Biden stratégiai hibájából megváltozott a nukleáris világrend

Miközben tegnap az hír keltett világszerte hullámokat, hogy a távozófélben levő Joe Biden amerikai elnök végül jóváhagyta az ATACMS rakéták oroszországi célpontok elleni bevetését, addig ma a Kreml frissített nukleáris doktrínája kelet megdöbbenést világszerte, mintha nem alig néhány hete jelentette volna be Putyin, hogy felülvizsgálják, majd a Kreml közölte, hogy frissítették, most pedig az elnöki aláírással került pont a mindenki által jól ismert folyamat végére.

Miközben a mainstream média most valamiféle nukleáris rettegést próbál kiváltani az olvasóból, én pont az ellenkezőjét látom ennek. Mi több, érzésem szerint az események egy jól megírt, de időnként talán félrekalkulált forgatókönyv szerint zajlanak.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk magát a hírt (kiemelések tőlem – szerk.), az MTI tálalásában:

„Bővült azon katonai fenyegetések listája, amelyek semlegesítése érdekében Moszkva megengedettnek tekinti nukleáris fegyverek alkalmazását – derült ki az Oroszország állami politikájának alapjai a nukleáris elrettentés területén című dokumentumból, amelyet kedden hagyott jóvá rendeletben Vlagyimir Putyin orosz elnök. A megújított orosz doktrína a nukleáris fegyvereket az ország szuverenitásának védelmére szolgáló utolsó eszköznek nevezi. A dokumentum szerint azonban új katonai fenyegetések és kockázatok miatt Oroszországnak pontosítania kellett azokat a paramétereket, amelyek lehetővé teszik a használatát. Bővült az orosz nukleáris elrettentés hatálya alá tartozó államok és katonai szövetségek kategóriája. Ennek megfelelően bármely nem nukleáris állam által, de egy nukleáris ország részvételével vagy támogatásával elkövetett agresszió Oroszország elleni közös támadásnak minősül.”

Nemzetbiztonsági szempontból elemezve,

az első kiemelt résszel, az új katonai fenyegetésekre való hivatkozással nem lehet nem egyetérteni, és nem az a baj, hogy Oroszország teszi ezt meg, hanem az, hogy a Nyugat mindezt továbbra is béna kacsaként szemléli. Az új típusú katonai fenyegetések valóságát az ukrajnai háború már eléggé kibontotta – hibrid eszközök, dezinformáció, destabilizálás, drónok, elektronikus hadviselés stb. – de az észak-atlanti szövetség még midig a klasszikus nukleáris doktrína elvén akar működni. Nem értem, miért ne lehetne frissíteni a mi nukleáris doktrínánkat például azzal, hogy „amennyiben egy atomhatalom elnöke, illetve elnökéhez közel álló politikai személyiségek a közösségi médiában atomcsapással fenyegetik az európai nagyvárosokat, akkor jogunkban áll megelőző csapásként felégetni az illető atomhatalomnak otthont adó országot” – vagy valami hasonló. Nos, ilyesmire a töketlen Nyugattól ne számítsunk, Oroszország pedig (a második kiemelt részben) pedig immár a nemzetközi rend részévé tette azt a tételt, hogy a Vörös Hadsereget nem SZABAD legyőzni, különben jön a nukleáris tél – mindezt ismét csak a Nyugat közömbössége, gyávasága és tétlensége mellett.

Másrészt pedig mindezekből azért arra is lehet következtetni, hogy Putyin reálisan számol a háború befejezésével!

A másik olvasat:

Amikor két nappal ezelőtt Joe Biden engedélyezte az amerikai rakéták oroszországi célpontok elleni bevetését, akkor legalább annyira motiválta őt Ukrajna segítése, mint a leendő elnök, Trump elleni bosszú – bár nem fogadnék nagy tételben arra, hogy nem az utóbbi játszotta a főszerepet. Amikor 2020-ban Biden győzött, majd 2021-ben letette az elnöki esküt, akkor Trumptól az afganisztáni kivonulást kapta örökségbe – egy nemzetközi szerződést, amit neki kellett teljesítenie. És nem is sikerült azt teljesítenie, ezt mindannyian jól tudjuk. (Hogy Biden akkor mutatott töketlensége mennyiben járult hozzá Putyin azon érzéséhez, hogy „now is now”, itt az idő a támadásra, az egy külön és kötelezően megírandó elemzést igényelne!) Biden most Trumpnak vágott vissza: akarsz te 24 órán belül békét, akkor nesze, ezt kapd ki cowboy…

Az is igaz, hogy egy Trump és Putyin között zajló tűzszüneti tárgyalást, békeegyezséget nem befolyásolja majd ez az intézkedés, sőt, akár még jól is jöhet a feleknek. És, mivel jól is jöhet, ezért gyanítom azt (gyanítom, bizonyítékom persze nincs erre), hogy egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlanak ezek az események.

És a forgatókönyv lényege az eszkaláció – minél durvább szituáció alakul ki úgy az ukrán fronton, mint a nemzetközi térben, (értsd: minél jobban beszarnak az európai szövetségesek) január 20-ig, Trump eskütételig, annál könnyebb lesz a készülődő tervet lenyomni a felek (és a nemzetközi közvélemény) torkán.

Oroszország pedig nem habozik

kihasználni ezt az időintervallumot, ráadásul a raszputyica is késik, így elképesztő áron, életek százezreit feláldozva nyomulnak előre, hogy eddig az időpontig minél nagyobb területre tegyenek szert. Vicc az egészben, hogy a Bideni engedélyről végül kiderült, hogy az csak a kurszki régióra szól, és ez is az észak-koreai katonák megjelenése miatt, így az ukránok továbbra is csak félig örülhetnek az engedélynek, vagy tán még annyira sem, ugyanis az európai szövetségesek nem követték a washingtoni példát, és egyelőre nincs hír arról, hogy a Storm Shadow rakétákra is megkapnák az engedélyt, de Scholz sem siet azokkal a Taurusokkal.

