Biztos, hogy ez a visszalépés MOST dőlt el?
2024. 07. 22. 14:59:25
Joe Biden az USA elnöke visszalépett az elnökjelöltségtől, így új helyzet alakult ki a tengerentúlon: a Demokrata Párt új elnökjelöltet kel válasszon magának, aki aztán megmérkőzik majd Donald Trumpal, a republikánusok elnökjelöltjével. De biztos, hogy ez a visszalépés az utóbbi pár hét következménye, és nem egy régebb óta létező forgatókönyv megvalósulását látjuk?
Joe Biden visszalépése nem nevezhető meglepő fordulatnak, és még csak azt se mondhatjuk, hogy az utóbbi hónapok, hetek alatt változott volna meg a helyzet annyira, hogy a Demokrata Párt közel ötven képviselője nyíltan kérte már arra Joet, hogy lépjen vissza.
Tavaly és tavaly előtt ugyanis a The Hill-ben, a The Atlanticben, illetve különböző demokratákhoz köthető fórumokon már többször is elmélkedtek arról, hogy tényleg Joe Bidennek kell jelöltetnie magát vagy jobb lenne valaki mást keresni. Az amerikai közbeszédben mindenesetre nem nevezhető szokatlannak, hogy az elnökjelöltségről vita folyik, még akkor sem, ha ezek egy adott párton belüli viták.
Ami viszont mégiscsak különlegessé tette ezeket a nyílt közönség előtt végrehajtott – utólag mondhatni: célzatos – elmélkedéseket az a meglepően magas számuk, és meglepően éles hangvételük. Bár a demokrata fórumokon tartózkodtak Biden szellemi képességeinek kitárgyalásától – ezt megtették helytettük a republikánusok – ezt leszámítva gyakorlatilag minden és mindennek az ellenkezője is fellelhető volt a Biden elleni érvekben.
Ilyen jelenségként értelmeztem például a The Hill 2022-es publicisztikáját, amelyben Biden újraindulásának alkotmányos szempontú elmézésében épp csak azt nem írták le, hogy az Öreg ne induljon, ugyanebben az évben pedig szintén a The Hill ismerteti azt a felmérést, amely szerint négy demokrata szavazóból három nem támogatja Biden elnök újraindulását.
Testén a jel
Jelek tehát voltak bőven, és nem az a meglepő, hogy Biden visszalépése megtörtént, hanem az, hogy miért vártak ezzel ennyit. Miért kellett egyáltalán megmérkőznie az előválasztáson? Akárhogy is, ezekre a kérdésekre valószínűleg a Washingtonban szokásos politikai kavarások környékén kell keresnünk a választ, amit egyhamar nem kapunk meg, talán pár év múlva majd tisztábban látunk
Aztán idén májusban a Real ClearPolitics és a DecisionDesk tonnányi felmérést és közvélemény-kutatást felhasználva alapos elemzést közölt a választások várható eredményéről. Tudni kell, hogy november ötödikén nemcsak elnököt választ Amerika, hanem a Kongresszus tagjait is. Az előbb említett elemzés pedig tragikus képet vázolt fel a demokraták számára: nemcsak az elnökválasztást bukják el Trumpppal szemben, hanem a képviselőházi és a szenátusi többséget is!
Vélhetően ekkor indult be a visszalépés-dráma megtervezése és kikivitelezésének végrehajtása. A Kongresszusi helyek elvesztése ugyanis a Demokrata Párt több helyi politikusát is kényelmetlenül ériontette, erősen inogni kezdett pozíciójuk, az ilyesmi pedig nem jó jel, és a politikában azonnali cselekvést kíván. Logikusan nézve pedig már ekkor sem látszott más megoldás, mint Biden visszalépése, vagy: visszalépTETése.
A fogaskerekek beindulnak
A fordulópontot végül a híressé, vagy inkább hírhedtté vált Trump-Biden vita hozta el. A két politikus között televízió kamerái előtt lefolyatott vita – amikor valójában, legálisan még egyikőjük sem volt hivatalosan elnökjelölt – Biden katasztrofális vereségével végződött. Ahogy akkori beszámolóimban is megemlítettem, a vita mögötti eseményekben van egy lényeges elem: ezt a demokraták kezdeményezték, pontosabban a Biden-team.
Vajon miért? Ekkor még sem Trump, sem Biden hivatalosan nem jelöltek, elnökjelölti vitát ilyen korán talán még sosem tartottak az USA-ban. Akkor mégis, mi lehetett a demokraták célja?
Az eseményeket utólag elemezve nem nehéz arra a következtetésre jutnunk: a Biden mögött álló erők ekkor kaptak még egy utolsó esélyt arra, hogy jelöltjüket visszahozzák a játékba. A mi lett volna ha ugye nem szabályos, nem szakmai kérdés, de mi azért bátran tegyük fel: vajon, ha Biden villogott volna azon a vitán és lemossa Trumpot, akkor ugyanitt tartanánk? Aligha.
