Árnyékbokszolás a Kombinát alatt – vásárhelyi pillanatok

Az elmúlt hét árnyékbokszainak eseményeivel nem untatom az olvasót, tájékozódjon a médiából, Google-ból és az általa bálványozott, vagy épp utált politikusok Facebook-oldaláról. A lényeg annyi: a régóta szőnyeg alá söpört szemét előbújt, és egymásnak esett Péter Ferenc Maros-megyei RMDSZ elnök, valamint Vass Levente, marosvásárhelyi RMDSZ-elnök, és parlamenti képviselő. A majd’ egy hétig tartó pucaméregetés után összeült a Területi Állandó Tanács (TÁT), és mint egy csoportterápián (helló, Vasslevi vagyok, hatalomfüggő, szia Vasslevi) eltátogták egymásnak, hogy mi a bajuk (Péterferi vagyok, politikaiambiciózus – szia Péterferi), majd meghozták azt a döntést, aminél Salamon is csak fogná a fejét.

Ugyanis nem győzött senki. Nem veszített senki. És rend sem lett – viszont senki nem lett felelősségre vonva. A marosvásárhelyi RMDSZ szervet de jure ugyan nem, de facto viszont megszűnt. Előtte még Vass Levente lemondott ennek a megszűnő sóhivatalnak az elnökségéről. A marosvásárhelyi magyarokat ezentúl a megyei RMDSZ képviseli. Péter Ferenc vezetésével, Kovács Mihály Levente (valaki tudja, hogy ő kicsoda, honnan jön, hova megy és mit tett eddig?) ügyvezető elnökségével, és – minő meglepetés! – Vass Levente alelnökletével.

Tökéletes: így kell csinálni, hogy senki se égesse meg a seggét, és a nép is elhiggye, hogy most történik valami. Vass Levente esetében a félig nyilvános kivégzésen kárörvend most az a vásárhelyi magyarság, amelyik eddig sem, és vélhetően ezután sem fogja felemelni a szavát nem Vass Levente, hanem a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció kétes ügyei és még kétesebb szereplői ellen. Mintha Vass Levente úgyteszünkmintha kinyírásával a flekkenfalvi gondok meg is szűntek volna.

Péter Ferencnek semmilyen csapata sincs a városban, de mostantól ők felelnek a vásárhelyi magyarság politikai sikeréért. Péter Ferenc amúgy Maros megye tanácselnöke, román szavazatoknak is köszönhetően, így azok a nyilatkozatai, miszerint itt a vásárhelyi, és úgy általában a Maros megyei magyarok érdekképviseletének erősödéhez akar hozzájárulni, az finoman szólva is nehézkes, ebben a politikai nyilatkozatában (amit a Maszol is hozott) annyi politikai érzék volt, mint téli szalámiban a hólánc.

A megyei elnökünk meg sem nyerte magának Vásárhelyt, de máris elvesztette a megyei tanácselnöki széket, nemcsak saját magának, hanem bármelyik magyarnak a következő nyolc-tíz évre, és mindemellé felvállalta a jövő évi önkormányzati választások magyar (le)szereplésének felelősségét is. Vass Levente köszöni szépen, elmehet pihenni, és bármi is történik, innen kezdve az nem az ő problémája.

2016-ban személy szerint én is, de Szabad Emberek Pártjának (POL) színeiben indulók, a velük szimpatizáló magyarok sokasága mondta el, hogy ez az RMDSZ-lista nem jó, ebből a vásárhelyi történelem leggyengébb frakciója fog megszületni! Nem vigasztal különösebben, hogy igazunk volt és lett, de kérem szépen, ne csináljunk úgy, mintha most, választások előtt egy évvel fedeztük volna fel, hogy „valami nincs rendben”, megoldásként lefejezzük a várost, és várjuk, hogy, mint mesében a sárkány, majd új fej nőjön, aki sokkal jobb lesz, mint az előző. Nem lesz, mert a jófejek a vásárhelyi RMDSZ-ből mind elfogytak, és a tágabb értelemben vett vásárhelyi magyarság sem áll túl jól ezen a téren.

Azt is elmondtam leírtam 2016-ban, hogy Vásárhely polgármesteri székének magyar általi elnyerésére semmi esély, amíg azt játsszuk, hogy választások előtt egy évvel elindul a jelöltcasting, aztán beindul az egységduma, és a mostsikerülnifog hamis illúziókeltése, hogy aztán megveregessük saját vállunk: ugyan most sem nyertünk, de azért nem olyan rossz, mint előtte.

Lófaszt! Ciklusról-ciklusra rosszabb, és itt már rég nem elég a győzelemhez az, ha magyar vagy, és a magyarok megszavaznak, akkor sem elég ez, ha a románok otthon ülnek, mert a polgármesteri szék elnyerése nagyobb veszteség, mint kikapni pár százalékkal – gondoljon bele, kedves olvasó, mi vár a Florea utáni polgármesterre? És mi vár rá akkor, ha „csak” magyar, de nem egy szakmailag kompetens, felkészült személy, aki mellé, mögé esetleg még egy alig, vagy félig ellenséges tanácsi többség is felsorakozik. Mondjuk, ha egy olyan RMDSZ-frakciót kap maga mellé, mint a mostani? Megmondom én, mi lesz: kamikázémandátum, négy év múlva súlyos bukta, és a magyar politikai erő évtizedekre diszkreditálódna.

Abban a városban, ahol a járdákon nem lehet sétálni, ahol a buszt az utasoknak kell megtolni stb. nem téma, és nem is lehet téma a jelölt etnikai hovatartozása, hanem csakis a felkészültsége, a víziója, a programja, a projektjei – ezek mentén kéne vitázzunk és építkezzünk, de a vásárhelyi magyarság nem szülte még meg azt a magyar politikust, aki egy városfejlesztési projekttel állna ki a város MINDEN lakója elé, mert elég csak magyarkodni – gondolják a politikusaink, és milyen igazuk van, mert tényleg elég ennyi a vásárhelyi magyar szavazónak. Erre van igény, másra nincs!

Legyen! Nemcsak pofázok, hanem javasolok is: íme, egy lista azokról a (még) vásárhelyi közéleti személyiségekről, politikusokról, akik a város vezetését el tudnák vállalni, és akik alatt Vásárhely dolgai előbb rendeződnének, majd a város is fejlődésnek indulna – amennyiben az alább felsorolt nevek közül mindenki vállalja, hogy mellőzi saját pártjának központi utasításait (már ahol ez szükséges!):

TANÁCSOSOK (nem feltétlenül ebben a sorrendben!): Andrea Moraru, Hermann Mark Christian, Pápai László Zsolt, Radu Balas, Portik Vilmos, Smaranda Enache, Tamási Zsolt, Brassai Zsombor, Gáspárik Attila, Catalin Heghes, Sipos Levente, Tatár Lehel, Andrei Muresan, Béres Lóránt, Cseh Gábor, Frunda György, Kincses Előd, Klaus Birthler, Szigeti Enikő, Catalin Vischi.

Van egy évetek, vásárhelyi magyarok, hogy rákényszerítsétek akaratotokat a politikusaitokra!

Ghonzó
Nethuszár