Az uniós magyar elnökség egyik legfontosabb témája lesz a kohéziós politika jövője

Az uniós magyar elnökség egyik legfontosabb témája lesz a kohéziós politika jövőjéről szóló vita – mondta Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter csütörtökön a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezésében zajló első Kohéziós Csúcstalálkozón, csütörtökön. Hangsúlyozta: a magyar álláspont, hogy a kohéziós politika az EU egyik legsikeresebb szakpolitikája, és Magyarország érdekelt ennek jövőbeli sikerében. Kiemelte: minél erősebb a kohézió egy országban és társadalomban, annál jobb a versenyképesség.

A 2024. július elsején induló magyar elnökség alatt szeptemberben informális tanácskozáson, november–decemberben pedig formális tanácsülésen vitatják meg az EU kohéziós politikájának jövőjét. A területalapú kohéziós politika fő feladata a konvergencia és a leszakadó térségek felzárkóztatása – húzta alá. Jó hír, hogy az elmúlt 70 évben nagyon erős kohéziós folyamatok zajlottak le az uniós tagállamokban, és figyelemreméltó volt a magyar és a régiós országok gazdasági felzárkózása az uniós csatlakozás óta eltelt 20 évben. Magyarország a fejlettségi rangsorban olyan régi uniós tagállamokat előzött meg, mint Görögország, és nagy versenyben van Portugáliával – mondta.

Elmondta: a magyar kormányzat stratégiai célkitűzése, hogy az EU öt legélhetőbb országa közé kerüljön 2030–ra. Ehhez olyan fejlesztéspolitikára van szükség, amely biztosítja a vidéki népesség megtartását, az élhető vidék és városok létrejöttét. Kiemelte: amíg a tagállamok közötti fejlettségi szintek közeledtek, sok esetben egyes tagállamokon belül nőttek a területi egyenlőtlenségek. Példaként felhozta, hogy Budapesten az egy főre jutó GDP 2004–ben az EU átlag 129 százalékán állt, 18 évvel később már 158 százalékot ért el. Az ország többi régiójában nem volt ilyen mértékű fejlődés; az észak–alföldi régió fejlettsége az uniós átlag 42 százalékáról 50 százalékára, a dél–dunántúli régióban 44 százalékról 52 százalékra emelkedett 2004 és 2022 között. Ugyanebben az időszakban az uniós csatlakozás idején az egyik legfejlettebb nyugat–dunántúli régióban az egy főre eső GDP az uniós átlag 66 százalékáról mindössze 68 százalékra emelkedett.

Az Európai Bizottság nyolcadik kohéziós jelentése megállapította, hogy az újonnan csatlakozott közép–keleti–európai tagállamok gazdasági felzárkózása az uniós csatlakozás óta nagy részben annak volt köszönhető, hogy ezen államok fővárosainak fejlődése az átlag felett növekedett. Az uniós jelentésben kiemelték, hogy egyre kevésbé kelet–nyugati, mintsem észak–déli fejlettségi különbségekről lehet beszélni az Európai Unióban és ez a megállapítás Magyarország esetében is elmondható.
A határ valahol a Zalaegerszeg, a Balaton déli partja, Paks, Dunaújváros és Békéscsaba közötti képzeletbeli vonalnál húzódik – mondta. Az e feletti térségekben elindultak a felzárkózási folyamatok, míg az alatta lévő területeken komoly kormányzati beavatkozásra van szükség.

A Szegeden megépített lézerközpont vagy a szintén a városba tervezett BYD–beruházás is azt a cél szolgálja, hogy az ország déli régióinak versenyképessége javuljon, ami a felzárkózást is előmozdítja. Navracsics Tibor kitért arra, hogy a kormány tavaly decemberben fogadta el az új területfejlesztési törvényt, amely új fejlesztési és finanszírozási koncepciókat tartalmaz, tovább a régiókat jobban bevonják a döntések előkészítésébe. A fejlesztési koncepció az eddig versengésére épülő modell helyett a térségi együttműködésre helyezi a hangsúlyt.

A miniszter által bemutatott fejlesztéspolitikai térképen a három fő fejlesztési övezet közül az egyik a Budapest és azt övező településeket összefogó városgyűrű. A mintegy 3 millió lakost magába foglaló övezet területfejlesztés szempontjából „egy városnak minősül” – fogalmazott. A második városgyűrű a budapesti agglomeráció külső határát övező, a fővárostól 50–90 kilométerre fekvő településeket – Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok és Eger – köti össze. A harmadik gyűrűt képező határmenti települések jövőbeli fejlődését meghatározhatják a határon átnyúló együttműködések. Példaként hozta fel a Győr–Pozsony–Bécs, a Debrecen–Nagyvárad, a Miskolc–Kassa, a Szeged–Szabadka, vagy a Pécs–Eszék térségeket.

FORRÁS: MTI

(Nethuszár)