Biden katasztrofális szereplése viszont az addig kétkedő demokrata politikusokat is meggyőzhette arról, hogy váltani kell! Az is alátámasztja szervezettségről szóló elméletemet, hogy az amerikai média rendkívül nagy teret szentelt nem csak magának a vitának, hanem Biden gyengeségének – mintha a közvélemény felkészítse zajlott volna és nem egy hír bemutatása.
Kell egy dráma
Figyelmesebb szemlélők már tudták: Biden visszalépése elkerülhetetlen, de kell még a dráma – ahogy 18-án a Biden a visszalépés küszöbén? című cikkemben írtam, kell egy dráma, kell a Netflix-thriller és már ekkor ez és csakis ez zajlott. Kellett a közel ötven demokrata képviselő nyílt felhívása, amit tévéreklámokban is leadtak, kellett George Clooney felszólalása, Obama forradalmian csendes nem támogatása – majd fellépése, kellett Jill, a feleség, mert Biden csak őrá hallgat, kellett Biden koronavírusa és az emiatti visszavonulás (korábban maga Biden úgy nyilatkozott, hogy esze ágában sincs visszalépni, csak akkor tenné ezt meg, ha orvosai erre kérnék) és nagyjából már ekkor sejteni lehetett, hogy a kérdés eldőlt, most már csak az izgalmas tálalás maradt hátra, ami aztán meg is történt.
Trump fülönlövése most jó ideig lekerül a tévé képernyőiről, hogy helyet adjon Biden visszalépéséről szóló híreknek, a mögöttes pletykának (jönnek majd a nevüket vállalni nem kívánó családi barátok, közeli munkatársak szivárogtatásai stb.), és ezt követi majd az ennél is izgalmasabb utódlás kérdése. A demokraták most nemcsak elnökjelöltet cseréltek, hanem visszaszerezték a tévéképességhez szükséges 15 perc hírnevet, ebből augusztus közepéig, a demokrata konvenció összeülésig jól elélnek, de kis szerencsével még utána is kitarthat.
Kik jön Joe helyett?
Ez az a kérdés, amikor már tippmixet játszik a globális sajtó. A valóság az, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján egyelőre annyira képlékeny a történet, hogy szinte akárki befutó lehet. Biden visszaléptetése a Demokrata Párt különböző erőcsoportjainak közös sikere, de azért olyan erős feltételnek nem kellett megfelelniük ahhoz, hogy ezek az erőcsoportok közös nevezőre jussanak: Biden apó jelöltségének káros megítélésében aligha voltak jelentős nézőpont eltérések.
Nem így az új elnökjelölt körül: a demokraták balszárnya, a progresszívak valószínűleg Kamala Harris jelenlegi alelnököt látnák jelöltként, de Gavin Newsom kaliforniai kormányzó is esélyesnek mutatkozik.
Mások, akik szintén szóba jöhettek volna, mint elnökjelöltek – John Shapiro például – máris bejelentették, hogy Kamalát támogatják, ahogy Biden is ezt tette visszalépést bejelentő nyilatkozatában, de szintén Kamala mögé állt be a Clinton család is.
A Netflix-dráma megrendezése azonban itt is fontos, sőt kiemelten fontos: nem elég a látványos egység valamely jelölt mögött, kell a dráma, kell a demokrácialátszat, kell a verseny több jelölt között, különben a már korábban passzivitásba menekülő demokrata szavazókat aligha lehet felrázni. Itt elsősorban nekik kell úgy érezniük, hogy a párt a legjobb megoldást keresi, ennek érdekében vitákat, versenyeket vállal fel, úgyhogy Kamala jelöltsége még nem lefutott kérdés.
Az ász a kabátujjból?
A Nethuszáron korábban írtam arról, hogy véleményem szerint Michelle Obama lesz a demokraták jelöltje. Bár ennek a valószínűsége kissé megkopott, de azért továbbra sem zárható ki tejesen. Igaz, ehhez Obamanének fel kellene iratkoznia a jelöltlistára, ami még nem történt meg, de el tudom képzelni azt a jelenetet, amikor a konvenciót uraló erőcsoportok közül egyik sem tud meggyőző többséget állítani jelöltje mögé, ekkor pedig fellibben a függöny, belép Michelle, a haza és a demokraták megmentője, aki jobban szeretne otthon tyúkhúslevest főzni derék férjének, de a hazaszeretetet hívja, így feláldozza magát. Tomboló tapsvihar, könnyes szemek (Bidennek is könnyes szemmel kell majd megköszönni mindent, ahogy azt tette anno Băsescu: „draga Stolo”-val), a Netflix-dráma kimaxolva.
Persze nem biztos, hogy ez így is lesz, ahogy az is tény, hogy egyelőre mégiscsak Kamala Harris látszik a legesélyesebb befutónak. De az amerikai belpolitika annyi fordulatot hozott nekünk az elmúlt hetekben – közülük nem egy történelminek is nevezhető eseményt –, hogy a fentiek még bőven beleférnek. Különösen úgy, ha tudjuk, hogy a demokraták is tudják: Michelle Obama szinte biztosan megverné Trumpot.
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
