Az őszödi hazugság 15 éve: miről nem beszélünk eleget?

A minap volt tizenöt éve, hogy elhangzott a híres-hirhedt őszödi beszéd. Elhangzott, de ekkor még nem vált széles körben ismertté, a kollektív amnézia korában siessünk ezt leszögezni. Ahogy azt is, hogy a sok-sok visszaemlékezés és tényferdítésre hajlamos ellenzői megszólalás között mintha elsikkadt volna a lényeg: az őszödi beszéd végül szeptemberben került nyilvánosságra, de ez NEM a kezdete volt valaminek, hanem a kezdetnek a vége – az utolsó csepp a pohárban. Ghonzó idősávja következik sok fontos, azóta elfeledett részlettel.

Hogy jobban megértsük, milyen társadalmi hangulat uralkodott Magyarországon, ahhoz nem ért egy kicsit visszamenni az időben. Jelen cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy a 2002-es választásokig menjünk vissza, bár a helyzet gyökerei bizony ott keresendőek, ahogy visszamehetnénk még korábbra is, a Horn Gyula által vezetett kormány megszorító intézkedéseire, az akkori ellenzék elhallgattatásira is célozva – így állna össze az a kép, amely alapján a mai Magyarország némiképp érthetővé válna, de mondom, ez amúgy is hosszú cikk lesz, enélkül is, így megpróbálom annyira rövidre fogni, amennyire csak lehet.

Azonban nem kerülhető meg a 2006-os választások története,

az akkori kampányban elhangzott ígéretek vizsgálata, a korabeli politikusi attitűdök ismertetése. Gyurcsány Ferenc alig pár évvel korábban puccsolta meg elvtársát, Medgyessy Péter miniszterelnököt, és így került a kormányfői székbe. Bár az MSZP-n belül erős embernek számított, lévén anyósát Apró Piroskának hívták és hívják a mai napig, aki a posztkommunista hálózatok koronázatlan királynője, nemcsak az egypártrendszerben volt ő nem is annyira szürke eminenciás, hanem a hatalomátmentésben is jeleskedett, így aztán nem csoda, hogy nélküle nem fújt a passzátszél a baloldalon.

A 2006-os választásokra sikerült – az akkor jórészt vagy szinte teljesen baloldali kézben levő média segítségével – felépíteni Gyurcsány Ferencet, mint olyan erős embert, aki, méltó kihívója lehet Orbán Viktornak, ellentétben a balfasz, hebegő-habogó Medgyessy Péterrel. Aztán jött 2006 tavasza, amikor Magyarország tulajdonképp e két „erős” ember között kellett válasszon – az idézőjel indokolt, mert Gyurcsány valójában sosem volt erős politikus, saját erejéből, vagy simán a párt struktúráira támaszkodva semmit sem épített fel. Sem akkor, sem azután, de a kommunikációs partizánegységek – akkoriban az internet még gyenge lábakon áll, Facebook pedig nincs is! – azzá varázsolták. Ami még rosszabb, Gyurcsány elkövette azt a hibát, amit egy politikusnak sem szabad elkövetnie: jó, sok ilyen hibát követett el, de a legfontosabb ezek közül, hogy a széles néprétegek számára gyártott propagandát ő is elkezdte fogyasztani. Így aztán elhitte magáról, hogy ő pont az a figura, akinek a kommunikációs partizánegységek lefestik. A skizoid jelleg később kilőtt szemekbe, az ingatlanhitel-válság miatt bedőlt életekbe került, és Magyarország jó pár évtizedet veszített a felzárkozási versenyben, de erről majd később.

Szóval, 2006 és a választási kampány

Jelen cikk kedvéért most nagyon, de nagyon lerövidítem ennek az ismertetését: nagyjából úgy foglalható össze, hogy míg Orbán Viktorék az 1998 és 2002 közötti világ, az első Fidesz-kormány világával kampányoltak, addig nem győzték felhívni a lakosság figyelmét, hogy Gyurcsány Ferencék ismét megszorításokat terveznek.

