Az MI5-nak dolgozott Barbara Pym?

A The Guardian által közölt legújabb kutatások szerint a brit regényíró, Barbara Pym – aki ironikus, humoros regényeiről ismert, melyek vénlányokról és lelkészekről szólnak – titokban az MI5-nak dolgozhatott a második világháború idején.

Az erre utaló bizonyítékokat a bristoli cenzorként 1941 és 1943 között végzett munkájából származó háborús levelezésében találták meg, ezekben figyelemre méltó diszkrécióval kezeli hírszerzői tevékenységét – a titoktartás későbbi irodalmi pályafutását és a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálatban végzett szolgálatát is végigkísérte.

Háborús cenzúramunka 1941–1943

1941 októberében Barbara Pym hadiszolgálatra jelentkezett, és az év decemberében már a bristoli Cenzúrahivatalnál dolgozott, ahol 1943-ig maradt alkalmazásban. Civil vizsgálóként az volt a feladata, hogy magánlevelezéseket olvasson, és azonosítsa a lehetséges biztonsági fenyegetéseket a háború idején. Ez a munka teljes diszkréciót igényelt, mivel a cenzorokat arra utasították, hogy kizárólag a biztonsági ügyekre összpontosítsanak, miközben figyelmen kívül hagyják az apróbb vétségeket vagy személyes indiszkréciókat. Ebben az időszakban Honor Wyatt-tal osztozott egy házon, miközben ezeket az érzékeny feladatokat látta el.

Érdekes módon, irodalmi pályafutása ellenére Pym soha nem említette nyilvánosan cenzori munkáját, és nem építette be ezt a tapasztalatot regényeibe vagy nyilatkozataiba. 1943-ban elhagyta a Cenzúrahivatalt, hogy csatlakozzon a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálathoz (WRNS), majd 1944-ben Nápolyba vezényelték. Háborús élményei – különösen Bristolban – egybeestek írói fejlődésével: ekkorra már több kiadatlan kéziratot is befejezett, köztük a Home Front novel, So Very Secret és Goodbye Balkan Capital című műveket, amelyek az angol vidéken szerzett háborús tapasztalataiból merítettek.

Kapcsolat a brit hírszerzéssel

Bár Pym cenzori tevékenységét dokumentálták ugyan, de a legújabb kutatások arra utalnak, hogy hírszerzési kapcsolatai mélyebbek lehettek. Befejezetlen kémregénye, a So Very Secret, amelyet 1940–41-ben írt, egy olyan főhőst mutat be, akinek barátja a Külügyminisztériumban dolgozik, és belekeveredik egy kémkedési ügybe. Ez a történetbeli érdeklődés egybeesett Pym Németország és annak politikája iránti növekvő érdeklődésével – 1940 júliusi naplóbejegyzéseiben például megemlíti, hogy „náci Németországról szóló kivágásokat” gyűjt, és szorosan követi a Németországgal kapcsolatos tárgyalásokat.

Pym naplói feltárják bonyolult kapcsolatát Németországgal, beleértve Friedbert Gluckhoz fűződő viszonyát is, akiről feljegyezte, hogy „fekete egyenruhájában mondott beszédet” a háború előtti németországi látogatásai során. Ian Flemingtől eltérően – aki nyíltan merített hírszerzési tapasztalataiból – Pym szigorúan tartotta magát ahhoz, amit Claire Smith „szigorú öncenzúrának” nevez a háborús munkáról szóló ábrázolásaiban. Még az Excellent Women (1952) című regényében is, ahol Mildred Lathbury nevű főszereplője – Pymhez hasonlóan – háborús cenzorként dolgozik, feltűnően kevés utalás történik munkájára, hogy ezzel se sértse meg a hivatalos titoktartás kötelezettségét. Ez is arra utal, hogy Pym a háború után is megőrizte azt a diszkréciót, amelyet a hírszerzéssel kapcsolatban állóktól elvártak.

Nápolyi WRNS-beosztás

1944-ben Barbara Pym a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat tagjaként Nápolyba, Olaszországba került, ahol a második világháború 1945-ös befejezéséig szolgált. Nápoly ekkor egy olyan város volt, amely éppen a súlyos szövetséges bombázásokból próbált felépülni – ezek 1940 és 1943 között mintegy 20.000 civil életét követelték. Pym nem sokkal a híres „nápolyi négy nap” felkelés (1943. szeptember 27–30.) után érkezett, amikor a helyi lakosság fellázadt a náci német megszálló erők ellen.

A háború utáni nehézségek ellenére Pym nápolyi tartózkodása kreatív szempontból termékeny időszaknak bizonyult. Továbbra is írt naplót és jegyzetfüzeteket vezetett, amelyekben megfigyeléseket és benyomásokat rögzített – ezek később regényeiben is visszaköszöntek. Egy haditengerészeti tiszt, akivel Nápolyban találkozott, később Rocky Napier karakterének ihletője lett az Excellent Women című művében. Egyes beszámolók szerint Pym különösen élvezte a Versailles-hoz hasonló Caserta-palota főhadiszállását, amely Nápoly közelében volt szolgálata idején. A háború befejezése után visszatért Angliába, és a londoni International African Institute-nál helyezkedett el, ahol végül az Africa folyóirat segédszerkesztője lett.

(Nethuszár)