Államfőválasztás: ez is egy szempont!

Hogy mire, kire és miért szavazunk, az még ma is jó kérdés – alig egy nappal vagyunk a választások előtt, és a szavazók fejében levő kép nem tisztult a kampány során, igaz, ilyen semmitmondó, általánosságokra épülő, néhol sima meséket tartalmazó kampányt is ritkán láttunk, pedig azért volt részünk már egy-két dologban itt, Észak-Balkánon.

A magyar szavazók szempontjából a kérdés egyszerű: szavazzunk Hunorra, aki magyar, viszont biztos nem nyeri meg, vagy valaki másra? A mások között viszont egy sincs, aki tényleg más lenne, sem abból a szempontból, hogy szakítana a román politikai hagyományokkal, és nyíltan ígérne valamit a magyaroknak, sem abból a szempontból, hogy olyan nagyon más lenne politikusként, államfőként, mint az eddigiek. Ugyanakkor megpróbálok most egy másik, a magyarok körében annyira nem ismert nézőpontot is felvázolni!

Iohannisról azt hittük, hogy – aztán kiderült: dehogy! Ugyanúgy keverte a politikai kártyákat, ahogy azt a Dambovita-parti pókerpartin őelőtte is tették, csak annyival volt másabb, hogy Basescunak a nyomába sem tudott érni, így aztán a PSD gyakorlatilag úgy kormányzott, hogy Iohannis felől nyugodtan tönkretehettek és ellophattak mindent, a szász államfő normális Romániájába nem fért bele az erős kéz, így aztán Klaus nem is törte magát, hogy a kormány ellensúlyaként bármit is tegyen. Végül is, ha nem teszel semmit, nem is hibázhatsz – ennyiben igaza van a ravasz szebeninek.

A magyar szavazók szempontja viszont egyre kevésbé határolható el a román ajkú lakosság szempontjaitól: a PSD-kabinet intézkedései nyomán támadt anarchia, korrupció, mitokanizmus és smekkeria alapjaiban kezdte ki a jogállamot, és ezt legkésőbb a tavalyi bukaresti tüntetés szétverése óta biztosan tudjuk, de az úzvölgyi eset sem kellett volna kérdéseket hagyjon bennünk. A PSD viszont mindig is ilyen volt, ezen aligha lehet meglepődni, a kérdés így mára az: Dan Barna és az USR megjelenésével vajon az államfőválasztás második fordulója szólhat majd két olyan jelölt vetélkedéséről, akik nem PSD-sek?

Másképp fogalmazva: le tudjuk-e vágni a Romániát fojtogató binom egyik fejét, a PSD-t? Amennyiben Dancila nem jut be a második körbe, az a PSD szavazóbázisának olyan mérvű erodálását jelentené, hogy a belső feszültségektől amúgy is robbanás közelben levő párt talán elindulhatna azon a lejtőn, amin a magyarországi kollégáik, az MSZP leindult. Magyarán: soha ilyen elérhető közelségben nem volt még az, hogy eltemethetjük a PSD-t. Választást ugyan eddig is vesztettek, de ne feledjük: mindig második helyen végeztek, így aztán mindig is ott lihegtek a jobboldali kormányok nyakában, arra készülve, hogy az első adandó alkalommal visszajöjjenek.

És mindig visszajöttek!

Visszajöttek Constantinescu után, visszajöttek Basescuék után is úgy, hogy még a liberális párt egy részét is magukba szippantották! Emlékszünk még Crin Antonescura, Tariceanura, Pontára, az ő szövetségükre, amely a „Iohannis-projekt” nevet viselte, majd később USL (Szociálliberális Unió) néven kétharmaddal taroltak?

Mindig visszajöttek: ha kellett azon az áron, hogy a magyar orvosit megbuktatták.

Ha kellett bányászjárás, akkor az is megtörtént.

Amikor 28 évvel a forradalom után szét kellett verni az ellenzéki tüntetőket, akkor szétverték.

Ha az ördöggel kellett cimborálniuk a hatalomért, akkor ördögibbek voltak az ördögnél, de mindig visszajöttek, mert a politikában a második hely számukra csak annyit jelentett, hogy elmegyünk kicsit vakációra.

Most végre feltehetjük a pontot az i-re! A PSD soha nem volt még ennyire rossz állapotban, talán haldoklik is, ám egy hosszúra nyúlt agónia mindannyiunknak, románoknak, magyaroknak egyaránt, még sok-sok kellemetlen percet okozhat, elég, ha csak a jelenleg is futó áljobbos jelöltekre gondolunk, akik csak arra jók, hogy a szavazatok megosztásával Vijorica második helyét próbálják biztosítani: Ninel Peia, az úzvölgyi attak egyik szervezője, és az orosz befolyás román hangja? Diaconu? Aki az emberiség ellenes bűntett miatt újranyitott „Forradalom-dossziéban” vádlott, szerepe volt az 1989-es otopeni mészárlásban? (A korrupciós ügyeit most hagyjuk is!) A PSD-nek olyan szövetségesei vannak az általuk annyit támadott mélyállamban, amelyektől feláll a szőr hátunkon! A kilencvenes évek összes sötét figurája, így vagy úgy, de ezer szálon kapcsolódik hozzájuk, és egy agonizáló, pusztulásával tisztában levő, ám még a második hely hatalmával bíró PSD nemcsak nem fog habozni, ha aktiválni kell ezeket a hálózatokat, hanem a kellő ereje is meglesz MÉG ehhez!

Mindeddig elfogyasztottak vagy négy miniszterelnököt, és vagy harminc minisztert!

A párt történetében először a párt elnöke, Liviu Dragnea egyenesen az elnöki székéből ment a börtönbe.

Az utóbbi 30 évben most először sikerült egy PSD-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni!

Az EP-választásokon azonban, bármennyire is jól szerepeltek az ellenzéki erők, a PSD azért megmutatta, vannak még tartalékai. Ezeket a tartalékokat kellene holnap legyőzni! A liter olajjal, két miccsel, egy kiló liszttel megvásárolt szavazók tömegét, akik a vörös pestisre pecsételnek – bocsássunk meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek, de azért az sem kéne, hogy szó, illetve tett nélkül hagyjuk őket! Dancila második helye azt is jelenti, hogy Firea, Oprea, Viorica stb. szépen kibékülnek, mert a biztos második hely, mondom, csak annyit jelent, hogy elmennek egy kicsit vakációra.

A harmadik hely? Az viszont azt jelenti, hogy egyhamar kormányra nem kerülnek. Ha pedig nem kerülnek egyhamar kormányra, akkor az őket támogató helyi bárók hálózata védetlen maradt: megnyílik a központi hatalom által feléjük húzott vaskupola, és levadászhatóvá válnak.

Na, ekkor kell nekünk, románoknak, magyaroknak egyaránt résen lennünk!

(Nethuszár)