Az energiacsapda és a csőcselék uralma

Az ukrajnai háború kezdte óta téma a nagyvilágban és mainstream sajtóban, hogy Nyugatnak, főként ez Európai Unió országainak le kéne állnia az orosz gáz és kőolaj importjával, ezzel kényszerítve térdre Putyint és az ő hadseregét. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis Putyin ezt jól kiszámolta…

A felvetés nem minden alap nélküli, óvatos becslések szerint is legalább 750 millió, ha nem épp egymilliárd euró megy át NAPONTA az orosz bankszámlákra, mint a kontinensre kerülő földgáz és kőolaj ellenértéke – ez iszonyatos összeg, ebből, ha nem is játszi könnyedséggel, de lehet finanszírozni a háborút és lehet otthon betömködni egy-két lyukat a gazdaságban. Persze ideig-óráig, mert Oroszország csődje és veresége igazából már nem kérdés, maximum annak mélysége és mikéntje, csakhogy az ideig-óráig egy olyan időintervallum, amelyet ártatlan ukránok hulláiban mérnek!

Az EU viszont nem teheti meg,

hogy nemet mond az orosz gázra és kőolajra – ezzel ugyanis pont Ukrajnát hozná olyan helyzetbe, amiből nem tudna kilábalni. Az szinte apróságnak tűnik, hogy maga Ukrajna is elesne a tranzitdíjtól – bármilyen meglepően is hangzik, de az ukrán vezetékeken keresztül Moszkva továbbra is tolja a gázt Európának, ezért pedig tranzitdíjat fizet Kijevnek. Háború ide vagy oda, business as usual – szóval Zelenszkij elnök azon erős követelése, hogy el kéne zárni a csapot, kicsit kétarcúnak tűnhetne, ha nem épp egy olyan ország elnökéről beszélnénk, amelyet lerohant a világ második legerősebb hadserege, így aztán az elnök kétségbeesése érthető.

A másik, és talán legerősebb szempont:

az orosz földgáz nélkül több európai uniós tagállam gazdasága egyszerűen megfeküdne. Hogy a baj még nagyobb legyen: Németországé szintén, márpedig német gazdaság nélkül Európa sem húzza sokáig. Egy recesszióba süllyedő kontinens pedig biztos nem tudna majd 1,5 milliárd euró értékben fegyvereket küldeni Ukrajnának, és ez csak a közös kassza, a tagállamok külön-külön is eszméletlen sok fegyverrel segítik Ukrajnát – ennek pedig mind-mind vége lenne, vagy legalábbis jelentősen lecsökkenne. Ez a csökkenés pedig ártatlan ukránok hulláiban mérhető!

Bármit és szinte mindent megadnak a nyugati országok, egyet kivéve: nem hirdetnek embargót az orosz energiahordozókra. Ilyenformán aztán akaratukon kívül finanszírozzák az oroszok háborúját, de Európa a kétségtelenül meglévő ipari fölényét pedig arra tudja használni, hogy Ukrajnát hatékony katonai fegyverekkel segítse.

A képletet leírni nem bonyolult,  feloldani annál inkább az: mi fizetünk az oroszoknak azért a gázért, amellyel felpörgetjük azt a hadi- és egyéb iparunk, amivel Ukrajnát segítjük az orosz hadsereg elleni küzdelemben. Moszkva pénzt fogad el tőlünk – a hanyatló Nyugattól – a gázért cserébe, ezzel pedig finanszírozni tudja háborúját.

Nagyon úgy néz ki, hogy

ez a háború ilyen és ekkora marad:

a Nyugat és Oroszország megvívja harcát Ukrajnában, az ukránoknak pedig a hős katona szerep jutott. Jó, ez persze cinikus meglátás, mert eszméletlen sok fegyvert küldünk be nekik, plusz a fél kontinens zsoldosai ukrán színekben harcolnak, de a helyzet akkor is az, hogy ezt a bonyolultnak tűnő képletet csak akkor lehetne feloldani – akkor viszont örökre – ha a NATO gépei felszállnak, lebombázzuk Moszkvát és elfoglaljuk tőlük a gáz- és kőolajmezőket. Ez viszont nagyon könnyen, mi több, nagyjából biztosan a harmadik világháborúhoz vezetne, ami a kisebbik baj, ugyanis ebben már most is nyakig benne vagyunk, még ha nem is így nevezzük, de az atomvillongásból nagyon hamar lenne realitás.

Egyelőre nem marad más: orosz gázra alapuló iparunkat úgy mozgatni, hogy minél több fegyvert és egyéb eszközt tudjunk juttatni Ukrajnának, és bízni abban, hogy a kék-sárga hősök győzni fognak. Nem sokan fogadtak volna arra február 23-án, hogy Kijev egy hétnél tovább bírna egy orosz inváziót, de a „győzelem” fogalma itt egész pontosan azt jelenti: nem nyer Oroszország és annyira legyengül, hogy patthelyzet alakul ki, így a tárgyalásokon márt sok mindent ki lehet sajtolni belőlük. Akkor már mindent és bármit is – mintha Nyugat is erre játszana, nem is alaptalanul. Az eddig kivetett szankciókról tudjuk, hogy hatnak, de azt is tudjuk, ezek tényleges hatása csak középtávon válik érezhetővé, így nagyjából szeptemberig ki tudják húzni az oroszok, ha bírják addig szusszal.