Az eszkaláció-deeszkaláció elmélete

Ha deeszkalálni akarunk, akkor előtte eszkaláljunk – nem modern képlet ez sem, használták már egy pár konfliktusos helyzetben a szemben álló felek és nem tartom kizártnak, hogy itt is erről lehet szó, miközben az egyik fél azért nem habozik kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, gondolok itt elsősorban az oroszokra.

Lévén az amerikai rakéták orosz földön történő bevetésére a Kreml mostantól akár atomcsapással is reagálhat, így a több hullámban és százas nagyságrendben támadó drónok és rakéták már egészen elviselhetőnek tűnhetnek a nyugati celebelemzők számára – hiszen lehetne rosszabb is, ha a Kreml tényleg bevetné a nukleáris arzenált – fog hangozni a média minden szegletéből.

Ahogy az sem kizárt, hogy beveti

A Nethuszáron már kismilliószor írtam arról, hogy az orosz, pontosabban a szláv háborús doktrína egyenesen megköveteli, hogy a harcok bizonyos fázisában bevessék az atomfegyvert, lévén a cél a minél nagyobb kár okozása, az ellenfél generációkon átívelő tönkretétele (ne maradjon senki, aki bosszút tudna állni – lásd a szerbek a bosnyákok ellen a balkáni háborúk idején). Biden intézkedése tehát megteszi az első lépést az eszkalációhoz. Moszkva fokozza a bombázásokat, kiterjeszti az eddig békén hagyott területekre (Kárpátalja), saját katonái életét nem kímélve nyomul előre a Donbaszban – minél több területet elfoglalni, minél több ukránt megölni, minél nagyobb pusztítást okozni január 20-ig. (Itt Trump is elkövetett egy taktikai hibát: nem kellett volna ennyire hangosan és sokszor kimutatni a béketeremtő szándékot, mert az oroszok így pontosan bemérték mennyi idejük van!) Mindeközben a Kreml végig fenntartja a nukleáris nyomásgyakorlást, amelyről most már tudható, hogy Moszkva szerint teljesen legálisnak gondolják – korábban azért a legalitással még nekik is voltak gondjaik –, ráadásul a Nyugat is elhiszi nekik, hogy képesek bevetni, ahogy tényleg képesek is erre. És, miközben az izgalom a tetőfokra hág, addig Trump leteszi az esküt, felhívja Putyint, felhívja Zelenszkijt, közli a feltételeit és elindul valamiféle békefolyamat, amit minden fél elfogad, mert az eszkalációban eddigre már elfáradtak.

Hogy jobban értsük:

Trump nem udvarolna Putyinnak a békéért – ezt ő sem mondta, és ezt az orosz elnök is tudja. Vélhetően ezért is sietnek az eszkalálással, hogy „legyen miből engedni”, ugyanis a Kreml őrült ura azért azzal tisztában van, hogy Bident joggal nézhette idiótának, aki gyáva lesz megtenni a szükséges lépéseket, illetve sok ideig habozik majd (ezeket az idősávokat az oroszok mindvégig kihasználták), de mindez Trumppal nem fog menni! Oroszország rendesen meggyengült ebben a háborúban és egy Amerika elleni fegyveres konfliktust már nem tudna vállalni, márpedig a pakliban benne van, hogy Trump nekiugrik Moszkvának, ha Putyin nemet mond az ajánlatára. Itt tennék egy kis kitérőt: a mainstream sajtó általában arról ír és azon sajnálkozik, hogy mi lesz Ukrajna sorsa Trump eskütétele után. Már bocsánat, de miből gondoljuk, hogy egy Ukrajnával szemben az eddiginél szigorúbb amerikai álláspontot képviselő Trump automatikusan gyengédebb lenne Putyin iránt?

Biden óriási hibája

Ugyanakkor Biden, akárcsak egykori elnöke, Barack Obama elkövetett egy óriási hibát: nem számolt ennek az engedélynek a következményeivel. Miközben Ukrajna már hónapok óta kéri ezt tőle, valamiért pont most, elnöksége utolsó heteiben kellett neki ezt megadni, amikor az ukránok már sok ideje nem lesz ezt kihasználni (a raszputyica késhet ugyan, de nem marad el!), viszont aduászt adott Oroszország kezébe, aki nem is habozott erre hivatkozva véglegesíteni nukleáris doktrínájának frissítését. (A dokumentum hónapok óta hevert Putyin fiókjában, nem véletlenül most került aláírásra!) Ahogy írtam, Oroszország ezzel pedig át is írta a nukleáris fegyvereket bevetéséről szóló nemzetközi rendet – tulajdonképp bármiféle támadás esetén bevethetővé vált az atomrakéta – és erre miden más atomhatalomnak reagálnia kell, még Amerikának is!

Míg eddig a képlet nagyjából úgy nézett ki, hogy csak atomtámadás esetén vagy az ország védelmének végső eszközeként vethetőek be, azaz: volt egy szabályrendszer, amit végül senki sem hágott át, hogy ne törjön ki a bolygót elpusztító nukleáris háború, most ott tartunk, hogy nincs szabályrendszer és az atomfegyver tulajdonképp bármikor és bármilyen indokkal bevethető.

Na, ezt hagyta a világra maga után Joe Biden!

Thanks Joe!

-örsh-

(Nethuszár)