílnak a magyarok, ahogy azt már mondtam vala.
Mindeközben a népszámlálás lesújtó eredményeinek szemszögéből szemlélődve, azt kell megállapítanunk, hogy akár zászló, akár nem, de elfogyunk, méghozzá kurvára belátható időn belül, etnoalgebrista legyen a talpán, aki az alig egymillióból kihozza a tér-diő végtelent, de bármiben lefogadom, hogy találunk ilyen szakértőt, legyen ő bármilyen származású.
Az érmének van egy másik oldala is: Németh Zsolt és Titus Corlatean együtt lépnek fel az ukrajnai kisebbségek védelmének érdekében – nem, ez nem mese, megtörtént, írtam róla. Hogy miért nem tudunk az érmének ezen naposabbik felén maradni, azt egyelőre nem értem, de megfogom, hamarabb, minthogy a székely zászló lekerüljön a magyar közintézmények homlokzatáról.
(Nethuszár)
