Biztos, hogy antidemokratikus a választások érvénytelenítése?

A bíróság immár jogerősen elutasította Călin Georgescu keresetét. A választásokat algoritmikus tévedésből kis híján megnyerő feltűnően alulművelt és kiemelkedően diktátorhajlamú önjelölt népvezér azért fordult az általa amúgy megvetetett jogállamiságot magvaiban még hordozó intézményhez, hogy az semmisítse meg a választások első fordulóját érvénytelenítő alkotmánybírósági határozatot. És persze ismét elindul a vita: helyes volt eltörölni az első fordulót vagy sem?

Nos, a Nethuszár örült, amikor Sosoacat eltiltották az indulástól és örült, amikor a CCR úgy döntött, hogy a megbuherált első fordulót érvényteleníti. Mi több, a CCR utóbbi döntését jogszerűnek is tartjuk, még akkor is, ha a hivatalos indoklás sok kívánnivalót hagyott maga után. Önmagában az a tény, hogy Georgescu úgy kampányolt a TikTok-on, hogy videóit, anyagait nem látta el a törvény által előírt figyelmeztetéssel, miszerint politikai hirdetéseket tesz közzé – ezzel pedig tisztességtelenül tett szert akkora előnyre, hogy tartalmai egy időben a globális kilencedik helyezést érték el, leelőzve ezzel mindenki mást a bolygón, csak néhány igazán cuki kiscicás videó tudta felvenni vele a versenyt.

Olyan ez, mintha a 11 kezdő játékos helyett 47-en futnának ki a pályára, jól megveritek az ellenfelet, majd sírtok, ha az UEFA nem érvényesíti a győzelmet. Jó, tudom, sántító példa, pont a futballmaffia csúcsintézményét, az UEFA-t idekeverni, de remélem érthető voltam. Alighanem a szélsőjobbosnak nevezett, valójában oktondi és ostoba csürhe által gyakran használt tipológiát mutattam be: az összes létező módon csalni, hazudni a győzelemért, ha pedig lebuknak, akkor a megvetett, szidott, gúnyolt jogállami intézményekhez szaladni, akkor is, ha azok pont Nyugaton vannak. Georgescu is eljutott az Emberi Jogok Európai Bíróságáig, ami azért érdekes, mert szerintük ezek az intézmények tartják rabszolgasorsban Romániát – vagy valami hasonló.

Visszatérve a választások érvénytelenítéséhez:

A kérdés kapcsán egy elemző sem kerüli meg, hogy a demokráciára leselkedő veszélyként hivatkozzanak a CCR döntésére. A demokrácia itt valami olyan absztrakt berendezkedésként jelenik meg, amely állandó, ott lebeg mindannyiunk felett, és azt úgy kell elfogadnunk, ahogy azt nekünk születésünkkor feltálalták. A probléma az, hogy ez nincs így: a demokrácia egyáltalán nem arról szól, hogy „mindenkinek megvan a joga”, hogy államelnök lehessen. Tudom, a mai wokebárgyúsított világban ez az elfogadott tétel, de a demokráciát pont nem erre találták ki, hanem arra, hogy a jó képességekkel, de társadalmi státuszuk miatt hátránnyal induló versenyzők is érvényesülhessenek az élet minden területén. A demokráciába belefér persze az is, hogy „mindenkinek jogában áll ostobának és hülyének lenni”, de az már nem fér bele, hogy az ostobák és hülyék megszavaznak egy ostobát és hülyét, ilyenformán pedig az ostoba és hülye döntsön mindenki élete felől.

Mai helyzetre és a józan ész nyelvére fordítva: ha Georgescu győz és államfő lesz, akkor gyerekek ezrei halnak majd meg, mert a kötelező oltásokat maga az államfő tartja károsnak, egzisztenciák mennek tönkre a rossz gazdasági helyzet miatt és megtelnek a börtönök az elégedetlenkedőkkel, ugyanis az ostobák és hülyék autokratikus rendszerei ez utóbbihoz viszont ösztönösen is nagyon értenek. Megveszik az egyházat és az erőszakszervezeteket – az állam, azaz a Te pénzeden – ezzel pedig hatalmukat be is betonozzák. Amikor idejut a társadalom, akkor gyerekeink, unokáink majd azt fogják kérdezni: ti tényleg olyan hülyék voltatok, hogy nem engedtétek a békés és szenvedésmentes megoldást akkoriban? Ti tényleg a demokrácia nevében fogtátok le a CCR kezeit?

Ebből a szemszögből nézve teljesen jogos és elfogadható a CCR döntése. Ami viszont a döntés óta történik, az nem más, mint visszaélés a társadalom kiszolgáltatottságával!

A CCR döntése ugyanis önmagában nem érték: se nem jó, se nem rossz, hanem egy rendkívüli lépés egy rendkívüli helyzetben. Értékét az adja majd meg, hogy a döntés nyomán előálló új helyzetben mit tesznek a szereplők a rendkívüliség felszámolásáért. És itt az egész proeurópai politikai osztály hatalmasat hibázott.

A CCR döntése nyomán ugyanis

egy pillanatra felvillant az esély, hogy komoly vizsgálatok indulnak, felelősök mondanak le, előzetesbe tesznek egy-két smekkert, és úgy általában véve elindul valamiféle tisztulási folyamat. Ez nem történt meg, és ez sodorja veszélybe mindannyiunk jövőjét.

Miközben a politikai osztályunk alig több mint egy hónapja még sokkhatás alatt volt, a golyó jóformán a füle mellett süvített el, mostanra kiheverte ijedtségét és ott folytatja, ahol korábban abbahagyta. A választási hatóságok vezetői, akik engedték, hogy Georgescu törvényt szegve kampányoljon, mai napig a helyükön vannak és arra készülnek, hogy levezénylik a következő elnökválasztást is. Uram, irgalmazz!

Iohannis továbbra is államfő, bár mandátuma már lejárt és semmiféle reális indok nincs arra nézve, hogy neki maradnia kellene. Jelen helyzetben már az is jelentős feszültségcsökkenést eredményezne, ha Klaus bejelentené lemondását, de a kérdésről még csak beszélni sem szabad a politikai osztályon belül.

A proeurópai politikum a semmitevésbe fojtja megkönnyebbülését, nem így viszont a szélsőjobboldal. Aligha lehet szimpátia nélkül követni Georgescu pártjának aranyos képviselőnőjét, amikor bejelenti, hogy 161 képviselő aláírását gyűjtötték össze Iohannis elmozdításához. Ők tesznek is valamit, gondolja az átlagpolgár, és az átlagpolgárnak most kifejezetten igaza van, ráadásul ő az, aki elmegy majd szavazni.

A CCR döntése tehát nem önmagában antidemokratikus, hanem attól vált azzá, amit a politikai osztály elmulasztott megtenni a döntés következtében. Ezzel pedig senkit sem segítettek jobban, mint a szélsőjobboldalnak nevezett tábort, és teljesen mindegy, hogy indul-e majd Georgescu vagy sem, mert ott van még Simion vagy épp a bájos Gavrila kisasszony, a második fordulós szereplésük pedig már szinte biztos, onnan pedig mindannyian az ostobák kegyétől függünk.

Erre a problémára viszont nem a demokráciát találták ki anno, hanem a zárt intézetet.

Jó lenne a kettőt nem összekeverni!

-örsh-

(Nethuszár)