December elseje: trikolórba burkolt magyar csend

Amióta eldöntötték Bukiban, hogy a nagy nemzeti egyesülés dátuma lesz Románia nemzeti ünnepe, azóta nem tudjuk hova tenni magunkat eme számunkra szomorú napon, és ez idén sem változott.

Pedig akár kicsit engedhetnénk is a magyar depresszió szigorából, elvégre az az állam, amelyet maga az államfő, Iohannis nevezett bukott államnak (stat esuat) elég jól vette az akadályokat: járvány után rögtön háború, és még mindig áll az ország. Korábban erre senki nem fogadott volna közülünk, az ellenkezőjére viszont annál többen.

Végül is van abban valami sorsszerű, hogy a nemzeti ünnep előestéjén maga a NATO tartotta Bukarestben a külügyminisztereinek gyűlését, Románia pár napig vezette a híradók beszámolóit, hogy aztán holnap mindenhova kikerüljön a piros-sárga-kék és Székelyföldön megjelenjenek a menetrend szerint érkező román nackók, akiket azok az oroszok finanszíroznak, akiket a román kormány szívből gyűlöl.

Na, ez is a helyi politikai temperamentum része, ahogy azt se nagyon tudom hova tenni, hogy az SZNT elnöke, később pedig Tőkés László EMNT-elnök is a schengeni csatlakozást kapcsolta össze a kisebbségi ügyeinkkel. Schengennek köze nincs a kisebbségi jogokhoz, annál inkább ahhoz, hogy Konstancánál hány kokaindíler tud háborítatlanul belépni az országba és mekkora menyiséggel, de az említett két úr valamiért úgy érzete, hogy a nemzeti ünnep előestéjének hajnalán, óh, de remek képzavar, használni fogom még, szóval pont most és pont ebben az ügyben kell beszólniuk a többségi népnek.

Sokat a konyhánkra nem hozott, hogy mennyit vitt, az majd később kiderül.

Csoma Botond pedig megadta az alaphangot a szokásos évi parlamenti hisztériának is, mondott valamit az emelvényen, miszerint Erdélyben élnek magyarok, szászok és zsidók is, kihagyta a legnagyobb erdélyi kisebbséget, a cigányt, akik nélkül ma sok helyen nem lenne magyar iskola, de mit tehetünk, kicsire nem adunk, viszont valamelyik miniszter eléggé arrogánsan válaszolt neki, mintha egy előre megkomponált darab lett volna, és nézzük ezt vagy harminc éve, bár messze jutottunk attól a pillanattól is, amikor eme jelesnek aligha nevezhető napon az akkori államfő, Ion Iliescu buzdította arra az emelvény előtt tömegesedő mócokat, hogy fütyüljék ki a megbékélésről beszélő Szőcs Gézát. (Isten nyugtasson!)

Messzire jutottunk de azért a kanyar mögött ott vannak még ezek a momentumok, és nem biztos, hogy vissza kéne fordulni, de van garancia arra nézve is, hogy másodikától majd minden visszaáll a rendes kerékvágásba, elvégre Csoma Botond és az említett miniszter ugyanannak a kormánykoalíciónak tagjai, szóval haverok ők, csak tegnap, ma, holnap lesznek kicsit duzzogó üzemmódban

Pedig lehetne ez másképp is: akár önmagunkba is nézhetnénk ezen a napon, hisz pont senki sem zavarna minket egy összszékely meditálásban, a románok magukkal vannak elfoglalva, mi pedig számot vethetnénk, hogy merre legyen azt arra abban a jövőben, amiben Románia nyertesnek látszik, legalábbis a NATO-csúcs után ezt már alig kell magyarázni valakinek.

Csakhogy mi is kicsit megfáradtunk, sok volt a kovid és még több az ijesztő csőcselék, így az értelmesebb erdélyi magyarok egyre inkább bunkeréletmódba kezdenek átkapcsolni, mert minek szólni valamihez és valakihez, ha a Facebook algoritmusa úgyis az őrjöngést, a gyűlöletkeltést, a személyeskedő trollokat támogatja? Igazuk is van.

Idén, december elsején, mi, erdélyi magyarok szomorúan megállapíthatjuk: bölcseink elhallgattak!

Lá ánul si lá mulc ányj!

Ghonzó

(Nethuszár)