A baloldal és az önmagát következetesen liberálisnak hazudó SZDSZ persze ennek ellenkezőjét állította: Gyurcsány Ferenc megválasztása esetére progresszív kormányzást, sosem látott fejlődést stb. ígértek, és minden erejükkel lőtték Orbán Viktort, mondván az hazudik, nem lesz itt semmiféle megszorítás, hanem épp ellenkezője, adócsökkentés lesz. A kampányszpotokban Gyurcsány úgy fogalmaz: „ez az adócsökkentés kormánya”

Itt azért tisztázni kell, főként az ifjabb generáció kedvéért, hogy konkrét gazdasági adatokra ugyan támaszkodhatott Orbán Viktor és kampánycsapata, csak épp hivatalosakra nem. Gyurcsány Ferenc kormánya ugyanis a KSH-nak megtiltotta, hogy a soron következő negyedéves gazdasági jelentést publikálja, az indokot pedig nem is rejtették véka alá: az ellenzék (azaz a Fidesz) felhasználja majd a kampányban. Hogy ez mekkora nonszensz egy demokráciában azt most hagyjuk, tegyük ehhez hozzá, hogy a magyar politikai élet már akkor sejtette, egyesek talán már tudták is, hogy a Ferenc-kormány adatokat hamisított, és ezeket a hamisított adatokat juttatta el az Európai Unióhoz, ezzel kerülve el az uniós vizsgálatot, amely az akkori valós számok alapján elkerülhetetlen lett volna. Az EB akkori vezetője, Manuel Barroso szintén szocialista legény elvtárs volt a talpán, és íme, összezártak – igaz, Gyurcsány csak a választásokig kapott haladékot, amennyiben nyer, azon nyomban „reformokat” kell eszközölnie – az MSZP utód- és szatellitszervezeteinél a reform pedig mindig is a megszorításokat jelentette.

A Fidesznek megvoltak a maga kutatásai,

ismerték a magyar gazdaság valós helyzetét és a várható problémákat, ahogy nagy valószínűséggel értesültek a Barroso-Gyurcsány deal-ről is (mennyiben gyakorolhatott ez hatást Orbán Viktor mai filozófiájára? Költői kérdés, balosok ne válaszoljanak rá…), így aztán a 2006-os kampány végül a „lesznek megszorítások-nem lesznek megszorítások” köré kezdett felépülni. Az MSZP és Gyurcsány balfaszságát mutatja, hogy volt jónéhány más téma, amivel elvihették volna más irányba is a kampányt, de, ahogy azt mondtam, nemcsak gyártották a propagandát, hanem fogyasztották is.

Íme, egy rövidke részlet abból, hogy miként tagadták Gyurcsányék azt, amire valójában készültek. A választások előtti napokban Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitáztak élőben, a tévéstúdióban – Fletó szerint „nem igaz vádakkal választást nyerni, nem igaz országokhoz vezet”. Hát, mit mondjunk most erre, így 15 év után?

 

A teljes vitát megnézhetitek itt.

Lezajlottak a választások, Gyurcsányék pedig nyertek

Nagyjából egy hónnappal később, a kormány felállása után pedig máris jöttek az első hírek: gázáremelés, emelkedik az elektromos áram díja, adóemelés, új adónemek és igen, ha nem is a patikai recept kiváltására, de bevezették a vizitdíjat, majd jöttek az ágyszámleépítések a kórházakban stb.

Lezajlottak a választások, Gyurcsányék pedig nyertek

Nagyjából egy hónnappal később, a kormány felállása után pedig máris jöttek az első hírek: gázáremelés, emelkedik az elektromos áram díja, adóemelés, új adónemek és igen, ha nem is a patikai recept kiváltására, de bevezették a vizitdíjat, majd jöttek az ágyszámleépítések a kórházakban stb.