Putyin ezt kiszámolta

Emlékezzünk csak vissza: az energiaárak már tavaly nyáron elkezdtek emelkedni, amikor a Gazprom hirtelen csak a szerződésekben szereplő minimális mennyiséget kezdte el tolni a csövön. Akkor még azt hittük, hogy az Északi Áramlat2 megsürgetése, és a német választásokba való közvetett beavatkozás volt a céljuk, de ma már világosan látjuk, hogy ez nem így volt. Putyin már akkor a háború megindításával számolt, a 2021-2022-es tél pedig elképesztően magas gázárakat hozott, plusz továbbra is csak a minimális mennyiséget tolták az oroszok, így a gáztározók kezdtek kimerülni, megjelentek az első ellátási problémák – akkor még mindenki azt hitte, hogy tavasszal majd helyreállunk, a jóval kisebb lakossági fogyasztás idején fullra töltjük majd tározóinkat, de persze ezt Putyin is tudta, ezért februárban indította meg az inváziót.

Hab a tortán: márciusban már a normális mennyiség jött a csövön – ugyanis Putyin azt is tudta, ha továbbra is csak a minimális mennyiséget tolja, akkor arról könnyen lemondana Európa, de így, hogy a mézesmadzagot nem csak elhúzza az orrunk előtt, hanem egyik végét még be is kapjuk, már nem engedi el olyan könnyen a kontinens sem azt a gázcsövet…

Úgyhogy a róka fogta csuka helyzetében vagyunk: a tározók nem teltek még fel, az iparunk visszaesése pedig könnyen okozhat válságos helyzeteket, válságban pedig nem tudjuk segíteni Ukrajnát, így aztán kényszerpályán mozgunk. Késő bánat, de legalább megtörtént a felismerés: szabadulnunk kell az orosz energiafüggőségtől, Európa már komoly lépéseket tett ebbe az irányba, de azért kell még pár év, mire teljesen átallunk. És addig? Addig pedig itt leselkedik ránk a legnagyobb veszély, ami nem Oroszország, legalábbis nem a közvetlen orosz támadás, hanem

a csőcselék uralma

Láttuk már a járvány alatt, főként annak utolsó negyedében, hogy mennyire megpörögnek a húgyagyú idióták, ha egy wannabe politikus, esetünkben George Simion kiáll, és azt mondja a népnek, amit az hallani akar.

Írtam már erről korábban többször is, hogy a járvány legnagyobb tanulsága az, hogy kezdnünk kell valamit ezzel a félintellektuális csőcselékkel, mert elvégre írni-olvasni tudó emberekről van szó, akik minden értelmi képességüket sutba dobva népszerűsítették azt a kontentet, hogy az oltásban csipp van és hasonló marhaságok. Százezrek tüntettek, mert nem tudnak McDonald’sba járni, ma pedig javarészt ugyanezek a súlyosan retardált arcok tolják a legnagyobb oroszpárti tartalmakat.

Amennyiben felmondjuk a gázszállításokat az oroszokkal, akkor az óhatatlanul is bekövetkező gazdasági visszaesés azt eredményezi, hogy Európa élére olyan siralmas arcok kerülnek, akiktől a Jóisten őrizzen meg mindannyiunkat, Simion egy akadémikusnak fog tűnni mellettük. Háborúpárti, félművelt (vagy inkább félig műveletlen?!) alakok fognak hozni olyan döntéseket, amelyek a percemberek bendőinek kedveznek, és pár év múlva tényleg örökre és végzetesen csődbe megyünk.

Ez viszont már nem az a társadalmi csapda, amibe az oroszok kényszerítettek bele – ezt mi magunk hoztuk össze, pontosabban az a liberális elit, amely az utóbbi évtizedben kilúgozta az európai közgondolkodásból a bátorságot, az innovációt és a jövőbemutató elképzeléseket, hogy az űrt mindenféle semmitmondó akciónista performanszokkal töltse be, így aztán nyakunkon maradt az a réteg, amelyet pont ők tettek mellőzötté: a félig értelmes, középosztálybeli, alapvetően konzervatív, ezért békére és mozdulatlanságra vágyó adófizető arc, aki most a felgyűlt sérelmei féligműveltségének poharából az üres részt teszi meg politikai preferenciává.

Ebből lesz a mi igazi háborúnk, amelynek köze sem lesz jobb- és baloldalhoz, semmilyen politikai irányhoz vagy ideológiához – csak az értelem túlélése az egyetlen tét.

Ghonzó

Kapcsolódó:

Az idiokrácia eljövetele, avagy a f**znövelő vakcina tanulságai

VITAIRAT: az oltásellenesek diktatúrája jön!

Gondolatok a kovidiotizmusról: egy olyan hülyeség, amihez senkinek sincs joga!

A hülyék paradicsoma – avagy a járvány ötven árnyalata

(Nethuszár)