Jól mutatja a Gyurcsány-hazugságokat az alábbi kis videóösszeállítás:

 

Jegyezzük meg:

az őszödi beszéd ekkor még nem ismert,

legalábbis nem széles körben. Ugyanakkor jól látszik, hogy mennyire igyekeznek ma is összemosni, elkenni a szart egyes közéleti szereplők, amikor az Index.hu portálon a minap Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója úgy fogalmazott:

„A »Jó reggelt, Magyarország!« kiáltványban Orbán Viktorék a kiszivárgás előtt megfogalmazták, hogy hazudozás áldozatai lettünk, ezek akkor még kontextus nélküli, légből kapott vádaknak tűntek, de utólag rekonstruálva a történetet azt mutatják, hogy a Fideszben jóval korábban tudtak az ügy várható kirobbanásáról.”

Aham… A fentiek után vajon hány atomfizikus kell, hogy kiderítsék: Gyurcsány Ferenc hazudott? Amikor Orbán Viktor a 2006-os kampányban megjósolja, hogy ez lesz, ezt Gyurcsány Ferenc tagadja, miközben homlokegyenest az ellenkezőjét ígéri meg a jónépnek, majd kormányalakítás után mégiscsak azt csinálja, amit korábban tagadott, akkor miért is kell „utólag rekonstruálva” azt imitálni, hogy a Fidesz már korábban tudott a beszédről? Tán az őszödi beszéd nélkül ki sem derült volna, hogy adóemelések jöttek az „adócsökkentés kormánya” helyett?

Természetesen: ez még nem zárja ki azt,

hogy a Fidesz egyes köreiben már korábban tudhattak a beszéd létezéséről, annak tartalmáról stb., de az, hogy a Fidesz már 2006 nyarán hazugsággal vádolja a kormányt és Gyurcsány Ferencet, nos, ez épp semmit sem bizonyít, max. annyit, hogy a Fidesz vezetői tanultak ok-okozati összefüggésekről az iskolában. Az Index említett cikke azért érdemel jelen esetben figyelmet, mert a szar elkenése, a bűn szétosztásának eklatáns példája – 2006-ban, az őszödi beszéd SZEPTEMBERI nyilvánosságra kerülése után pedig ugyanez történik az akkor erősen baloldali irányítás alatt álló médiában. Gyurcsány Ferenc hős, Orbán Viktor a hibás – ez a lemez megy minden csatornán, minden idősávban, ezt fújják a balos és liberális politikusok, az elemzők, a műsorvezetők stb.

De nemcsak a fideszesek rakták össze, hogy itt valami gikszer van, légy került a levesbe, vagyis át lettünk kúrva, de rendesen, hanem a szakszervezetek is. 2006 nyarán, ekkor még szintén az őszödi beszéd kiszivárgása ELŐTT vagyunk, a szakszervezetek tüntetnek egy sort a Kossuth téren, tiltakozva az új adónemek és az adóemelések ellen. Vajon ők is korábban tudtak az őszödi beszédről?

Aztán megérkezik az a bizonyos szeptemberi vasárnap

Sosem felejtem el: Budapesttől 50 kilométerre voltam, dolgozni, zártuk a kiállításunkat és pakoltuk a festményeket az autóba, amikor érkezik egy SMS V. Katitól: „kapcsold be a rádiót!”. Amikor ezt írom, libabőrős vagyok, és végigfut rajta a hideg az emlékek nyomán. És hallgatjuk némán a rövidke bejátszást, majd rohamtempóban befejezzük a pakolást, és padlóig taposott gázzal fel Budapestre – közben telefon D.-nek: „tali a Kossuth téren?”, a válasz nincs túlcifrázva: „Tali a Moszkván, megyünk együtt, jönnek Z-ék is!”

A többi már történelem…

(Nethuszár)

Nethuszár